A ma, de még inkább a közeljövő adatközpontja és vállalati informatikai infrastruktúrája egészen más, mint a tegnapi. A változást a felügyeleti rendszereknek is tükrözniük kell.
Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy mekkora átalakuláson ment át az elmúlt néhány évben a nagyvállalati informatika. Az olcsó, nagysebességű adatkapcsolatok lehetővé tették a dolgozók, partnerek, ügyfelek minden korábbinál hatékonyabb együttműködését és információmegosztását. Ilyen környezetben a számítógépes erőforrások és adatok fizikai helye mindaddig másodlagos, amíg azok szükség esetén rendelkezésre állnak.
Mélyreható erők
Az így formálódó „virtuális vállalat” létrejöttét négy nagy trend segíti elő.
Virtualizáció. Az adatközpontokra óriási hatást gyakorló virtualizáció révén elválaszthatók egymástól a fizikai és a logikai informatikai erőforrások, ami óriási mértékben növeli a működés rugalmasságát és a meglévő erőforrások kihasználtságát; ugyanakkor megnehezíti az eszközök felügyeletét.
Számítási felhő. A felhő alapú számítástechnika továbbviszi a virtualizáció ötletét: az erőforrások egy megosztott infrastruktúra részeivé válnak, ahonnan az ügyfél csak annyit és csak akkor vesz igénybe, amennyire és amikor szüksége van. Ez – megfelelő szolgáltatások megléte esetén – magasabb szintre emeli a rugalmasságot; cserébe viszont megnehezíti az esetleges teljesítménybeli vagy egyéb problémák gyökerének felkutatását.
Fogyasztói technológiák megjelenése. A vállalatoknál ma használatos együttműködési megoldások (közösségi hálózatok, azonnali üzenetküldés) egy jó része eredetileg az egyéni felhasználók között terjedt el, és ők hozták be a cégekhez. Ezek nagymértékben növelhetik a dolgozók hatékonyságát, de biztonsági kockázatot jelentenek, ha az it-részleg tudta nélkül használják őket.
Web 2.0. Az új technológiák révén a dolgozók könnyen hoznak létre és osztanak meg új tartalmakat akár kollégáik között, akár a vállalaton kívül. Így nagymértékben nőhet a hálózaton tárolt tartalom mennyisége, és váratlan adatforgalmi helyzetek adódhatnak.
A rév és a vám
A fentiekből is jól látható, hogy a munkahely és benne az informatika szerepe teljesen átalakult. A mai vállalati informatika nem(csak) szigorúan rendezett adatközpontokból, szerverekből és pc-kből áll, hanem virtuális technológiák összetett, dinamikusan változó hálózatából, amelyek nemcsak bárhol lehetnek, hanem egyik pillanatról a másikra változtathatják is helyüket. A probléma csak az, hogy a hagyományos felügyeleti rendszerek, amelyekkel az informatikusok kordában akarják tartani ezt a fejlődést, még egy másik, sokkal mozdulatlanabb világból származnak.
| A 2.0-s felügyelet előnyei |
|---|
|
Amit a fejlődés egyszerűbbé tesz az egyik oldalon (például új virtuális szervereket üzembe állítani a fizikai gépek helyett), a másik oldalon esetleg megnehezíti: hogyan támogassa az informatikai csapat azokat az alkalmazásokat, amelyek esetleg nem is a cég hálózatán futnak? Pedig a folyamatos menedzsmentre nagyobb szükség van, mint valaha: az informatikai infrastruktúrától egyre inkább elvárják, hogy a telefonhoz vagy a villamos hálózathoz hasonló közműszolgáltatásként működjön: mindig álljon rendelkezésre, mindig nyújtson optimális teljesítményt, és bármilyen kimaradás elfogadhatatlan.
Jön a 2.0?
Az informatikai infrastruktúra és az it szerepének átalakulása a felügyeleti platformokkal szemben is új követelményeket támasztanak. Ha az informatikának igazodnia kell az üzlet elvárásaihoz, az informatika felügyeleti modelljét is üzleti szempontok szerint kell kialakítani. Ez pedig szakítást jelent a hagyományos felügyeleti rendszerek (mondjuk így: 1.0-s megoldások) alulról felfelé irányuló felépítésével.
