Az interneten mind nagyobb mennyiségben elérhető online zene és videó letöltése, no meg a játékok használata az üzlet működését veszélyeztetve foglalhatja le a hálózati erőforrásokat.
Nagyon téved az a rendszergazda, aki azt hiszi, hogy a felhasználók csak a munkavégzésre használják számítógépeiket és a hálózati erőforrásokat. Ez utóbbi különösen nagy gondot okozhat: a hálózati sávszélességet a legtöbb cégnél úgy méretezik, hogy az megfeleljen az üzlet igényeinek, hiszen a felesleges kapacitás kész pénzkidobás. Ám ha ennek a sávszélességnek egy jó részét a felhasználók magáncélokra, saját szórakoztatásukra használják el, akkor annak az üzleti alkalmazások teljesítménye látja kárát. Ezért aztán amikor gondok adódnak a hálózati alkalmazások teljesítménye körül, érdemes először a felhasználók körmére nézni.
Térhódító multimédia
A probléma szélesebb kört érint, mint gondolnánk. Az amerikai, hálózatiteljesítmény- kezelő eszközöket fejlesztő és forgalmazó NetScout a saját ügyfelei között végzett felmérést a hálózatok nem megfelelő használátáról.
A több száz válaszadó cégnek gyakorlatilag mindegyike találkozott már a problémával. Mindezt annak ellenére, hogy 90 százalékuk írásban szabályozta, milyen módon lehet személyes célokra igénybe venni a vállalati internet-hozzáférést (például elektronikus levelek fogadására, zenék és videók letöltésére vagy online játékokra).
A nem engedélyezett felhasználások között a valós idejű videó- és zeneletöltés, rádióhallgatás volt a leggyakoribb. Ilyen állományok egyre nagyobb számban érhetők el a weben (gondoljunk csak a YouTube nemzetközi vagy a Videa magyar rendszerére, ahova mindenki tölthet fel saját videókat, amelyeket aztán bárki megtekinthet). Noha minden bizonnyal kisebb sávszélességet emészt fel, de igen gyakori a csevegőprogramok (instant messaging) használata is; ha viszont ezeket továbbfejlesztik videotelefonálássá, ismét komoly sávszélesség- hiánnyal kell szembenézni. Ugyancsak magas a fájlmegosztást, illetve az online játékokat játszók aránya is.
Elégtelen védekezés
Ebből és további példákból is látszik, nem elegendő csupán annyit rögzíteni írásban, hogy a hálózat és a vállalati internetelérés nem használható magáncélokra; ennél hatékonyabb védekezési módszereket kell alkalmazni.
Ezt azonban a megkérdezettek alig több mint kétharmada tartja be: a válaszadók 37 százaléka aktívan nem figyeli a hálózat magáncélú használatát. Az informális módszerekben már többen bíznak: sokan arra várnak, hogy a felhasználók vagy a vezetők jelentsék, ha valamilyen anomáliát, szabályszegést észlelnek, a megkérdezettek 60 százaléka pedig a hálózati hibák felderítése során kerít sort az ilyen jellegű használat kiszűrésére.
Gépesített módszerekben sincs hiány: a válaszadók többsége a meglévő informatikai védelmi eszközöket (tartalomszűrés, tűzfalak, hálózatfelügyelet) igyekszik felhasználni a nemkívánatos hálózati tevékenység megszüntetésére, de a jelek szerint nem sok sikerrel. Érdekes módon ezek a módszerek inkább csak az adatközpontokra és a vállalati központokra jellemzőek, a távoli telephelyeken, irodákban már sokkal kisebb arányban alkalmazzák őket. Ez viszont azért veszélyes, mert az elmúlt években átalakult a munkavégzés jellege. Ma már nem feltétlenül a központban, hanem attól távol dolgozik a legtöbb alkalmazott; ők pedig a WAN-on keresztül érik el az alkalmazások egyre bővülő körét, és ebbe a körbe immár a nem engedélyezett programok is beletartoznak. Egy ilyen távoli irodában dolgozó alkalmazott viszonylag egyszerűen – online videónézéssel vagy rádióhallgatással is – le tudja terhelni a vállalat nagytávolságú hálózatát. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ellenőrzést ezekre a telephelyekre, irodákra is kiterjesszék.
Összeállította: Schopp Attila
