Az okos technológiák alkalmazása a jövőben kötelező lesz minden városnak, hiszen nagymértékű megtakarításokat és kényelmesebb, komfortosabb életet eredményeznek. De merre tart a világ, jobban mondva a jövő városa? Az okos épületek, okos lakóházak, okos parkolóhelyek és tömegközlekedés, valamint a megújuló energiafelhasználás felé.
Akárcsak az oktatás digitális transzformációjának esetében, smart city ügyben is elmondható, hogy egyelőre inkább a jövőt, mintsem a jelent mutatja, bár kétségtelen, hogy vannak jó példák, pozitív előrelépések és törekvések okosváros-fejlesztésekben – állami, önkormányzati és versenypiaci szinten egyaránt. Jó hír például, hogy a Digitális Jólét Program folytatása, a DJP 2.0 szerves részét képezik az állampolgárok életminőségének javítását és az ország versenyképességének erősítését szolgáló okosváros-fejlesztések is. Miért fontos ügy a smart city? Az EU több mint félmilliárd polgárának kétharmada városlakó, a városok az egyik legfontosabb erőforrását jelentik a kontinens gyarapodásának. Az okosváros-szolgáltatásokhoz azonban nemzetközi színvonalú digitális infrastruktúrára, megfelelő digitális eszközökre és digitális szolgáltatásokra van szükség – ezek kiépítése, fejlesztése zajlik most a főbb irányvonalak meghatározásával.
Az okosváros működése és egész léte az együttműködésen alapul, így szolgáltatja a közjót. De mit is jelent ténylegesen a smart city? Leginkább azt, hogy az adott város hatékonyan integrálja a legújabb technológiákat és megoldásokat, innovatív módon alkalmazza az infokommunikációs eszközöket és szolgáltatásokat azért, hogy környezettudatosan, fenntartható módon használja fel a település erőforrásait, mérsékelje a költségeket, élénkítse a helyi gazdaságot és természetesen javítsa a városlakók életminőségét, komfortérzetét. A cél az lenne, hogy egy nap eljussunk az olyan önfenntartó épületekig (ezáltal egész városokig), amelyek energiaköltsége minimálisra csökkenthető. Magyarország épületeinek túlnyomó többsége jelenleg még „buta”: magasak a fenntartási költségei, mert pazarolja az energiát meleg víz, fűtés, világítás tekintetében; folyamatos beruházást és karbantartás igényel; nem inspiratív, nem élhető, nem hasznos.
Követendő például szolgálhat Kaposvár, ahol jelentős változások történtek az elmúlt időszakban: CNG-hajtású buszokra cserélték a teljes flottát; fejlesztették a közvilágítást; az energiapazarló épületeket épületfelügyeleti rendszerrel látták el. Öt nagyvárossal dolgoznak együtt az energiatárolás olyan irányú megvalósításán, amelynél saját maguk szabályozhatják és irányíthatják a felhasználást és tárolást. Kaposvár deklarált célja, hogy 2050-re teljesen energiafüggetlen, vagyis energetikailag önellátó településsé váljon.
A technológia a smart city-fejlesztések megindulásához már adott – a cégek egymásra licitálva kínálják okos eszközeiket és megoldásaikat –, de 2018 kihívása lesz az is, hogy a fejlesztők és a szolgáltatók megértsék: a felhasználók (például egy város) egyedi igényeire kell hangolni azokat.
Az okosváros társadalmi, közösségi fejlődési modell. Ne a technológia adottságai határozzák meg a fejlesztés irányait, mert az emberi viszonyok, a közösségek hozhatnak változást a település életében – ezeket kell szolgálnia a technológiai megoldásoknak.
