Kapcsolva könnyebb

Sokat egyszerűsödhet a szerverek kezelése, ha nem kell minden gép mellé felügyeleti konzol.

Ahogy az informatika a vállalati-üz­leti élet egyre újabb területeit hó­dítja meg, és válik nélkülözhetet­lenné, úgy szaporodnak a számítógépek a cégek számítóközpontjaiban. Bár újab­ban már számos lehetõség van a szerver­konszolidációra, az általános megoldás mégis az, hogy az újabb és újabb felada­tokhoz újabb és újabb kiszolgálókat állí­tanak üzembe. Ezzel együtt viszont szá­mos új probléma is jelentkezik, amelyek között talán nem is a szerverek kezelésé­nek gondja a legkisebb.

Alapesetben minden kiszolgáló mel­lé jár egy felügyeleti konzol, azaz billen­tyűzet, egér és monitor, amelyrõl ellenõrizhetõ a szerver állapota, működése, illetve amelyrõl elvégezhetõk bizonyos beavatkozások. Tucatnyi szerver esetén viszont ezek a konzolok is komoly he­lyet foglalhatnak el a számítóközpont értékes alapterületébõl; de még ha a rack-szekrénybe épített változatról van is szó, a rendszergazdának akkor is külön-külön oda kell mennie minden egyes géphez, ha ellenõrizni akar valamit. Komolyabb adatközpontoknál nem lehetetlen, hogy a munkaidõ jó részét ide-oda sétálva tölti az adminisztrátor.
Ezen a helyzeten segíthetnek az úgy­nevezett KVM-kapcsolók.

Barátságos osztozkodás
A KVM-kapcsoló voltaképpen egy olyan hardvereszköz, amely lehetõvé teszi, hogy egyetlen konzolról több – bár egy idõben csak egyetlen – számí­tógépet vezéreljenek – mond­ja Siimon Tsai, a KVM-piac egyik meghatározó szereplõjé­nek számító tajvani Aten euró­pai értékesítési vezetõje. A rö­vidítés a keyboard, a video és a mouse szavak kezdőbetűi­bõl áll össze: egy-egy billentyű­zetet, monitort és egeret kell csatlakoztatni a KVM-eszközhöz, amelyhez a másik oldalról különleges kábelekkel kapcso­lódnak az egyes számítógépek.

A technológia voltaképpen nem új, hiszen már a PC-s vi­lág hõskorában is voltak ha­sonló átkapcsolók, csak azok még mechanikus elven mű­ködtek – teszi hozzá Kiril Kirov, az Aten eszközeit is forgalma­zó AlphaSonic ügyvezetõ igaz­gatója. Ebbõl adódóan megle­hetõsen megbízhatatlanok és rövid élettartamúak voltak, rá­adásul az átkapcsolás során a kezelt rendszer nemegyszer összeomlott.
A ma kapható elektronikus KVM-ek már másképp működnek: a hozzá kap­csolt számítógépek nem érzékelik az át­kapcsolást, az õ szempontjukból a billen­tyűzet, a monitor és az egér mindig csatlakoztatva van. Az átkapcsolás történhet a KVM dobozán kapcsolókkal, billentyű­parancsokkal, illetve a legfejlettebb vál­tozatoknál már a monitoron.
Megjelentek azok a változatok is, ame­lyek hangszóró-, illetve mikrofoncsat­lakozást is tartalmaznak, illetve vannak olyanok, amelyek segítségével a csatla­koztatott számítógépek különféle USB-eszközöket oszthatnak meg.

Felügyelet az elejétõl
A szerverszámítógépek távoli kezelésé­re számos rendszerfelügyeleti szoftver is rendelkezésre áll, ám ezek funkciói alap­vetõen különböznek a KVM-kapcsolók kínálta lehetõségektõl, mondja Kiril Ki­rov. A rendszerfelügyeleti szoftverekkel csak akkor lehet beavatkozni a számító­gép működésébe, ha a rendszer már fel­állt, azaz legalább az operációs rendszer elindult rajta. A KVM-kapcsolók viszont tisztán hardveres megoldást képvisel­nek, azaz működésükhöz nem igényel­nek semmilyen, a célgépen futó szoft­vert. Így aztán a teljes rendszerbetölté­si (bootolási) folyamatot nyomon lehet követni a távolból, és szükség esetén be is lehet avatkozni: átkonfigurálható vagy akár újra is indítható a szerver, figyelem­mel kísérhetõk az olyan jellemzõk, mint a CPU frekvenciája, a merevlemez ki­használtsága, a hűtőventilátorok fordu­latszáma, a hálózati adapterek állapota és sok minden más. A biztonságot egy­részt a felügyelt szerverek szolgáltatják -csak jelszó ellenében lehet hozzájuk férni -, másrészt a nagyobb teljesítményű kap­csolók saját beépített jelszavas védelem­mel rendelkeznek.

