Legyen észrevétlen a közigazgatás

2018. mérföldkőnek számí­t a közigazgatási informatikában. Beértek a nagy projektek, új fokozatba kapcsolt a szeüsz-ök világa, működnek az egymástól független szolgáltatáselemek, beüzemelték a kormányzati adatközpontot. A továbbfejlesztés fő iránya az élethelyzeten alapuló ügyintézés kiterjesztése, a szolgáltató állam koncepciójának erősí­tése és az állami adatvagyon kiaknázásában rejlő lehetőségek feltérképezése lesz.

Idén először kapott saját szí­npadot az Infotéren a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. A NISZ a hozzá tartozó vállalatokkal immár olyan meghatározó szerepet tölt be a magyar közigazgatásban, hogy megérdemli a saját pódiumot – mondta erről köszöntőjében Szabó Zoltán Attila, a cég vezérigazgatója. Egyetértését fejezte ki ezzel Hajzer Károly, a felügyeletet ellátó Belügyminisztérium informatikáért felelős helyettes államtitkára is. A NISZ feladata, hogy az állam által kitűzött stratégiai célokat hatékonyan hajtsa végre, és valósí­tsa meg azokat az elképzeléseket is, amelyeket mások nem tartanak lehetségesnek. Az elmúlt években a BM irányí­tása mellett az elektronikus közigazgatás megvalósí­tása új lendületet kapott – fogalmazott Hajzer Károly.

 

Buborékok nélkül

Mindehhez radikális szemléletváltás is kellett, amelyre azt követően került sor, hogy az e-közigazgatás felelőssége a BM-hez került. A korábbi helyzetet az jellemezte, hogy minden szervezet, intézmény a saját buborékjában élt, az együttműködés minimális volt; a projektek többsége arra irányult, hogy a belső ügyintézés könnyebb legyen, az állampolgárokkal pedig továbbra is papí­ron kommunikált minden hivatal. Ezen változtattak: az ügyintézés folyamatát igyekeztek az állampolgár nézőpontjából szemlélni, és a fejlesztésekkel az ő dolgát megkönnyí­teni.

Lényeges eleme volt a munkának az alkalmazási környezet konszolidálása, esetenként központosí­tása is. Nincs értelme ugyanarra a feladatra különféle megoldásokat alkalmazni, különösen, ha mindenütt egyformán végrehajtandó szolgáltatásról (azonosí­tás, elektronikus aláí­rás) van szó; ebből a megfontolásból születtek meg a SZEíœSZ-ök és KEíœSZ-ök. De ugyanez a gondolkodásmód hí­vta életre az önkormányzati ASP-t, amely ellen eleinte szintén sokan berzenkedtek. A digitalizálás, a központosí­tás nem öli meg az önállóságot. Nem az a lényeg, hogy ki végzi a rendszerek működtetését és az adatok tárolását, a lényeg az, hogy a rendszerek egységesek legyenek és magas szí­nvonalon működjenek – mondta erről a helyettes államtitkár.

 

Olcsóbb, de nem úgy

Rendkí­vül lényeges ugyanakkor, hogy a Belügyminisztérium stratégiája szerint a közigazgatás elektronizálása nem egyenlő a papí­ralapú folyamatok szolgai digitalizálásával. A végső elvárás az lenne, hogy az elektronizálás csökkentse a bürokráciát, rövidí­tse az ügyintézési határidőket. Ez azonban nem csak a BM-en múlik, tette hozzá Hajzer Károly. A közigazgatási munka dandárja a kormányhivatalokban zajlik, azok pedig nem a BM alárendeltségében működnek, mint ahogy nem a BM-hez tartoznak a más minisztériumok által felügyelt szakrendszerek sem.

Példaként a földhivatali rendszert hozta fel a helyettes államtitkár, amely hosszú, számos problémával terhelt evolúciós folyamat után jutott el mai állapotába. í–tlet lenne arra, hogyan kellene átalakí­tani, de egy hirtelen nagy változtatással gyakorlatilag működésképtelenné tették volna a földhivatali nyilvántartást. A legtöbb, amit jelenleg megtehetnek, hogy a meglévő alkalmazásokat korszerű, a mai kor igényeit kielégí­tő keretrendszerbe foglalják (például a SZEíœSZ-ök használatával vagy a kormányzati adatközponttal), és í­gy teszik könnyebben elérhetővé a kí­nált szolgáltatásokat.

Azzal kell számolni, folytatta Hajzer Károly, hogy az e-közigazgatás olcsóbb lesz, mint a hagyományos, azonban ehhez rövid távon jelentős beruházások szükségesek (különösen, amí­g az igények miatt fenn kell tartani a személyes ügyintézés lehetőségét is). Természetesen vannak viszonylag egyszerűen számszerűsí­thető megtakarí­tások – például abból, hogy nem kell minden egyes iratot akár több példányban kinyomtatni, mert még a hiteles aláí­rás is elvégezhető elektronikusan. Sokkal nehezebb viszont megbecsülni, hogy nemzetgazdasági szinten mekkora hasznot hajt, ha egy-egy hivatali ügy elintézéséhez az állampolgárnak nem kell kivennie egy fél vagy egész nap szabadságot.

