Az úttörő tudományos eredmények erejét kihasználva szakértők olyan transzformatív technológiát fejlesztettek, ami lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy beszélgessenek a gépekkel, a mesterségesintelligencia-asszisztensekkel, szolgáltatásokkal vagy akár más emberekkel is, és mindezt anélkül, hogy akár csak egy szót is szólnának. Az AlterEgo projekt egy viselhető perifériás neurális interfész, amely a modern kommunikációs képességek és a technológiai fejlődés lehetőségeinek találkozásából született.
Az AlterEgo rendszer úgy működik, hogy befogja a perifériás neurális jeleket, amikor egy személy gondolatban, belsőleg artikulálja a szavakat. Ezeket a jeleket a gép feldolgozza és továbbítja egy mesterségesintelligencia-asszisztensnek, vagy egy másik személynek, bármilyen külsőleg megfigyelhető mozdulat nélkül. Olyan ez, mintha a két személy gondolatban, belsőleg beszélgetne, csak ezúttal a technológia lehetővé teszi a gondolatok átjuttatását, megosztását.
Az idegrendszer jelei
Az AlterEgo természetes nyelvi interfész alkalmazásával teszi lehetővé a zökkenő- és, feltűnésmentes, diszkrét kétirányú kommunikációt a számítástechnikai eszközökkel, vagy azok segítségével egy másik emberrel. A technológia egyik legjelentősebb ígérete a beszédhibával küzdők, például az amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS-ben) és a szklerózis multiplexben (SM-ben) szenvedők kommunikációjának megkönnyítése.
Az információcsere során nincsenek kommunikációs szünetek, a visszajelzés az arccsontok hangrezgésvezető-képességének kihasználásával történik (néhány Bluetooth fejhallgató is ezen az elven dolgozik), ami innovatív módszer, és nem zavarja a felhasználó normális és szokásos hallásérzékelését.
Az egészségügyi technológiát egy szép napon talán forradalmasíthatja a biológia és a technológia úttörő kölcsönhatása, ahol a digitális interakció ugyanolyan belső élménnyé válhat, mint az ember saját gondolatai.
A készítők szerint az AlterEgo célja az ember és a számítógép zökkenőmentes integrációja, melynek során a matematikai számításokat, az internetet és a mesterséges intelligenciát egyfajta sajátos „második énné” próbálja meg átalakítani, ami fokozza az egyén kognitív képességeit és zökkenőmentesen beilleszkedik a mindennapi tevékenységeibe. A rendszer épít az olyan fejlett szoftverekre, mint a Deep Speech 2, ami lehetővé teszi a két végpont közötti (end-to-end) beszédfelismerést angol és mandarin nyelveken. A szklerózis multiplexben szenvedők számára a „néma beszédfelismerő” interfészek kifejlesztése új távlatokat jelenthet a technológia által nyújtott egészségügyi támogatás területén. Ezek a segédeszközök kényelmesebb mindennapokat, jobb életminőséget biztosíthatnak a különböző fogyatékossággal élő emberek számára.
Öt éve kész az eszköz. De akkor hol van?
Az eszközt kifejlesztő kutatók, Arnav Kapur, Shreyas Kapur és Pattie Maes kutatási eredményeiket „AlterEgo: Personalized Wearable Silent Speech Interface” címmel tették közzé. A rendszer szópontosságú mediánja 92 százalékos, ami figyelemreméltó fejlődési lehetőséget jelent. Az AlterEgo jelenleg az MIT Egyetem belső projektje, öt évvel annak a kutatásnak a közzététele után, amely megmutatta, hogy mire lenne képes az akkori technológia, és hogyan alakíthatná át kommunikációnkat, az egészségi állapotuk miatt fogyatékkal élők mindennapjait, vagy a gyógyíthatatlan betegségben haldoklók életének végső szakaszát, segítve a körülöttük lévő világgal való interakciót.
A néma beszélgetőpartnerektől a mindössze néhány hónap alatt létünk alapvető részévé váló mesterségesintelligencia-asszisztensekig, ezek az úttörő találmányok a technológia-orientált életmód új korszakának hajnaláról tanúskodnak. Utánanéztünk, hogy mi történt az eszközzel az elmúlt öt esztendő alatt, hogy kiderítsük, ha valóban létezik egy ilyen horderejű találmány, akkor miért nem ettől hangos a világsajtó? Talán átverés az egész? Az MIT Egyetem honlapján ezt találtuk:
„Ez egy egyetemi kutatási projekt. Folytatjuk a rendszer továbbfejlesztését, olyan fejlesztésekre összpontosítva mint a szükséges elektródák számának csökkentése, a társadalmilag elfogadhatóbb formai tényezők megtervezése, a néma beszédet felismerő neurális hálózatok fejlesztése, valamint a szükséges képzés és egyéni adaptáció komplexitásának csökkentése, és végül, de nem utolsósorban a végpontok közötti felhasználói élmény és alkalmazások megtervezése. Bármilyen remény a kereskedelmi forgalomba hozatalra még túl korai.”
