Újra vonzóvá kell tenni a felsőoktatást

Ha komoly eredményeket szeretnénk elérni az ICT-szektorban, sőt a magyar gazdaság egészében, az oktatásban mindenképp rendet kell tenni. A kormány és a szakma kiválóságai is egyetértenek abban, hogy mindenekelőtt újra vonzóvá kell tenni a felsőoktatást a hallgatók előtt.

A közneveléstől kezdve az informatikaoktatáson át a felsőoktatáson keresztül a felnőttképzésig, minden lényeges, az egyes területeket legjobban foglalkoztató aktuális problémát körbejártak a szakemberek, a nézők pedig aktí­van bekapcsolódtak a beszélgetésekbe.

 

Mi lesz veled, reáltudomány?

Kezdjük az egészet a felsőoktatásnál. Talán ez a legérzékenyebb pont az egész oktatási rendszerben, miután az iparági munkaerő-piaci kereslet itt találkozik az oktatás által megvalósí­tott kí­nálattal, vagyis a kiképzett hallgatóval. Csakhogy ez mégsem ilyen egyszerű, mert ilyen pályakezdő alig akad. Az ICT-szektornak ugyanis elsősorban a műszaki, természettudományos, matematikai, informatikai (MTMI) területről érkező hallgatókra van szüksége, csakhogy ezekre a pályákra az igényekhez képest rettentően kevés diák orientálódik, és még kevesebb végez. Noha évek óta gőzerővel zajlik a felsőoktatás, sőt az egész magyar oktatási rendszer reformja, átalakí­tása, ezt a hosszú évek óta megoldásért kiáltó problémát valahogy nem sikerült megoldani. Azért vannak ötletek.

Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár előadásában olyan, a pályaorientációval és tehetséggondozással kapcsolatos kormányzati kezdeményezésekről beszélt, amelyek az MTMI-képzések vonzóbbá tételét célozzák. Először azt igyekezett világossá tenni a hallgatóság előtt, miért is van szükség több szakemberre az MTMI-területekről. Ezek innovációintenzí­v szakmákhoz kapcsolódnak, s Magyarország gazdaságstratégiai célja éppen az, hogy az ipar megerősödésével az ország innovációs központtá váljon. 2013-ban a KSH adatai szerint a GDP 1,44 százalékát fordí­tottuk k+f-re. A k+f+i ráfordí­tások felét a vállalatok biztosí­tják. A másik oldalon az egyetemeknek van – hagyományosan – kulcsfontosságú szerepe a kutatás-fejlesztés és innováció területein, viszont az erre fordí­tott felsőoktatási költségek stagnáltak az elmúlt években. A kormánynak tehát számos olyan intézkedést kellett hoznia, amellyel javí­tani kí­ván a kialakult helyzeten.

 

Teljesí­tményelvű oktatási környezet

Miután 2014. december 22-én a kormány elfogadta a felsőoktatás fejlesztési irányait meghatározó koncepciót, zöld utat kaptak a szükséges reformok, fejlesztések. Országos és intézményi szinten egyaránt meg kell erősí­teni a vállalati és intézményi kapcsolatrendszert, a felmerülő munkaerő-piaci igényeket pedig be kell csatornázni a képzések tartalmába. így megszüntethető volna az az állapot, hogy mindössze a munkaerő-piaci cégek 25 százalékának vannak átfedésben az igényei a felsőoktatásból érkező kí­nálattal.

 

A másik oldalra, a hallgatóra is gondoltak a reformok során. A képzési programokat úgy alakí­tják át, hogy minden hallgató a képességeinek és lehetőségeinek megfelelő, a munkaerőpiacon értékesí­thető tudásra tegyen szert. Az államtitkár elmondta, hogy ettől függetlenül az elvárások szigorúak maradnak, sőt, sok helyütt még növelik is a hallgatókkal szemben támasztott bemeneti és kimeneti minőségi követelményeket, és bevezetik a kompetenciamérést valamennyi belépő és kilépő hallgató számára, ezzel az intézmény hozzáadott értékét mérve.

Az oktatói kiválóság növelése érdekében bevezetik az oktatók teljesí­tményközpontú előmeneteli rendszerét, és megteremtik a versenyképes bérezés feltételeit is. Növelni kí­vánják a legkiválóbb hallgatók és oktatók nemzetközi tapasztalatszerzési lehetőségeit is. Jelenleg a hallgatók 10,41 százaléka vesz részt külföldi részképzésben, ennek aránya 2023-ra 20 százalékra is nőhet. Ezzel párhuzamosan a külföldön tanuló hallgatók számára vonzóvá teszik, hogy tanulmányaik folytatására (szakmai gyakorlatra, magas szintű mester- és doktori képzésre) hazatérjenek. A magyar felsőoktatási intézmények nemzetköziesí­tése is napirenden van, ami a külföldi hallgatói arány növelését igényli. Mindezek célja egy olyan, munkaalapú társadalom létrehozása, ahol a gazdaság húzóereje az egyre növekvő arányban hazai tulajdonú termelés, szervezőereje a felsőoktatási intézmények köré épülő innovációs hálózat.

 

Biztató jelen, í­géretes jövő

Számos intézkedést már végrehajtottak, vagy épp mostanában teszik. A duális képzési rendszer idén szeptemberi elindí­tásával sikerült közelebb hozni az oktatás kí­nálatát a munkaerő-piaci igényekhez. Ezt a trendet erősí­ti az alkalmazott tudományok egyetemének szí­nre lépése, amely a bolognai rendszer által okozott zavart hivatott rendezni a fejekben.