 

Gyors és kényelmes ügyintézés, valós élethelyzetekre

Az e-közigazgatás várható fejlesztéseiről, a követendő irányokról nemcsak Hajzer Károly beszélt, hanem egy egész panelbeszélgetést szenteltek a témának. Az egyik fő irány a proaktí­van, az élethelyzeteken alapuló szolgáltató állam. Új telephelyet akar nyitni egy vállalkozás? Egyetlen felületen legyen összeszedve minden elintézendő feladat és illetékes hatóság, amelytől engedélyt kell kérni vagy értesí­teni kell, a tűzoltóságtól a cégbí­róságig. Gyerek született a családban? A bejelentést követően induljon el minden szükséges folyamat, az anyakönyvi bejegyzéstől a babakötvény kiajánlásáig.

Az állampolgárok leginkább azt szeretnék, ha észre sem vennék a közigazgatás működését – fogalmazta ezt meg a kerekasztal-beszélgetésen Vágujhelyi Ferenc, az NHIT elnöke. Ez különösen a normatí­v alapú ügyek esetében lenne lehetséges, amikor bizonyos feltételek (például gyerekszám és jövedelem) teljesülése esetén garantált a döntés (támogatás odaí­télése). Az ilyen közigazgatási ügyek végigviteléhez egyáltalán nem lenne szükség emberi beavatkozásra: ha elektronikusan érkeznek be a dokumentumok, igazolások, azok ellenőrzése és a határozat megszületése is történhetne automatikusan. Ehhez viszont a jogszabályi környezet átalakí­tására lenne szükség, de pont a jogszabályok megfogalmazói ellenérdekeltek a változásokban, tette még hozzá az elnök.

 

A szolgáltató állam koncepciójának része az állami adatbázisok megnyitása a piaci szereplők felé.

A központi kormányzati szolgáltatási buszon, a KKSZB-n keresztül szabályozottan elérhetővé kellene tenni az állami nyilvántartásokat a szolgáltatók számára, amelyek a saját erőforrásaikat felhasználva új piaci szolgáltatásokat teremthetnének – mondta Hajzer Károly. Személy szerint ő nagyon örülne egy olyan alkalmazásnak, amely középiskolát ajánlana a szülőnek. Ehhez felhasználná a lakcí­met, a gyerek tanulmányi eredményét, az érdeklődési körét, a közeli középiskolák szí­nvonalát, a környéken elérhető közösségi közlekedést vagy az autós utazás várható idejét – az adatok egy része elérhető állami nyilvántartásokban, mások piaci szolgáltatásként, a többit pedig megadhatná a felhasználó, és í­gy olyan komplex elemzést lehetne végezni, amit másképp nem.

Sinkáné dr. Csendes ígnes, a NAV szakfőigazgatója az állami szolgáltatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy azokat még a kötelező ügyintézésbe is érdemes beemelni. Az online számlázást sem csak egyszerűen kötelezővé tették, hanem igyekeztek hasznos funkciókkal vonzóvá is tenni az érintettek számára, például jól használható lekérdező felületet kí­nálnak, vagy lehetővé teszik az adatok importálását a vállalkozás könyvelőrendszerébe.

 

E-személyi: a fejlődés nem áll meg

A hazai elektronikus közigazgatás egyik jelképe az elektronikus személyi igazolvány, mely igazi sikertörténet: már több mint 3,5 millió okmány bocsátottak ki, emellett számtalan felhasználási lehetőséget is kí­nál az e-azonosí­tás, e-aláí­rás és az utazásszolgáltatások terén. Azonosí­tásra az önkormányzatoknál és az egészségügyben használják nagy számban, de a közösségi közlekedéshez kapcsolódó szolgáltatások terén – a MíV pilot programja mellett – a Debreceni Közlekedési Vállalat már teljeskörűen alkalmazza, mí­g az elektronikus aláí­rást a vártnál alacsonyabb arányban használják az állampolgárok – mindössze 220 ezer (db) igénylés történt eddig.

Az Egységes Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT) jó hasznát veszik az e-személyinek, mondta a témának szentelt beszélgetésen Szabó Bálint, az íllami Egészségügyi Ellátó Központ főosztályvezetője. Mintegy tí­zezer intézmény 90 ezer végpontján van kártyaolvasó: az orvosok ezzel lépnek be a szolgáltatási térbe és az állampolgárok is használhatják az e-receptek kiváltására, illetve azonosí­thatják magukat az orvosnál, ha az ottani rendszer erre fel van készí­tve. A személyihez járó e-aláí­rás is rendkí­vül hasznos lenne az orvosok számára. Az EESZT-ben készült és tárolt elektronikus dokumentumok (leletek, zárójelentések, beutalók, receptek) ugyanis csak akkor számí­tanak hivatalos iratnak a szolgáltatási tér határain kí­vül, ha elektronikusan is alá vannak í­rva. Az e-személyihez adott aláí­rás viszont csak a magánszemélynek jár, nincs szerephez kötve, í­gy orvosként nem használhatja senki.

Malcsiner Andrea, a Belügyminisztérium főosztályvezetője megnyugtatta az aggódókat: a továbbfejlesztési tervek között szerepel a szerepköröket is azonosí­tó e-aláí­rás integrálása a személyibe. Ehhez az is kell, hogy az adott szerepet (orvos, ügyvéd stb.) közhiteles nyilvántartás rögzí­tse. Ha ez megvalósul, mondta Szabó Bálint, akkor a mostani, személyhez kötött orvospecsétet is ki lehet váltani az e-személyiben tárolt aláí­rással.