Választási csalások, visszaélések bármikor előfordulhatnak. Egyvalami azonban biztos: az informatikai rendszerhez sem belülről, sem kívülről nem lehet úgy hozzányúlni, hogy az befolyásolja az eredményeket.
A választás – és azon belül a választást támogató informatikai rendszer – biztonságának és zavartalan üzemének, a megjelenített adatok pontosságának garantálása nem egyszerűen informatikai szempontból fontos – hangsúlyozza Farkas Lajos, a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalának informatikai főtanácsadója.
Ha kétség merül fel az eredményeket illetően, ha megzavarják a választási eredmények összeszámolásának menetét vagy az adatok valós idejű nyilvánosságra hozatalát, azzal a választások tisztaságába vetett hit sérülhet meg.
Ezért a választásokat kiszolgáló rendszernek két alapvető biztonsági követelménynek kell eleget tennie: egyrészt lehetetlenné tenni a manipulációt az adatokkal, másrészt kivédeni a kívülről jövő támadásokat. Az előbbit nem csupán informatikai eszközök garantálják, nagy szerep jut a beépített jogi és igazgatási eljárási garanciáknak is – emel ki egy lényeges szempontot a főtanácsadó.
Adatbevitel
Az országgyűlési választásokat közel kéttucatnyi informatikai rendszer szolgálja ki. Ezek egy része az előkészítésben játszik szerepet (a választói névjegyzék elkészítése, a kopogtatócédulák előállítása, az egyéni jelöltek és listák nyilvántartásba vétele stb.). A szavazólapok előkészítése és jóváhagyása is elektronikus úton történik, csak a végleges, a választási bizottságok által is jóváhagyott verzió kerül papírra.
Az igazi nagyüzem a választás napján, az urnák kibontása után kezdődik. A szavazatösszesítő rendszernek mintegy 2800 végpontja van szerte az országban: ezek az okmányirodákban – illetve ahol ilyen nincs, a polgármesteri hivatalokban, az anyakönyvvezetőknél – működő számítógépek.
Ezeken a pontokon egyszerű adatbevitel történik: először a szavazóköri adatlapok adatait viszik be (ezek az első szavazatszámlálás gyors eredményét tartalmazzák), majd a későbbiekben a szavazatszámláló bizottságok által elfogadott jegyzőkönyvek adatait ütik be. A fogadó alkalmazások a központban működnek, így helyi szinten semmilyen elektronikus adatot nem tárolnak.
Természetesen ezekhez az adatbeviteli számítógépekhez sem férhet hozzá bárki. Az okmányirodai számítógépek csak chipkártya birtokában, felhasználónév és jelszó beírása után használhatók. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy eléri a választási rendszert: a központi alkalmazások külön autentikációt használnak, így az azokhoz való hozzáféréshez pluszjogosultságok kellenek, amelyeket csak szigorúan körülhatárolt körnek osztanak ki – emeli ki a többszintű biztonság egyik példáját Málics Géza, a hivatal tanácsadója. Az okmányirodával nem rendelkező kistelepüléseken egyedi jelszavakat adnak ki a választásokra, és itt már belépnek az informatikán túli eljárások is.
Ezeket a jelszavakat lezárt és lepecsételt borítékban szállítják ki a helyszínre, ahol az utolsó pillanatig páncélszekrényben őrzik, és ez a jelszó csak azon az egyetlen számítógépen használható (egyetlen konkrét kivételtől eltekintve, amelyről a következőkben lesz szó).
Kommunikáció
Az eddig említett módszerekkel biztosítható, hogy csak az küldhessen be adatokat a központi alkalmazásokba, akinek erre jogosultsága van. A következő lépés a végpontok és a központ között utazó adatok sérthetetlenségének és titkosságának garantálása.
Az okmányirodai számítógépek a BM belső bérelt vonali hálózatára csatlakoznak, míg a kistelepüléseken lévő végpontok GPRS-hálózaton keresztül kommunikálnak a központtal – magyarázza Málics Géza. Mindkét hálózat zárt VPN, amelyen titkosítják a hálózati szinten létrejövő kapcsolatot a távoli számítógép és a központban lévő alkalmazásszerver között. Ezen túlmenően viszont még magát a kommunikációt, az adatcsomagokat is titkosítják.
Az okmányirodai hálózat többnyire redundáns, ott nem lehet baj a hálózat rendelkezésre állásával. Ha azonban valami miatt kiesik a mobilhálózat és nem él a GPRS-kapcsolat, akkor megint az igazgatási eljárásoké a szerep: az adatlapokat el kell vinni az előre kijelölt „vészhelyszínre”, ahonnan szintén fel lehet tölteni – teszi hozzá Málics Géza
Mivel csupán távoli adatbevitel történik, állományok nem utaznak, és így elektronikus aláírás használatára sincs szükség. Ezeket – a választások történetében most először – a külképviseletekkel való kommunikációban alkalmazták.
A névjegyzéket és a szavazólapokat elektronikusan juttatták el mindenhova, és ezeket az állományokat látták el minősített elektronikus aláírással.
Összesítés
Az első szavazatszámlálás eredményét rögzítő adatlapok az előzetes szavazatösszesítő rendszerbe kerülnek – folytatja a működés ismertetését Farkas Lajos. Ez voltaképpen csak egy automata, amely a szavazóköri adatokból minden eredményt azonnal kiszámol, és ez adja át az adatokat valós időben a közvéleményt tájékoztató rendszereknek is.
