Bár a felsőoktatásnak készült, de más költségvetési intézmények is hasznát vehetik annak az új rendszernek, amely minden eddiginél pontosabb és részletesebb bontásban teszi kimutathatóvá és elemezhetővé a kiadásokat.
A közvéleményre hivatkozva többen vélik, hogy sokba kerül a felsőoktatás. Az intézményszintű költségek ismertek, de ki tudná megmondani, hogy egy adott egyetemen pontosan mennyibe került egy jogász vagy egy mérnök képzése, mennyibe egy tantárgy éves oktatása, vagy éppen mennyiből lehet üzemeltetni az újonnan felszerelt labort?
A gond azzal van, hogy az intézményeknek jelenleg nem állnak rendelkezésére kellő pontossággal az ilyen kimutatásokhoz szükséges adatok – mondja Vinnai János, a SzinvaNet Kft. ügyvezető igazgatója. Pedig ez egyre fontosabb lenne számukra, hiszen a döntések nem lehetnek objektívek a tények alapos ismerete nélkül.
A költségvetési intézmények ugyan nem profitorientáltan működnek, de kiadás-szemléletű gazdálkodásukban szem előtt kell tartani a költségeket, és ezeket kényszerűen csökkenteniük kell, ha bevételi forrásuk csökken. Ezt akkor lehet hatékonyan megtenni, ha a vezetők pontosan ismerik költségeik elemi szintű összetételét és azok hozzájárulását az előállított „termékhez”, jelen esetben a diákok által megszerzett diplomához.
A jelent elemezve
A felsőoktatási kiadások alapvetően két nagy összetevőre bonthatók fel. Az egyik az infrastruktúrával, az üzemeltetéssel kapcsolatos dologi, a másik pedig a személyi jellegű ráfordítások csoportja.
Többnyire sokféle informatikai rendszerben rögzíti az adatokat a felsőoktatás. Ezek többsége jelenleg nem alkalmas arra, hogy kellő részletességgel kövessék nyomon a költségeket, és ebből objektív méréseket és elemzéseket végezzenek – világít rá a probléma gyökerére Bánszki Attila, a cég másik ügyvezető igazgatója.
Az üzemeltetéssel kapcsolatos kiadásokat ügyviteli rendszerekben, a személyi költségeket a hr-, illetve a bérrendszerben kezelik, és ezeken kívül a Hallgatói Információs rendszerben is tárolnak adatokat. „Az esetek túlnyomó többségében ezek között csak nehezen valósítható meg kapcsolat, így az intézmények nem tudják egységes módon kezelni és mérni költségeiket. De a leglényegesebb az, hogy a megjelenő költségelemeket a tényleges felhasználások alapján hogyan tudjuk reálisan oda terhelni, ahol az a képzésben, illetve a működésben megjelenik” – mondja Bánszki Attila.
A jövőt tervezve
Itt jelenthet segítséget a SzinvaNet Kft. által fejlesztett – a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományi Centrumban már élesben használt – IMR Infrastruktúra Menedzsment Rendszer, amely a diplomaönköltség meghatározására alkalmas modell segítségével felosztja a meglévő költségeket szakokra vagy más egységre. Az IMR bármely meglévő ügyviteli rendszer adatait képes egységesen feldolgozni, és a költségelemzéshez az említett modell segítségével számos jelentést lehet készíteni.
„Mindezek alapján az IMR-rel és a benne lévő modulok segítségével lehetőség nyílik az egyes szakokon megszerezhető diplomák önköltségének minden eddiginél pontosabb kiszámítására. Ez már önmagában is rendkívül értékes információ, de emellett módot ad a pontosabb tervezésre, döntés-előkészítésre: feketén-fehéren kimutatható, hogy a rendelkezésre álló forrás mire elegendő” – hangsúlyozza a rendszer egyik legfőbb előnyét Vinnai János.
|
Kapcsolódás |
|---|
|
Egy újságcikkben csak a lehetőségekre lehet rámutatni. Az elmélyedéshez ajánljuk Vincze Szilvia „A diplomaönköltség utókalkulációs modellje” című könyvét. |
Nemcsak az oktatásban
A költségek méréséhez és leosztásához természetesen részletesen, pontosan fel kell mérni a rendelkezésre álló infrastruktúrát (épületeket, berendezéseket). Az IMR ezeket az adatokat felhasználja a teremfoglalási alrendszerben, optimalizálja az igénybevételt, míg az Órarend-szerkesztő az emberi erőforrások terhelését figyeli. Az oktatási szükségletek és a költségtényezők figyelembevételével igyekszik megtalálni az optimális megoldásokat a gazdálkodásban.
Jelenlegi formájában az IMR a felsőoktatás igényeire készült, de funkcionalitása más költségvetési intézmények kiszolgálására is alkalmassá teszi. Egy kórházban például kiválóan nyomon lehet vele követni az egyes kórtermek, műtők, vizsgálók kihasználtságát és költségeit, illetve az orvosokra, ápolókra fordított kiadásokat.
Összeállította: Schopp Attila
