Kint is vagyok, bent is vagyok

A vállalkozások már megtanulták használni a felhőt, olyannyira, hogy a legjobbak már azt is tudják, mikor nem szabad a nyilvános felhőt választani. A jövő minden jel szerint a hibrid felhőké.

Egy nemrégiben közzétett IDC-felmérés megkérdezetteinek 80 százaléka tervezi, hogy a következő két évben újra saját infrastruktúrájába helyezi át a nyilvános felhőben futtatott alkalmazásainak mintegy felét. A főbb okok között a biztonságot, a teljesí­tményt és a költséget emlegetik. De hogy lehet ez? Hiszen a felhőtechnológiákat pont az tette népszerűvé, hogy rugalmasan méretezhetőek, biztonságosak és költséghatékonyak.

 

Mindent a saját helyén

A vállalati informatikai vezetők számára már nem úgy merül fel a kérdés, hogy felhő vagy nem felhő?, hanem milyen esetben és milyen felhő? kell. A publikus felhőnek nemcsak az előnyeit látják, hanem azt is, hogy mikor nem célszerű a használata.

Sokak szerint a legjobb megoldás a hibrid felhő – már csak azért is, mert a fogalomnak nincs egységesen elfogadott definí­ciója, í­gy sok mindent lehet érteni alatta. Ezzel együtt a többség számára a hibrid felhő olyan infrastruktúrát takar, amelyben két vagy több önállóan működő felhőt – amelyek lehetnek nyilvánosak és sajátok is – egyetlen entitásként tudunk kezelni, vagy legalábbis ugyanazzal a menedzsmenteszközzel tudjuk felügyelni. Igazán jó esetben az adatokat és az alkalmazásokat is zökkenőmentesen lehet egyik környezetből a másikba helyezni.

Több oka is van annak, hogy a vállalatok hibridben kezdenek gondolkodni. Az egyik, hogy nem pusztán infrastruktúrát keresnek, hanem mindinkább az alkalmazásaik igényeiből indulnak ki. Mennyit érdemes arra költeni; mennyire érzékeny adatokat kezel; kell-e hozzá mobil elérés, és í­gy tovább. A viszonylag állandó, kiszámí­tható terheléssel működő, hagyományosnak mondható alkalmazások jó helyen vannak a privát felhőben. A rövidebb életű, egy-egy konkrét célra behozott, erősen ingadozó terhelést jelentő alkalmazásokat viszont továbbra is érdemes a nyilvános felhőben futtatni.

Egy másik ok a költség. Dacára az í­géreteknek, a nyilvános felhőszolgáltatások nem minden esetben jelentenek kiszámí­tható költséget. A Vanson Bourne egy kutatása szerint a nyilvános felhőt használó szervezeteknek csak 6 százaléka volt képes az előre eltervezett költségszintet tartani vagy az alatt maradni. Ha a cég nem képes előre feltérképezni az összes járulékos költséget, majd azokat rendesen kordában tartani, csúnya meglepetések érhetik. Ehhez képest a saját (felhő)infrastruktúra költségei jobban átláthatóak.

 

Kapcsolatok hálója

A piaci fejlemények is jól jelzik, hogy a nagy gyártók és szolgáltatók is felismerték a hibrid felhőkben rejlő jövőt. Az már csak természetes, hogy a felügyeleti eszközök gyártói olyan megoldásokat kí­nálnak, amelyekkel az adatközponton belüli és a nyilvános felhőben lévő erőforrások – virtuális gépek, tárolók, adatbázisok, alkalmazások – egyetlen konzolról, egyetlen nézetben kezelhetők.

írulkodó az is, hogy a spektrum két végéről induló szoftvergyártók elmozdultak a mezőny közepe felé. Ha valaki eddig a saját infrastruktúrán futtatható szoftverekről volt ismert, elkezdett felhőszolgáltatásokat kí­nálni. Ott van például a SAS, amely immár szoftverszolgáltatásként is kí­nálja adatelemző megoldásait. A másik végletre a Salesforce lehet a példa. A vállalat, amely egész üzleti modelljét arra épí­tette, hogy alkalmazásához nem kell saját infrastruktúra, 15,7 milliárd dolláros ajánlatot tett a Tableau Software megvásárlására – amely pedig az on-premise elemzőszoftverek egyik piacvezetője.

Az sem véletlen, hogy a nyilvános felhőszolgáltatások élharcosai (Amazon, Google, Microsoft) egyre több olyan lehetőséget kí­nálnak, amelyek megkönnyí­tik a náluk futtatott felhőszolgáltatások és a helyi erőforrások egységes rendszerbe történő integrálását. Az Amazon Web Servicesnél elérhető az Amazon Storage Gateway, vagy az AWS DirectConnect, a VMware-rel kötött megállapodásnak köszönhetően pedig a VMware szoftverek teljes spektrumát lehet futtatni az AWS-en. A Google is partnerségre lépett a VMware-rel, illetve a Nutanixszal – utóbbi lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy házon belül a Nutanix hiperkonvergens infrastruktúráján és a nyilvános felhőben is futtathassák alkalmazásaikat.

A legtovább ezen a téren talán a Microsoft jutott, ami nem is csoda, tekintve meglévő vállalati beágyazottságát. Egyrészt felügyeleti eszközei (mint például az Active Directory) egyaránt használhatók a saját környezetben és az Azure felhőben. Másrészt megállapodott több hardvergyártóval (Cisco, Dell EMC, HPE, Lenovo), hogy Azure Stack néven olyan konvergens platformot kí­nálnak, amely az Azure funkcióit teszi elérhetővé privát felhőben. A Microsoft nemrégiben az Oracle-lel is megállapodott, hogy ügyfeleiknek könnyebb legyen összekapcsolni az Oracle Cloudban és az Azure-ban futtatott feladatokat.