Nem csak az informatikai, hanem minden, a digitalizációban érdekelt vállalkozás érdekképviseleti fóruma kíván lenni az IVSZ – Digitális Vállalkozások Szövetsége, mint ahogy ezt neve is hirdeti . Vinnai Balázs, a szervezet elnöke arról is beszélt lapunknak, hogy milyennek ítéli az innovációt támogató kormányzati intézkedéseket és mit tart szükségesnek a további fejlődés előmozdításához.
– Milyennek értékeli a 2024-es évet a hazai digitális gazdaság és társadalom szempontjából?
– Az utóbbi időben eléggé elvált egymástól Magyarország és Európa, illetve a világ többi részének fejlődése. A Covid alatt és közvetlenül utána nagyot nőtt a digitális gazdaság, de a fellendülés után jött az óhatatlan megtorpanás. Mostanra viszont mind az Egyesült Államokban, mind Ázsia fejlettebb részein újra szárnyal a digitális gazdaság: ez látszik a befektetések fellendülésében és a tőzsdei árfolyamokon is.
Ugyanez a hullám még nem érte el, vagy legalábbis nem ugyanabban a mértékben érte el Európát és Magyarországot. A Draghi-jelentésből is látszik, hogy ez milyen negatív hatással van a kontinens versenyképességére. Az USA-ban és Ázsiában a növekedés nagyrészt a digitális gazdaságból fakad – ha Európában nem lesz erős digitális gazdaság, nem lesz versenyképességi javulás sem. És ha a hazai helyzetet nézzük, egyértelmű, hogy 2024-ben sem történt áttörés a fejlődési mutatókban.
– Pedig a legutóbbi EU-s „Digital Decade” jelentés már számos pozitív fejleményre mutatott rá. Mennyire hihetünk azoknak a számoknak, és mennyire látszik fenntarthatónak ez a fejlődés?
– Kimondottan örvendetes, hogy érezhető az előrelépés a kis- és középvállalkozások digitalizáltságában. 25 pontos növekedéssel 53 százalékra ugrott a hazai kkv-k digitális képessége, nőtt az ERP-használat és számos más mutató is. Üröm az örömben, hogy ezzel a komoly növekedéssel sem léptünk egyetlen helyet sem előre, továbbra is a leszakadók között vagyunk.
– Hogyan lehetne akkor legalább Európához némiképp felzárkózni?
– A Századvég az idén is elkészítette azt a kutatást a magyar digitális gazdaságról, amelyet korábban két alkalommal is közösen valósítottunk meg. Ebben kiszámoltuk, hogy ha közös célkitűzésekkel és egyértelmű gazdaságpolitikai irányítással rá tudnánk állni a digitális áttörésre, akkor 2030-ig a digitális gazdaság több mint 1000 milliárd forinttal tudná növelni a magyar GDP-t.
Ennek persze komoly előfeltételei is vannak. Az egyik, és ezt nem győzzük hangsúlyozni, hogy a nemzetgazdasági stratégiában kiemelt szerepet kell kapnia a digitalizációnak. A második, hogy ösztönözni kell a hazai vállalatokat a modern technológiák használatára. Ebbe beleértjük az olyan klasszikus megoldásokat, mint az e-kereskedelem vagy a belső folyamatok digitalizálása, de nem szabad megfeledkezni már a mesterséges intelligenciáról vagy a Big Datáról sem. A magyar vállalkozások alig 4 százaléka használ MI-t, míg egy országgal arrébb, Ausztriában ez az arány 10 százalék.
A harmadik a kkv-k digitalizációjának erősítése. Nélkülözhetetlenségét a kormány is felismerte, és külön államtitkárságot hozott létre a kkv-k fejlesztésére a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Végül nem szabad elhanyagolni a felhasználókat sem: szükség van a digitálisan képzett munkaerőre és a fogyasztói tudatosságra.
– Az IVSZ véleménye szerint melyik kormányzati intézkedés vagy program gyakorolta a leginkább pozitív hatást a hazai vállalati digitalizáció fejlődésére?
– Mindenképpen kiemelném, hogy az uniós források szűkössége ellenére saját forrásokból is elindultak a kutatás-fejlesztési és innovációs támogatási projektek. Külön öröm, hogy a kormányzat mind a kiírások tervezésébe, mind az értékelésébe bevonta a kulcságazatok szereplőit. Látszik az is, hogy létezik egy jelentős vállalati kör, amelynek komoly igénye van az innovációra, így ennek masszív beruházásösztönző szerepe is lehet. Várhatóan ezek az innovatív vállalatok lesznek majd azok, amelyek a legkönnyebben eljutnak a nemzetközi piacokra.
