Az okostelefonok után előbb-utóbb az iPadek is megjelennek a munkahelyeken. Tiltani őket reménytelen – érdemes inkább integrálni a vállalati hálózatba.
Megjelenése óta – nem egészen egy év alatt – több mint tizenöt millió darabot adtak el az iPad első generációjából. Most pedig már itt a következő széria: még karcsúbb, még nagyobb teljesítményű, sőt még kívánatosabb, mint az előző.
A világszerte eladott mennyiségnek csak töredéke talált gazdára Magyarországon. Bár pontos statisztikák nem állnak rendelkezésünkre, több mint valószínű, hogy a viszonylag drágának számító eszközt a tehetősebbek vásárolják, akik munkahelyükön is vezető pozíciót töltenek be.
Ha pedig egyszer már megvették az iPadet, azt nemcsak otthon, hanem a munkában is használni akarják – innentől kezdve pedig az informatikusok felelőssége, hogy miképp illesztik be az eszközt a vállalati infrastruktúrába.
Egy iPad az okostelefonoknál is több gonddal jár: hálózati hozzáférést kell adni neki, miközben a központi felügyelet alatt nem álló, ismeretlen konfigurációjú és ismeretlen alkalmazásokat futtató eszköz olyan biztonsági kockázatokat, sérülékenységeket rejthet, amilyeneket a szokványos vállalati számítógépek nem.
Jó néhány feladatot kell ezzel kapcsolatban megoldani: hogyan különböztessük meg a céges laptopot használó Kovács urat a saját iPadjét használó – de az előbbivel azonos, ugyanazt a felhasználónév/jelszó párost használó – Kovács úrtól; hogyan alkalmazzuk a hálózati szabályrendszert az informatikai csapat fennhatósága alá nem tartozó eszközökre; hogyan lehet nyomon követni, mit csinált a magáneszköz a vállalati hálózaton; és nem utolsósorban, hogyan lehet mindezt automatizálni, hogy minél kevesebb pluszterhet rójon az üzemeltetőkre.
Ellenőrzés alatt
Az első és legfontosabb feladat az eszközök megfelelő azonosítása. Egy iPadet rendszerint nem védenek jelszóval, és ha egyszer már beállították rajta a wifi-csatlakozást, utána automatikusan kapcsolódik a hálózatra – vagyis egy elveszett vagy ellopott géppel bárki be tud lépni vállalati wlan-ra.
Ilyenkor tesz jó szolgálatot a device fingerprinting technológia: a hálózati és/vagy védelmi eszközökbe beépített funkció nem egyszerűen a felhasználói név és jelszó alapján engedi a hozzáférést a hálózathoz, hanem a csatlakozni kívánó készülék fajtáját is felderíti. Nem csupán azt képes megmondani, hogy a vállalati pc-ről vagy saját eszközről akar bejelentkezni a felhasználó, hanem ez utóbbiak esetében különbséget tud tenni iPhone, iPad, Blackberry, Windows vagy Android között.
A készülék azonosítása után könnyedén életbe léptethető a neki kialakított szabályrendszer. Megoldható, hogy a mobileszköz ne kapjon ugyanolyan jogosultságokat, mint egy vállalati pc, korlátozható az elérhető erőforrások köre, a használható alkalmazások fajtája. Arra is vannak már módszerek, hogy a szükséges beállításokat önkicsomagoló alkalmazás formájában juttassák el az eszközökre, megkímélve így a helpdesket attól, hogy minden egyes felhasználó minden egyes eszközét kézzel kelljen beállítani.
Schopp Attila