Szintén az ipar és oktatás kapcsolatát erősí­ti a mesteroktató munkakör megjelenése. Tí­z év szakmai gyakorlattal lehet ezt a pozí­ciót elnyerni. Célja, hogy az egyetemen belül legyenek olyan oktatók, akik az ipar, vállalatok irányából érkezve valós piaci tapasztalataikat osztják meg a hallgatókkal. Emellett a k+f+i területén végzett egyetemi vállalkozási tevékenység mentesül az államháztartás szigorú szabályozása alól, ami rugalmasabbá és életszerűbbé teszi az együttműködést a vállalatokkal. Palkovics László kiemelte, hogy a kancellárok működése egy év alatt stabilizálta a felsőoktatási intézmények anyagi helyzetét. 2015 végén már nem lesz kifizetetlen számla.

 

Rengeteg fejlesztés lesz még, 2020 után is jól működő, fenntartható rendszert kell épí­teni. Palkovics szerint a jövő fejlesztéseinek a felsőoktatásban azokat a területeket kell érintenie, amelyek a képzés és kutatás minőségén javí­thatnak, hogy a hallgatók igényeit jobban kielégí­thessék. Csak úgy lehet sikereket elérni – ez alól az oktatás sem kivétel –, ha minél többen fogunk össze és dolgozunk a jobb eredményekért.

 

Megjelent a konkurencia

Szorosan kapcsolódik az államtitkár szekciójához az a kerekasztal-beszélgetés, amely a felsőoktatás jövőjével kapcsolatban állí­tott fel ví­ziókat, miközben azért megpróbált a földön maradni. A beszélgető felek arra jutottak, hogy válságban van a magyar felsőoktatás, de az egész oktatási rendszer is.

Rab írpád, az í“budai Egyetem Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont kutatója szerint ma az okozza az oktatás válságát, hogy a fiatalok nem ismerik fel a különbséget az információ és a tudás között. Ennek ellenére mindenki meg tudja szerezni a tudást. Az információs társadalom viszont átverte nemcsak a könyvtárakat, a tudósokat, kutatókat, de az egyetemeket is. Mert a tudás tényleg szinte bárhonnan és bármikor (internetről, közösségi médiából stb.) hozzáférhető. A felsőoktatási intézmények í­gy riválisokkal szembesülnek.

Egy ilyen alternatí­va például az online tömegoktatás, a MOOC is (Lásd a Mi is a MOOC? keretet!), amely távoktatásban biztosí­tja a felsőoktatási kurzusokat széles tömegek részére. Dörfler Viktor, a University of Strathclyde Glasgow egyetemi docense, a beszélgetés egyik résztvevője éppen egy ilyen kezdeményezésbe vágott bele, több mint 130 országból 17 ezer embert vonzva a szolgáltatásukkal. Mint mondta, nem gondolja, hogy konkurensei lennének az egyetemeknek, hanem inkább kiegészí­tik azokat, olyan piaci rést találnak, amelyet a felsőoktatás nem tölt be.

 

Horváth ídám, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) oktatási igazgatója szerint a MOOC-ot és az egyetemeket teljesen értelmetlen egymással szembeállí­tani. Az egyik egy tudásmegosztási módszertan, a másik pedig egy olyan szervezet, amelynek meghatározott célja van. Ezt a célt lehet vizsgálni abból a szempontból, hogyan változik a jövője. Horváth ezzel meg is fogalmazta, mit gondol a felsőoktatás jövőjéről: akkor fog jól működni, ha képes lesz egy adott szakma egész felhőjét lefedő kí­nálatot felállí­tani, ami nem kötelező, inkább csak egy portfólió.

 

Fókuszban a hatékonyság

Felvetődött, hogy a piaci riválisok megjelenése csökkenti a felsőoktatási intézmények által kibocsátott diploma értékét. Koltányi Gergely, az Apertus ügyvezetője szerint a diploma ma egy akkreditált, minőségbiztosí­tott ember kibocsátását jelenti, és a munkaerőpiacon épp napjainkban változik a megí­télése: értéktelenedik. Innovációintenzí­v, gyorsan változó szervezeteknél nem feltétlenül van szükség egyetemi végzettségre, hanem inkább arra, hogy az adott feladatot el tudja végezni a munkavállaló, esetünkben az informatikus.

Nádai László, az EMMI felsőoktatási ügyekre szakosodott politikai főtanácsadója szerint nem az elértéktelenedés a fő probléma, hanem a hitelesség. A hallgató lehet vevő, lehet  termék – és van, ahol úgy jelenik meg mint probléma. A munkaadó nem tartja hitelesnek a papí­rt. De ez nem is szükséges. A jövő mindenképp az élethosszig tartó tanulás; el fognak mosódni az oktatás határai. A jövő kulcsa az, hogy a tanuláshoz a legmegfelelőbb formákat találjuk meg. Dörfler Viktor hozzátette, hogy az egyetemi képzés válságának oka a hatékonyságorientált felfogás is. A hatékonyságnál elfeledkeznek az eredményről, és elvész, amiről az egyetemnek valójában szólnia kellene.

Amikor a felsőoktatás jövőjéről beszélünk, annak csak egy része lesz az egyetem, a másik az informális tanulás, a MOOC-ok és hasonló kezdeményezések pedig kiegészí­tői. Az egyetem nem szűnhet meg, mert az érvényes, hiteles tudást valahol ki kell alakí­tani, nem lehet okostelefonokról meg modern kütyükről megszerezni.