Ez a második pozitívum: a kormányzat felismerte, hogy nem egyszerűen a piacra jutást, hanem a nemzetközi piacokon való megjelenést kell támogatnia. Régóta hangoztatjuk, hogy a nemzetközi versenyképesség kulcsfontosságú a kkv-k szempontjából, hiszen csak ennek birtokában lehet meg bennük a további növekedési potenciál.
– Milyen további szerepe lehet a kormányzatnak a versenyképességi, innovációs és digitalizációs célok elérésében?
– Én alapvetően abban hiszek, hogy a piacnak és a piaci szereplőknek önállóan kell saját képességeiket fejleszteniük, az állam legfeljebb elősegítheti azt. Nem várhatjuk el a kormányzattól, hogy kitalálja a piac stratégiáját és azt sem, hogy megoldja a piac problémáit. Nem is lenne jó, ha ezt tenné. Nagyon helyesen most azt teszi, hogy a támogatások finomhangolásával lendíti előre az arra fogékony vállalkozásokat. Nem kell, hogy az állam találjon ki ötleteket, generáljon innovációs igényeket, ha a piaci szereplőkben ez amúgy nincs meg. De ha van ötlet, van igény az innovációra, arra rendelkezésre áll a támogatás. Ezek az elvek most jól tükröződnek a DIMOP Plusz operatív programban kiírt pályázatokban. És az is szerencsés, hogy szigorú KPI-ok mentén mérik vissza a hasznosulást.
– Gyakran hívja fel a figyelmet az IVSZ a munkaerő helyzetére. Ezen a területen milyen változást látnak szükségesnek?
– Nemcsak az informatikusok hiánya számít, hanem az is, hogy a „normál” munkaerő milyen digitális képességekkel bír. Ezeket a képességeket nagyszabású programokkal kellene fejleszteni, komoly erőfeszítést kellene tenni a munkaerő átképzésébe, mert nagyon hamar már csak a nagy hozzáadott értékű munkák tudják növelni a versenyképességet.
Történt egy paradigmaváltás is ezen a téren. Mindeddig csak ott alkalmaztak automatizációt és robotizációt, ahol nagy tömegben kellett egyszerű munkafolyamatokat végezni. A digitalizáció mostani, és különösen a jövőbeni szintjén ez a gondolkodás átfordul. Csak ott fognak embereket alkalmazni, ahol a munkát automatizálva nem lehet elvégezni.
Az is látszik, hogy nincs több hadra fogható munkaerő a gazdaságban, extenzíven nem tudjuk növelni a GDP-t. Csak úgy lehet elmozdulni a növekedés irányába, ha minél többen végeznek minél nagyobb hozzáadott értékű munkát, és azt minél hatékonyabban végzik. Különösen a kkv-szektornak kellene felismernie, hogy az olcsó munkaerőre és az olcsó energiára alapozva már nem lehet versenyképesen betagozódni a nagy beszállítói láncokba. Komolyan kell foglalkozniuk hatékonyságuk javításával, és ebbe bizony beletartozik a munkaerő képzése is.
– Milyen tervekkel vág neki az IVSZ a 2025-ös évnek?
– Továbbra is kitartóan dolgozunk azon, hogy az informatikai vállalkozásokat tömörítő szervezetből a digitális vállalkozásokat felkaroló szervezet legyünk. Szeretnénk a digitális transzformációban bármilyen módon részt vevő vállalkozások érdekképviseleti fóruma lenni. Nagyszabású terv ez, amelynek során egyébként lekövetjük azokat a trendeket, amelyek mentén az informatika világszere átalakul.
A következő nagy kihívásunk, hogy miként tudjuk mindezt régiós szintre emelni. Már idén is jelentős energiákat fektettünk abba, hogy a régió országaival együttműködve közös kutatásokat, közös konferenciákat hozzunk tető alá. Szeretnénk erősíteni Magyarország szerepét a régióban és elérni azt, hogy a régiós digitális piac egységesen legyen képes fellépni. Ez újabb kitörési pont lehetne Közép-Kelet-Európának.