A jegyzőkönyvek adatai egy másik – bár az előzővel integráltan működő – rendszerbe kerülnek.
A központi szavazatösszesítő rendszer a teljes infrastruktúra legvédettebb pontján, többszörös tűzfalgyűrű és egyéb védelmi rendszerek mögött helyezkedik el. Ez támogatja a hivatalos végeredmény megállapításának a háttérmunkáját is. A fogalmazás azért nagyon lényeges – hangsúlyozza a főtanácsadó –, mert nem a számítógép állapítja meg a végeredményt, és nem az osztja ki a mandátumokat, csupán az adminisztrációs munkát végzi el. Az ebben szereplő adatokat a központ átadja a választási bizottságoknak, amelyek összevetik ezeket a hivatalos jegyzőkönyvek adataival, majd ez utóbbiak alapján állapítják meg a választás végeredményét.
Itt látszik egyértelműen, mennyire nincs értelme manipulálni a számítógépes adatokat, hiszen azok csak tájékoztató, illetve háttér jellegűek. Ha valakinek sikerülnie is belenyúlnia az adatbázisba, legfeljebb ideig-óráig tudná megváltozatni az eredményt, mert az első öszszevetésnél kiderülne, hogy nem egyezik a számítógépes és a jegyzőkönyvi adat; ilyenkor pedig mindig az utóbbi számít.
Ettől függetlenül persze a szavazatöszszesítő rendszer védve van a manipuláció-tól. Ez nem jelenti azt, hogy senki sem férhet hozzá: a fejlesztők egy nagyon szűk, legbelsőbb körének még a választás éjszakáján is biztosítani kell a hozzáfé-rést, hiszen üzemzavar esetén előfordul-hat, hogy valamiért be kell avatkozniuk. Ők azonban a választási projektekben régóta dolgozó, megbízható szakemberek, akik pontosan tudják, hogy bármiféle adatbázis-manipuláció esetén ők lennének az első számú gyanúsítottak.
Azt is pontosan tudják – mint ahogy a választási rendszerrel kapcsolatba kerülő összes felhasználó –, hogy a rendszer minden egyes műveletet, tranzakciót naplóz, így a későbbiekben 100 száza-lékos biztonsággal megállapítható, hogy ki, mikor, mit csinált a rendszerekben. A jogosultsági rendszerek is meg vannak osztva, vagyis ha valaki esetleg végre is akarna hajtani – egy teljesen felesleges – változtatást az adatbázisban, akkor sem férhet hozzá az alkalmazásszerveren tárolt naplóállományokhoz, amelyben ez a tevékenysége rögzült.
Tájékoztatás
A szavazatösszesítő rendszerekből kerülnek ki az adatok azokba a rendszerekbe, amelyek feladata a közvélemény percre kész tájékoztatása.
Itt is több csatornát alkalmaznak: az úgynevezett VIP-felhasználóknak torlódásmentes hozzáférést biztosítanak az adatokhoz, a köztévékhez pedig saját felügyeletük alatt álló bérelt vonali hálózatot építettek ki, amelynek a másik végén szintén a hivatal emberei dolgoznak, és már adásra előkészített anyagokat adnak át a tévétársaságok digitális keverőpult-jainak – mondja Málics Géza.
Persze a weben is folyamatosan teszik közzé az aktuális információkat, ez pedig szükségessé teszi egy nagyméretű webszerver- farm működtetését. Ennek biztosítása sem egyszerű feladat, annak ellenére, hogy a komoly hackertámadások száma választásról választásra csökken. 1998-ban még 100 fölött volt a profinak nevezhető támadások száma; az idei választásokon viszont már olyan kevés ilyen akadt, hogy nem is adott témát a szakembereknek. (A nem profi támadások olyan hamar elakadnak a védelmi rendszereken, hogy nem is igényelnek külön figyelmet.) A hackereket egyre kevésbé érdeklik a választási webszerverek – mondja Farkas Lajos.
Eddig sikeresen megvédték a választási rendszereket, köszönhetően az előzetes sérülékenységvizsgálatnak és a „hackerelhárító csapat” folyamatos működésének. A főtanácsadó még hozzáteszi, hogy egy sikeres támadás is csak a webszerver- farm működését lehetetlenítené el: egyrészt sem a tényleges, a központi rendszerben tárolt adatokon nem tudna módosítani, sem a többi tájékoztatási csatornát (például a tévékét) nem tudná megzavarni.
Másféle veszélyt jelentenek az elosztott szolgáltatásmegtagadási (DDoS) támadások. Meg lehetne bénítani velük a webkiszol-gálókat; de természetesen ez ellen is több szinten védekeznek. Egyrészt olyan komoly erőforrásokat állítottak üzembe, amelyen a belső szólásmondás szerint „még a végtelen ciklus is öt perc alatt lefut”. Másrészt ezeket a támadásokat is folyamatosan figyelik, és a gyanús IP-címeket azonnal letiltják.
A védelmi eszközök és megoldások alkalmazásánál ahhoz az alapelvhez tartják magukat, hogy csak olyasmit használnak, ami máshol már bizonyított. „Soha nem lehetünk mi a kísérleti nyulak” – fogalmaz másképpen Farkas Lajos. Vírusszű-résben és a hasonló mechanizmusokban viszont természetesen mindig a legfrissebb szignatúraállományokat használják.
Schopp Attila