Ebben a megközelítésben az informatikai infrastruktúra elemeit a felügyelt hardver- és szoftvereszközök jelentik: szerverek, útválasztók, hálózati kapcsolók, tűzfalak, adatbázisok, alkalmazások, tárolórendszerek. Az 1.0-s felügyeleti eszközök különféle szondák és ügynökprogramok segítségével figyelték a kritikus fontosságú infrastruktúra-elemeket – viszont semmit sem tudtak arról, hogy az adott időpillanatban a felhasználók éppen mivel szembesülnek, elérik-e a szolgáltatásokat, nem tapasztalnak-e teljesítményromlást.
Ezért fordulhat elő, hogy miközben a felügyeleti rendszer szerint az infrastruktúra minden egyes eleme a kívánalmaknak megfelelően működik, a felhasználók mégis folyamatosan panaszkodnak a teljesítményre – az 1.0-s felügyeleti megoldás ugyanis nem látja megfelelően az elemek közötti kapcsolatok problémáit.
| Megtérülő beruházás |
|---|
|
„Sajnos ma még nagyon kevés kis-, illetve középvállalatnál alkalmaznak felügyeleti megoldást. Sokszor vírusirtónk mellé saját érdekünkben mi magunk telepítünk valamilyen egyszerű, szolgáltatásminőséget felügyelő rendszert, hogy figyelemmel tudjuk kísérni, illetve igazolni tudjuk az ügyfél előtt a védelem működését – beszél tapasztalataikról Stange Szilárd, a VirusBuster technológiáért felelős termékmenedzsere. – Szerencsére azonban egyre több helyen ismerik fel: a felügyeleti szoftver nemcsak hasznos, hanem gyorsan meg is térülő beruházás. A cégvezetésnek képet ad az it működéséről, az informatikusoknak pedig segít abban is, hogy alá tudják támasztani beszerzési igényeiket.” |
Ezek a rendszerek alkalmasak ugyan arra, hogy a különféle rendszerekből és végpontokból származó riasztásokat egyetlen konzolon jelenítsék meg, és ok-okozati (root-cause) elemzéseket is végezzenek, ám a tapasztalatok szerint az esetek egyharmadában nem jól jelölik meg a hiba mélyen fekvő okát, és nem egy esetben túl sokáig tart a felderítés.
Fentről lefelé
A 2.0-s menedzsmentrendszerek nem alulról felfelé, hanem felülről lefelé irányulnak: a felhasználótól indulnak ki, és onnan „fúrnak le” az informatikai infrastruktúra egyes elemeihez. Egy ilyen megoldás nem a hardvereszközöket és a szoftvereket figyeli, hanem a felhasználói élményt, a felhasználó által tapasztalt szolgáltatásminőséget, és akkor jelez problémát, ha ez elmarad a kívánatostól.
A felügyeleti, hibaelhárítási folyamat a felhasználótól és az általa használt eszköztől indul, legyen az asztali pc, noteszgép, okostelefon vagy bármi más; a problémás alkalmazást pedig valós időben visszavezeti a megfelelő alkalmazásszerverhez, legyen az fizikai, virtuális vagy a felhőben található szerver.
Visszajátszott hibák
Egy ilyen eszköz nem előre telepített ágenskódokra támaszkodik, hanem a hálózati forgalom elemzésével kap teljes körű képet a végfelhasználó alkalmazásának tevékenységéről és működéséről. Ennek köszönhetően a felügyelet a vállalat minden pontján jelen lehet, anélkül, hogy bármilyen kódot kellene telepíteni a távoli gépeken, rendszereken; ráadásul a vállalati határokon kívül tartózkodó (interneten vagy vpn-en keresztül bejelentkező) felhasználók felügyelete is megoldott.
A felhasználó gépén zajló „eseményeket”, a képernyőtartalmat rögzítik, így a helpdesk csapata bármikor vissza tudja játszani az eseményeket.
A „digitális videórögzítés” akkor indul, amikor egy végfelhasználó, egy szerver vagy egy alkalmazás hálózati tevékenysége nagymértékben eltér a megszokottól és normálisnak tekinthetőtől. Ezt az informatikusok bármikor vissza tudják nézni, anélkül, hogy a felhasználótól kellene kérdezősködniük.
Összeállította: Schopp Attila
