Gazdaságosabbá tehető egy vállalat folyamatainak irányítása, ha a döntéstámogató rendszer – az agy működését utánozva – folyamatosan felhasználja a múltbeli tapasztalatokat is, így jelzi előre a kritikus paramétereket, eseményeket.
Olyan döntéstámogató rendszert hoztak létre a Műegyetem (BME) és a HP Magyarország munkatársai, amellyel az emberi agy egyik fontos, hatékonyságot növelő működési jellemzője utánozható. Az új technológiával folyamatosan és a korábbiaknál pontosabban jelezhetők előre például egy hálózat paramétereinek várható értékei, és így a korábbiaknál hatékonyabbá, ezáltal pedig gazdaságosabbá tehető a rendszerirányítás. A megoldás néhány processzoros, átlagos teljesítményű számítógépen, illetve számítógép-klaszteren működtethető. Egy ilyen elvű döntéstámogató rendszert a magyar villamosenergia-rendszer irányításánál már használnak.
Rövid és hosszú távú memória
Milyen analógia fedezhető fel az emberi agy működése és az új technológia között? Az emberi agynak alapvetően kétféle memóriája van. A rövid távú memória néhány tíz másodpercig képes tárolni az információt. Főleg arra szolgál, hogy segítségével az ember – érzékszervein keresztül – folyamatosan tartsa a kapcsolatot a külvilággal. A hosszú távú memóriában raktározódik el a születésünk óta megszerzett összes tudás, tapasztalat. Ami ide bekerül, az akár évtizedek múlva is felhasználható. Az ember élete során mind a rövid távú, mind a hosszú távú memóriáját folyamatosan használja.
Az informatikai rendszerek sokáig nem voltak képesek mindkét fajta működést hatékonyan támogatni/utánozni. A BME és a HP mérnökei úgy házasították össze ?ket, hogy egyidejűleg és hatékonyan lehet számítógéppel utánozni mind a rövid távú, mind a hosszú távú memóriát, valamint a hozzájuk kapcsolódó képességeket is. A számítógép folyamatosan tarthatja a kapcsolatot a külvilággal, egy hatalmas tudástár tartalmához is hozzáférve. Az eredmény: komplex operatív döntések, illetve támogatás az emberi döntésekhez, a korábbi megoldásoknál lényegesen alacsonyabb költséggel – mutat rá Gajdos Sándor, a fejlesztés vezetője (BME, Távközlési és Médiainformatikai Tanszék).
Kisebb költség, konzisztens adatok
Legkorábban az operatív döntések támogatására születtek meg különféle üzemfelügyeleti, monitorozó rendszerek, amelyek alapvetően a legfrissebb adatokkal dolgoztak. Ezt követték a hosszú távra érvényes, úgynevezett stratégiai döntéseket támogató rendszerek – így az üzletiintelligencia- rendszerek, az adattárházak, a vállalati információs rendszerek –, amelyek viszont elszakadtak a pillanatnyi eseményektől, és csak a múltbeli adatokat használták. E két technológia függetlenül fejlődött, következésképpen különböztek egymástól az operatív, a stratégiai és a taktikai döntéstámogatás gépi eszközei. Olyan ez, mintha egy vállalat dolgozóinak egy része látna és hallana, de nem emlékezne semmire, másoknak pedig remek lenne a memóriájuk, de ?k nem látnak, nem hallanak semmit. A több különálló, azonban hasonló célokat szolgáló rendszer üzemeltetése természetszerűleg növeli a költségeket. Problémát jelent az is, hogy a különböző rendszerekből kinyert adatok általában nem konzisztensek egymással.
„E megfontolásokból kiindulva próbáltuk meg összeházasítani a kétfajta funkcionalitást. Megoldásunk erőforrás-igénye alig nagyobb, mint egy tipikus adattárház jellegű rendszeré. A technológia további előnye, hogy minden szinten konzisztens képet ad a vállalatról valamennyi döntéshozónak – a diszpécsertől kezdve egészen a csúcsvezetőkig –, miközben olyan funkcionalitást is kínál, ami csak komplex emberi döntésekhez hasonlítható” – hívja fel a figyelmet Gajdos Sándor.
Diszpécserek, közművek, ellátásbiztonság
Hol tehet jó szolgálatot az intelligens, integrált döntéstámogató rendszerű Jellemzően ott, ahol rendkívül sokrét? az az információ, ami alapján dönteni kell, így például diszpécserszolgálatoknál, ipari létesítményeknél, a pénzügyi szektorban, közműveknél (gáz-, víz-, áramszolgáltatás stb.).
Ezeken a helyeken jellemzően olyan szakemberek hozzák meg a kritikus döntéseket, akik mögött hatalmas tudás és tapasztalat áll. Korántsem mindegy azonban, hogy ezek a munkatársak milyen információ birtokában döntenek. Nagyban segíti munkájukat, ha olyan rendszer áll mögöttük, amely nemcsak az éppen aktuális rendszerjellemzőket mutatja, hanem képes visszanyúlni a múltba is, bizonyos következtetéseket von le, illetve jelezheti egy-egy esemény várható következményeit. Így az üzleti/üzemi folyamatok felgyorsíthatók, miközben az emberi tévedésből fakadó hibalehetőség is csökken, továbbá nőhet az ellátásbiztonság.
Mallász Judit