Hálózaton és anélkül
A technológia fejlõdésével a KVM-eknek is számos fajtája fejlõdött ki. Az alapvál­tozatok egyetlen rendszeradminisztrátor számára teszik lehetõvé 2-8 számítógép egyidejű kezelését. A nagyobb készüléke­ket hierarchikusan, fastruktúrába is lehet kapcsolni (lásd az ábrát), így összességé­ben több száz számítógép is kezelhetõ több konzolról. A közvetlen kapcsolaton túl lehetõség van a KVM-hálózaton ke­resztüli csatlakoztatására: így a felügyele­ti konzol akár több száz méterre is lehet a felügyelendõ számítógépektõl. Bizonyos KVM-kapcsolók a szervereken kívül az aktív hálózati eszközök (útválasztók, hubok, egyebek) kezelésére is alkalmasak.
Még további lehetõségeket kínál az IP alapokon működő KVM, folytatja Siimon Tsai: ebben az esetben az eszköz a je­leket IP-hálózaton (vagyis a LAN-on, a WAN-on vagy az interneten) keresztül oda továbbítja, ahova csak a felhasználó akarja. Ezáltal lehetõvé válik, hogy egy Debrecenben lévõ szervert a budapesti központból úgy indítsanak újra, mintha a rendszergazda ott lenne a számítóköz­pontban. Mindehhez webes kezelõfelü­let is jár: az adminisztrátor bejelentkezik a megadott webcímen – természetesen a megfelelõ azonosítás után -, majd a gra­fikus felületen keresztül elvégzi a megfe­lelõ feladatokat. Mód van a másik irányú kommunikációra is: ha valamilyen gond adódik a szerverteremben, az eszköz ké­pes riasztani a rendszergazdát, aki ezek után akár otthonról is beavatkozhat a ki­szolgálók működésébe.
A vezetéknélküli hálózati technológiák terjedése a KVM-eszközöket sem kerülte el. Ebben az eset­ben már semmilyen fizikai kapcsolatra nincs szükség a KVM-kapcsoló és a konzol­ként működő noteszgép (vagy akár kéziszámítógép) között. A rendszergazda szabadon mo­zoghat az épületben, és bár­honnan ellenõrizheti a szerve­rek állapotát.

Kinek jó?
Siimon Tsai szerint a KVM-kapcsolók több közvetlen és közvetett elõnyt is kínálnak. A közvetlenül pénzben mérhe­tõ elõny az, hogy kevesebb mo­nitort, billentyűzetet és egeret kell vásárolni a számítógépek kezelésé­hez. Ebbõl származnak aztán a közvetett elõnyök: például, hogy több hely ma­rad a számítógépteremben, amelyben így több szerver fér el; az pedig tudva­lévõ, mennyire értékes a hely a számító­gép-központokban. Hardveres jellegébõl adódóan egy modern KVM együtt tud működni különféle operációs rendsze­rekkel és platformokkal (Sun, Windows, NetWare, Linux), tovább könnyítve a be­avatkozásokat.
Az eszközökön kívül az emberi olda­lon is számolhatnak elõnyökkel a felhasználók. Egyszerűsödik a rendszeradmi­nisztrátorok munkája: nem kell minden egyes számítógéphez vagy állványhoz kü­lön odamenni, hanem egy – esetleg né­hány – konzolról felügyelhetik a teljes szerverparkot; és ezeknek a konzolok­nak nem kell feltétlenül a rendszerint za­jos és hideg számítóközpontban lenniük. Mindezek nagymértékben megnövelhe­tik a hatékonyságot, különösen, ha az IP alapú megoldásokkal távoli telephe­lyekre történõ utazásokat is megtakaríthat magának a vállalat. Ennek eredmé­nyeképpen a szerverpark üzemeltetésé­hez kevesebb szakember is elegendõ lesz, vagy másképpen fogalmazva: ugyanannyi rendszergazda jóval nagyobb számú számítógépet tud kiszolgálni.

Schopp Attila