Vállalati adatok is letölthetők és eltulajdoníthatók a zenelejátszókkal.
Megszokott látvány, ahogy az irodai dolgozó a számítógépe mellett ülve, munkáját végezve saját hordozható mp3-lejátszóját hallgatja. Nincs ezzel semmi gond, gondolhatja a főnöke: nem zavarja kollégáit, kizárja a külvilágot, és a zene teremtette kellemes atmoszférában jobban megy a munka.
Kevesen gondolnak viszont bele abba, hogy az olyan, ártatlannak látszó eszközök, mint a zenelejátszók, az usb-háttértárolók (népszerű nevükön a pendrive-ok) vagy akár a memóriakártyával bővíthető mobiltelefonok milyen adatbiztonsági veszélyt jelentenek a vállalatra.
Egy merevlemezes zenelejátszó akár 80 gigabájtnyi adatot is képes tárolni; pár ezer forintért beszerezhető több gigabájt kapacitású pendrive, de még a multimédiás és okostelefonok is kiegészíthetők nagykapacitású bővítőkártyákkal. Ezek az eszközök egyre nagyobb számban jelennek meg a munkahelyeken is, aminek egyenes következményeként megnőtt a veszélye a vállalati adatok ellopásának, valamint a tudatos vagy véletlen információszivárgásnak.
Sokan viszont még nincsenek ezzel igazán tisztában. Az amerikai Credant cég több száz felsővezető körében végzett felmérése legalábbis azt mutatta, hogy a vállalati hierarchia csúcsán állók nem érzik át, milyen veszélyeket rejtenek magukban a hordozható adattároló eszközök, és még kevesebbet tudnak arról, hogy milyen eszközökkel és intézkedésekkel lehet megelőzni a bajt.
Már adatokat is
Már több mint 100 millió iPod kelt el a világban, részesedése az Egyesült Államok zenelejátszó piacán eléri a 75 százalékot. Ehhez képest akár meglepőnek is mondható, hogy a felmérésben részt vevőknek „csupán” 61 százaléka viszi magával munkába kedvenc zenelejátszóját. Ez viszont még mindig magasabb arány, mint ahogyan azt a vezetők felbecsülték: a válaszadók háromnegyede úgy vélte, hogy cégénél a dolgozók kevesebb mint fele használ iPod-ot.
A legtöbben munkába jövet-menet, illetve a szünetekben hallgatnak zenét, de több mint egyharmad azok aránya is, akik az irodai háttérzajt akarják kiszűrni zenelejátszójukkal. A megkérdezettek azonban úgy vélik, hogy a tulajdonosok 24 százaléka már töltött le vállalati adatokat iPod-jára.
A fiatal dolgozók számára már természetes a számítógép használata, és egyre növekvő számban jönnek arra rá, hogy zenelejátszójukon nemcsak kedvenc dalaikat (és fényképeiket) tárolhatják, hanem bármilyen más – akár a munkához szükséges vállalati – adatot is. Ehhez nem kell semmilyen különleges tudás: a lejátszót csupán csatlakoztatni kell a számítógép usb-portjához, és onnan kezdve ugyanúgy át lehet rá másolni dokumentumokat, táblázatokat, mint zenei állományokat. Mindez már komoly információbiztonsági kockázatot rejt magába.
Itt az idő
Ennek a kockázatnak a megítélése vegyes a vállalati vezetők körében. Az adatszivárgás legfőbb veszélyforrásának továbbra is az usb-háttértárakat gondolják – 78 százalékuk tartja ezeket a legnagyobb kockázati tényezőnek, és csak 10 százalékuk az mp3-lejátszókat. Ugyanakkor jó kétharmaduk vélte úgy, hogy a zenelejátszók máris biztonsági fenyegetést jelentenek a vállalat számára; további egynegyedük szerint pár éven belül lesz az, és igen kevesen voltak, akik szerint ezek egyáltalán nem jelentenek kockázatot.
Rosszabb a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen lépéseket tettek a cégek az érzékelt biztonsági kockázat kiküszöbölésére. (Itt több választ is meg lehetett jelölni.) Csupán 12 százalékuk alkalmaz olyan módszereket, amelyek megakadályozzák az iPodok használatát.
Ennek oka az lehet, hogy a többség mégis csak ártalmatlan eszközt lát a zenelejátszókban, amelyeket vagy elő sem vesznek a dolgozók a munkahelyen, vagy csak saját szórakoztatásukra használják azokat. Ez azonban, mint láttuk, nem állja meg a helyét. Ráadásul a cégek nagy része egyelőre nem is tervezi, hogy szigorítson az ilyen eszközök használatán. Vannak, akik csak akkor léptetnek életbe intézkedéseket, amikor egy adatokat is tartalmazó eszköz elvész vagy ellopják – pedig az ilyen hozzáállást leginkább az „eső után köpönyeg” kifejezéssel lehet leírni. A nagy többség számára akkor jön el a cselekvés ideje, ha értékelésük szerint széles körben használják a zenelejátszókat adattárolásra – noha könnyen lehet, hogy ez az idő már el is érkezett.
Schopp Attila
