A központosítás vagy a több kisebb rendszer elosztott alkalmazása az informatika egyik örök dilemmája. Így van ez a szünetmentes tápegységek esetében is – ráadásul mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai.
Az adatközpontok folyamatos áramellátását biztosító szünetmentes tápegységek elhelyezésére számtalan módszer kínálkozik. A két alapvető megközelítés szerint vagy egy-két nagy, központi berendezést helyeznek el, amelyek kiszolgálják a teljes szervertermet, vagy több kisebbet állítanak üzembe, ám azokat közvetlenül a szerverszekrényekbe (rack) telepítik. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai – ezért aztán nem könnyű eldönteni, melyik az előnyösebb.
Sok, de kicsi
Bár több eszközt igényel, az elosztott megoldás alacsonyabb kezdeti beruházással jár. Jól jöhet ez a kisebb, de növekvő cégeknek: fokozatosan bővíthetik az ups-eket, ahogy újabb és újabb szervereket állítanak üzembe, és nem kell előre megvenniük egy nagy rendszert, akkora kapacitással, amelyet még jó ideig nem tudnak kihasználni. Mivel pedig a kisebb szünetmentesek viszonylag olcsók, két eszköz beépítésével a redundancia is biztosítható. További előny lehet, hogy az elosztott ups-ek hasznos élettartama nagyjából megegyezik a szerverekével, így három-öt évente együtt lehet őket cserélni.
A pénzügyi megfontolások mellett szakmai érvek is szólhatnak az elosztott rendszer mellett. Minél kisebb a fizikai távolság az ups és a szerver között, annál kevesebb probléma merül fel az áramelosztó rendszerben (földelési kérdések, csatlakozások, egyebek). Egyszerűbb az üzembe állítás, a javítás és az esetleges csere is.
Persze a kép nem ennyire szép, a megoldásnak hátulütői is vannak. Az egyik a felügyelet: a sok kis ups állandó ellenőrzése, állapotának folyamatos figyelése nem kis feladat. Szintén ellene szól, hogy értékes helyet foglal el a szerverszekrényben. Bármennyire fontos szerepet is játszik a szünetmentes tápegység az adatközpontban, az igazi feladatot a kiszolgálók végzik, így nem csoda, ha azokból akarnak minél többet elhelyezni.
Egy, de nagy
A központosított ups pont az ellenkező végletet képviseli: az adatközpontban helyeznek el egy-két nagy teljesítményű szünetmentest, amelyek a teljes szervertermet kiszolgálják. Nyilvánvaló előnye ennek a módszernek az egyszerűbb felügyelet, hiszen két eszközt menedzselni sokkal könnyebb, mint több tucatot. Egyszerűbben (bár talán drágábban) biztosítható a redundancia is, és a szerverszekrényekben sem foglalják a helyet a szünetmentes tápegységek. A kisebb ups-ek tipikusan csak egy fázis, míg a nagyok a háromfázisú elektromos hálózat kimaradása ellen is védenek.
Egy központosított ups-ben feltehetően az akkumulátorokat is ritkábban kell cserélni. Mivel az újabb számítógépek jól bírják a magasabb hőmérsékleteket, a termeket ritkán hűtik le 18–20 fokra – a nagyobb meleg azonban nem tesz jót az akkumulátorok élettartamának. A központi szünetmentes elhelyezhető egy külön, kevésbé „fűtött” helyiségben is.
Egy nagy rendszer azonban jóval többe is kerül és sokkal kevésbé rugalmas. A központi ups bekerülési költsége sokszorosa lehet a kisebbekének. Ezt a különbséget csak növeli, hogy a vállalatok többsége a későbbi igényekre és a nehézkes bővíthetőségre gondolva rendszerint nagyobb kapacitású szünetmentest vásárol, mint amilyenre eleinte szüksége van. Az ups-ek ezért többnyire jóval az ideális hatékonyságot biztosító terhelés alatt működnek. Így egyrészt több energiát használnak, ráadásul a fölösleges energia hő formájában távozik, ami tovább terheli a klímaberendezést.
|
Kiküszöbölhető hátrányok |
|---|
|
Bizonyos eljárások, szabályok alkalmazásával mindkét megoldás hátrányai csökkenthetők: – intelligens, hálózati ups-felügyeleti rendszer használata; – jól szabályozott karbantartási folyamatok alkalmazása; – alacsony kihasználtság mellett is jó hatásfokkal dolgozó ups-ek választása; – moduláris ups-ek választása. |
Kérdések és válaszok
Hogyan döntheti el egy vállalat, hogy melyik megközelítés lehet számára az ideális? A következő néhány kérdés nyújt némi támpontot.
– Vannak vagy lesznek három fázist igénylő berendezéseim?
Ha igen akkor gyakorlatilag csak a központi ups jöhet szóba, mert a kisebbek ritkán támogatják a három fázist.
– Melyik ups az, amelyik anyagilag jobban megéri?
A nagy capex-kiadásoktól ódzkodó vállalatok inkább az elosztott rendszerre esküsznek, mert így időben elhúzva, mindig az aktuális igényekhez igazítva tudják megvalósítani a védelmet. Azt azonban nem árt tudni, hogy egy nagyra nőtt elosztott rendszer felügyelete igazi rémálommá válik, ezért nem egy cég a végén átvált központosított megoldásra. Így viszont az évek során elköltött pénz jóval több lehet, mintha már kezdetben a nagyobb rendszert választották volna. Ha megvan a pénz és biztosnak tűnik a növekedés, érdemes lehet már az elején a központi ups mellett dönteni.
Egy másik dilemma: az elosztott rendszernek általában a felügyeleti költségei nagyobbak és az energiaszámlája kisebb, míg egy rosszul kihasznált központi ups-nél pont fordított a helyzet.
– Felkészültem a felügyeletre?
Csak az a vállalat válassza az elosztott megoldást, amelyik infrastruktúrájában , valamint az emberi erőforrásokban is felkészült a nagyszámú készülék folyamatos menedzselésére.
– Mi a helyzet a rendelkezésre állással?
Az elosztott rendszerek ritkábban hibásodnak meg, illetve egy ups meghibásodása csak néhány szervert érint.
– Mennyi hely van a rackekben?
Ha kevés a hely az adatközpontban, és több szerver kell, akkor nem érdemes a kis ups-ekkel foglalni a helyet a rackekben.
Ki a felelős a szünetmentes tápegységekért?
Az ups-ek a létesítményüzemeltetés és az informatika határmezsgyéjén helyezkednek el. Ha az előbbi feladata a szünetmentes áramellátás biztosítása is, talán könnyebben boldogulnak a nagy, központi rendszerrel. Az informatikusoknak kisebb gondot jelent az elosztott infrastruktúrák kezelése.
Schopp Attila
