A virtualizáció biztonságának helyzete és távlatai.
Annak ellenére, hogy a technológiát csak nagyjából két éve kezdték el alkalmazni, a szerveres virtualizációé már meghaladta azt a kritikus 20 százalékos elterjedtségi szintet, amely felett a növekvés öngerjesztő folyamatnak tekinthető. A Forrester Research statisztikái szerint már a szervezetek 23 százalékának van virtualizációs tapasztalata, és becslések szerint 2009-re az arány az 50 százalékot is meghaladja majd.
A virtualizáció tehát egyre hangsúlyosabb az adatközpontokban és a kiszolgálók világában, sőt már az asztali és mobilgépek felé is kacsingat. Az új technológiával azonban új problémák és biztonsági kihívások is jelentkeznek, hiszen a virtualizáció nem csak azt jelenti, hogy egy rakás kiszolgálót és alkalmazást kevesebb fizikai dobozba gyömöszölünk bele.
Fenyegetett hypervisorok
A virtualizáció terjedésével egyre fontosabb szempont lesz a biztonság, hiszen a virtuális gépekbe behatolók továbbléphetnek a hypervisorra, azaz a kiszolgálóra, és hozzáférhetnek a rajta tárolt adatokhoz, a kommunikációjához és persze a szervezeti hálózat erőforrásaihoz is. Egy szerveren a virtuális gépek számára megosztott mappába írva – bizonyos körülmények között – közvetlenül is el lehet ültetni a hypervisorra mondjuk egy vírust vagy trójait.
Az ilyen jellegű fenyegetések – a „hyperjacking” – ellen már létezik védelem. Erre a virtualizációs megoldások gazdái is ösztönzik a fejlesztőket; a Vmware például ellátja őket megfelelő eszközzel – a Vmsafe programozói felülettel – amellyel a hypervisorokat és a virtuális gépeket monitorozó és védő eszközöket lehet fejleszteni. A hypervisorok fölé ilyen módon helyezhető felügyeleti eszközök magasabb jogosultságúak, ezért nagyobb rálátást adnak a rendszerre, mint amekkora a potenciális behatolók mozgástere. Ezzel a módszerrel olyan védelemmel lehet körbebástyázni a virtuális gépeket, amely elsősorban az izoláció és a monitorozás tekintetében megvalósíthatatlan a fizikai szerverek világában.
Biztonsági szintek
A Citrix kicsit más úton indult el: Xen rendszereiben az IBM Shype technológiájával ellátott hypervisorok számon tartják, hogy mely virtuális gépek oszthatnak meg biztonságosan adatokat a többiekkel, és melyek nem.
A Shype megjegyzi a virtuális gépek komponenseinek beállításait, aztán figyel az esetleges változásokra. Egy virtuális gép mindaddig biztonságosnak számít, míg ezek a beállítások nem változnak, a beállítások módosulásaival azonban megváltozik a biztonsági szintjük, és egymással csak az azonos védelmi szintű virtuális gépek kommunikálhatnak.
Csökken a rálátás
A szakértők szerint azonban nemcsak a hypervisorok és a virtuális gépek biztonsága aggasztó, hanem az, hogy a virtualizáció következtében megváltozó infrastruktúra, működési minták, felügyeleti módszerek stb. csökkentik a rálátást a hálózatvédelem és a biztonságfelügyelet számára.
Sokak szerint a legnagyobb problémát az okozza, hogy az azonos fizikai platformon működő virtuális gépek egymás közti adatforgalma gyakorlatilag láthatatlan a biztonságfelügyelet számára. Ez azt eredményezi, hogy például a hagyományos behatolásvédelmi rendszerek képtelenek megvédeni egymástól az azonos fizikai gépen futó virtuális kiszolgálókat, emellett nehéz rajtuk érvényesíteni a szervezeti biztonsági szabályzatot, és bonyolulttá válik a sérülékenységkezelés.
A rálátás csökkenésének azonban más következményei is vannak: a biztonsági audithoz és a törvényi megfelelőség igazolásához szükséges információk sem állnak maradéktalanul rendelkezésre.
Szerencsére a leírt problémákon viszonylag könnyű segíteni. A fizikai biztonsági zónák mintájára a fizikai kiszolgálókat is különböző zónákhoz – megbízható, megbízhatatlan, demilitarizált – lehet hozzárendelni, és a zónákat ezután már a fizikai zónákhoz hasonlóan lehet szegmentálni.
Természetesen ezzel a módszerrel nő a fizikai szerverek, és csökken az egy fizikai gépen konszolidálható virtuális gépek száma, de gondos tervezéssel a fizikai gépszám, a virtualizáció „mértéke”, valamint a szervezeti biztonság – és a költségek is – is optimális szinten tarthatók.
Fokozott hardverigény
Újabb kellemetlenségként jelentkezik, hogy az elkülönült virtuális gépeken futó, azokhoz dedikált biztonsági eszközök – például vírusvédelmi rendszerek – minden egyes előfordulásának megvan a maga hardverigénye, és ez fokozott erőforrásigényben összegződik. Jelenleg nem nagyon léteznek olyan megoldások, amelyek egy helyre konszolidálnák a különböző virtuális gépek védelmi funkcióit.
Egy lehetséges kerülőutas megoldás az, hogy a virtuális szerverek virtuális forgalmát a külső fizikai hálózaton elhelyezett virtuális biztonsági átjárókon vezetik át, és ezeken működtetik, mondjuk, a behatolásvédelmi és kártevőellenes eszközöket.
Ez a módszer azonban messze nem jelent teljes védelmet, és a menedzsment még így sem egyszerű, ezért a végső megoldást azok a biztonsági – kártevőellenes-, tűzfal-, felügyeleti, monitorozó, naplózó-szabályzatérvényesítő stb. – eszközök jelentik, amelyeket kifejezetten a virtuális környezetekhez szánnak.
A piac dönt
A fejlesztőknek ebből a szempontból ígéretes lehetőség a Vmware már említett felülete. A biztonsági szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy annak nyíltsága kétélű fegyver, mert hozzáférhetősége miatt könnyű megtalálni a kiskapuit és így az új támadásvektorokat is.
A virtuális környezetek kockázatai nagyon is valóságosak, de szerencsére egyre elérhetőbb közelségbe kerülnek a védelmet javító eszközök és módszerek. A szakértők szerint ezek a megoldások egyre érettebbek, és nem kell hozzá sok idő, hogy a hálózatbiztonsági megoldások mellé kerüljenek a védelmi fegyvertárban.
Sorsuk felől végső soron a piac dönt majd, de nagy szükség van rájuk, hogy a szervezetek maradéktalanul részesülhessenek a virtualizáció előnyeiből.
Kelemen László
