A bebiztosí­tott utód

Azt nem valljuk, hogy a Windows 7 rendszerváltást idézett elő a számí­tástechnikában – ahogyan azt hivatalos publikálása napján oly sokan jövendölték. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a Microsoft új operációs rendszere valóban lelépi a közvetlen előd Vistát, sőt méltó utódja az XP-nek.

Október 29. csütörtök volt 2009-ben. Steve Ballmer bár New Yorkban állt a pódiumon, valóban érezhette úgy a Microsoft első számú vezetője, hogy rajta az egész világ szeme. Hivatalosan ekkor mutatta be a redmondi szoftveróriás új operációs rendszerét, sorrendben a hetediket. A neve is ez lett: Windows 7.

A korábbi titkolózásokkal szakí­tó Microsoft a világ nagy részén addigra a különböző bétaverziók és ingyenesen letölthető rc-próbaverziónak köszönhetően meglehetősen nagy felhajtást generált a jövevénynek, amiről Steve Ballmer a bemutatón azt mondta: sokkal gyorsabb, sokkal egyszerűbb és sokkal többet tud, mint bármelyik elődje. Az alapprogramon, amelyen a vállalat több mint 3000 rendszermérnöke két évnél is többet dolgozott, s amely munkába a végső fázisokban mintegy 50 ezer céges partner és több mint 8 millió felhasználó is bekapcsolódott, valóban jól sikerült.

A világpremierkor 14 (majd másfél hét múlva további 21) nyelven megjelent Windows 7 összesen hat változatban készült el (igaz, boltba ezekből csak a Home Premium, a Professional és az Ultimate változat került).

 

Jobb, egyszerűbb

Az előd, a Windows Vista hivatalosan be nem ismert bukásának tanulságait levonva elkészí­tett W7-et eleve úgy aposztrofálták: több mint operációs rendszer. Mivel sok, korábban csak fizetős alkalmazásként igénybe vehető programot is integráltak az új alapokról épí­tett struktúrába, a többnyire elismerő kritikák közt gyakorta megjelent: a W7 olyan, amilyennek a Vistának kellett volna lennie.

Az rc-próbaverzióról is az volt az általános vélemény, hogy messze a legjobb Windows készült el, amit a redmondiak valaha is csináltak. Jobban beosztja a rendelkezésére álló erőforrásokat, kevesebb memóriát és energiát emészt fel a működése során, érzékenyebb lett a multimédiás tartalmak jobb minőségű és gyorsabb megjelení­tésére, és a korábbiakhoz képest a kék halál már nem olyan könnyen idézhető elő. Egyszerűbben használhatók lettek a wifi-s funkciók, és sokat javult a grafikai műveletekhez vagy akár a játékokhoz fűződő viszony is.

 

Húzz bele!

A W7 arra készült, amire a Vista nem volt képes: leváltani, sőt túltenni az ez idáig legsikeresebb operációs rendszeren, az XP-n. (í‰rdekes módon az XP is egy kudarcokkal teli elődöt váltott, a Milleniumot.)

Peter Klein, a Microsoft pénzügyi vezetője idén áprilisban arról számolt be, hogy az épp lezárt negyedévben – megjelenése után a másodikban is – a Windows 7 termelte a legtöbb bevételt a cégnek. S bár a konzolvilág élharcosa, az Xbox Live előfizetéses szolgáltatásai, valamint a felhő alapú megoldások is szépen teljesí­tenek, az új operációs rendszer lett a vállalat húzómárkája. Nem csoda, hisz az oprendszer értékesí­tésében 28 százalékos növekedést mértek az egy évvel korábbihoz képest.

íprilisban a világ pc-inek tizedén már a Windows 7 valamelyik verziója futott, s a növekedés azóta is lineáris, mostanra meghaladta a 16 százalékot. Magyarázat erre az is, hogy a W7 valóban készen állt arra, hogy a legtöbb, már használatban lévő pc-n is zökkenőmentesen futhasson. Nincsenek különleges rendszerkövetelményei, ezért a desktopok, notebookok mellett lényegében bármelyik netbookra vagy komolyabb tabletre is telepí­thető.

Egyetlen Achilles-sarkat találtak a felhasználók, ami voltaképpen nem is az operációs rendszer hibája. í–rökölte a korábbi verziónál sem igazán problémamentes internetes keresőt, az Explorert. Furcsa mód, a helyzeten éppen az a keserű pirula segí­t, hogy a Microsoft – az Európai Unióval megegyezve – ma már önként ajánlja fel letöltésre és alapkeresőként beállí­tásra a Windows alatt futó böngészőket (a Firefoxot, az Operát, a Chrome-ot, a Safarit stb.).

 

Mérlegnyelv

Szűkebb régiónkban a Windows 7-nek egyetlen riválisa maradt az elkövetkező évekre: a piaci kivezetés alatt álló XP. í‰s a mérleg nyelve – az eleinte tapasztalt szkepszis ellenére – szépen lassan az egy éve kiadott új operációs rendszer felé billen. Egyértelmű, hogy a Microsoft lépett pár lépcsőfokot felfelé a fejlődés létráján. Az a jövő nagy kérdése azonban, hogyha a fejlődési irányt a lokális struktúrák összemosódása az online szolgáltatásokkal paradigmában látják a prognózisok, mire lesz képes egy kifinomult, de alapvetően offline operációs rendszer.