Lépéskényszerben

Paradigmaváltás nélkül a hazai egészségügy a mainál is drámaibb helyzetbe kerülhet. A változtatás egyik kulcsa az informatikával támogatott otthonápolás, prevenció és távfelügyelet.

Döbbenetes kép tárul elénk, ha áttanulmányozzuk az Egész­ség­ügyi Vi­lág­szervezet, a WHO felmérését. Ha az előrejelzések igaznak bizonyulnak, akkor a magyar társadalom 2045-re olyannyira elöregszik, hogy 50 százalékos foglalkoztatottsági ráta mellett pontosan annyi ember fizet be a tb-kasszába, mint ahány ember ellátásra szorul. Más­kép­pen fogalmazva: minden egészséges embernek gondoskodnia kell egy idősről, illetve betegről.

Ez a sötét jövőkép legalább annyira indokolttá teszi a vészharangok megkongatását, mint például a glo­bá­lis felmelegedés – hívja fel a figyelmet Bu­tsi Zol­tán, a Pan­non Egye­tem Egész­ség­ügyi Informatikai Kutató-fejlesztő Köz­pont­já­nak vezető menedzsere. Hoz­zá­te­szi: „Olyan átütő megoldást kell találnunk, amely mindannyiunknak reményt ad, hogy a probléma egyáltalán kezelhető lesz az elkövetkező években. Egyértelmű az informatika kulcsszerepe, valamint az, hogy nem rövid-, hanem igencsak hosszú távú megoldásokban kell gondolkozni.”

Elkerülhetetlen (r)evolúció
A Pannon Egyetem Egészségügyi In­for­ma­ti­kai Kutató-fejlesztő Központja – Koz­mann György professzor tudományos vezetésével – azon dolgozik, hogy szakmai kiutat mutasson ebből a sötét helyzetből. Bu­tsi Zoltán szerint az „inevitable (r)e­vo­lu­tion” terminológia fejezi ki legjobban a követendő utat: egyrészt gyors, drámai, forradalmi szintű változások kellenek, másrészt a meglévő orvosi gyakorlatból, szakmai tudásból kiindulva alapos építkezés, tehát evolúciós folyamat szükséges. A paradigmaváltás elkerülhetetlen, mert különben később látványosan összeomlik az egész magyar egészségügyi rendszer.
A kutatóközpont szakembereinek véleménye szerint a változások kulcsát mindenképpen az informatikával segített otthonápolás, prevenció és távfelügyelet jelenti. Sok helyen van már ilyen a világban. Ebben az esetben nem az volna a legegyszerűbb, ha lemásolnánk a másutt már jól működő gyakorlatot?

Prevenció – informatikai ­támogatással
A Pannon Egyetem szakértői nem találják járható útnak a külföldi minták átvételét, Ma­gyar­or­szág e tekintetben ugyanis lényegesen rosszabb helyzetben van, mint az Euró­pai Unió legtöbb országa. Míg az Unió­ban 10 millió állampolgárra átlagosan 800 ezer páciens esik, addig itthon plusz 550 ezer betegünk van. Ma­gyar­or­szá­gon tehát 70 százalékkal több az ellátásra szoruló állampolgár, mint a nálunk szerencsésebb uniós országokban. Ebből következően nekünk kell a leghamarabb elkezdenünk az informatikai forradalmat, hiszen nekünk van rá a legnagyobb és leg­égetőbb szükségünk.
A következő alapkérdés, hogy mely területeken célszerű a korszerű infokommunikáció eszközeit leginkább bevetni. Bu­tsi Zoltán és munkatársai az egészséges életmódra nevelést és a prevenciót emelik ki.
Az információs rendszerek rengeteg in­for­má­ciót, tehát komoly támogatást nyújt­hat­ná­nak az embereknek a helyes életmód, a megfelelő táplálkozás kialakításában. Természetesen emellett egyéb – leg­in­kább pénzügyi – motivációkra is szük­ség volna, hogy tömegesen változtassanak az emberek meglévő rossz szokásaikon. „Én személy szerint azért örültem volna a több-biztosítós modellnek, mert a magánbiztosítók nagyobb eséllyel tehették volna érdekeltté az embereket egészségük megőrzésében, mint az állam. Ezen a téren ugyanis rengeteg innovációra, kreatív ötletre van szükség. A jelen helyzetben az államnak kell elérnie, hogy az állampolgárok többet sportoljanak, gondot fordítsanak táplálkozásukra, és eljárjanak a szűrővizsgálatokra” – mutat rá Butsi Zoltán.
Az információs rendszer elsődleges hordozója természetesen az internet. Ma­gyar­or­szá­gon az internetellátottság már nem akadály, viszont az érdeklődés és az elektronikus egészségügyi szolgáltatások hiánya komoly problémákat okoz.
A szakember a szelíd ösztökélés kifejezést használja annak érzékeltetésére, hogy valamilyen módon rá kell venni a ­lakosságot az internet célirányos használatára, az egészségügyi szolgáltatókat ­pedig a modern kommunikációban rejlő lehetőségek kiaknázására.

Előtérben az együttműködés
Ha valaki már beteg, akkor az egészségügyi intézményrendszert oly módon célszerű modernizálni, hogy a gyógyító-­ápoló tevékenység minél nagyobb része az otthonokba kerüljön. Egy szívbetegről pél­dául sokkal több és pontosabb információ

gyűjthető egy távmonitoring-készülékkel, mint a félévente végzett kórházi vizsgálattal. A kapott értékeket egy informatikai rendszerrel elemezve értékes prognózisok adhatók a beteg állapotának várható alakulásáról.
Az otthonápolási rendszerben kulcskérdés, hogy a szereplők együttműködése és versenye megfelelő egyensúlyban legyen. Min­den olyan kezdeményezés figyelemre méltó, amelyik megpróbálja egy ernyő alá terelni az összes érintett szereplőt, tehát az állam, a tudományos élet és a ­piac szereplőit, illetve számukra megfelelő szereposztást kidolgozni.
Mi­lyen is lehet egy ilyen szereposztás a Pan­non Egye­tem ku­ta­tó­köz­pont­ja szerint? Az általuk preferált modellben legfölül helyezkednek el a nemzeti és nemzetközi orvosi kompetenciaközpontok, amelyek alapvetően tudományos munkát végeznek. Tá­mo­gat­ják a monitorozott információk algoritmizálását, illetve a következtetések levonását. A következő szint az e-egészségügyi szolgáltatók (vagy egészségügyi informatikai szolgáltatók) szintje. Fel­ada­taik elvégzése már megosztható (illetve megosztandó) az állam és a pia­ci szereplők között. Mű­kö­dé­sük akkor sikeres, ha profitábilis üzleti tervet készítenek, és abban érdekeltek, hogy minél több embernek nyújtsanak egészségügyi informatikai szolgáltatásokat.
Egy szinttel lejjebb található az infokommunikációs platform, illetve bizonyos alkalmazásszolgáltatói (asp-) megoldások; ez klasszikusan piaci feladat. A platform lényege az interoperabilitás. Olyan nyílt hozzáférésű, nyílt szabványú köztes­szoftver-környezet alakítandó ki, amely a gyakorlatban több szolgáltató részvételével, de az egészségügyi szolgáltatók és a kapcsolódó partnerek számára kompatibilis módon férhető hozzá. E téren tehát még vannak az államnak bizonyos szabványosítási feladatai.
Végül a modell legalsó szintjén az eszközgyártók szerepelnek; ez szintén klasszikusan piaci feladat. Butsi Zoltán szerint ma nemcsak Ma­gyar­or­szá­gon, hanem az egész világon össze kell fogniuk azoknak, akik korszerű egészségügyi informatikai rendszereket akarnak létrehozni. Nincs itt az ideje az elszigetelt fejlesztésű, zárt rendszereknek, illetve a köztük lévő túl éles versengésnek. Túl kicsi ez a piac, továbbá ko­ránt­sem annyira érett, hogy a verseny domináljon.

Mallász Judit