Sikerült jól kiereszteni a palackból az MI-t, most aztán főhet a fejünk, mit tegyünk a következményekkel. A technológiai fejlődés történetében gyakorta megesett már, hogy egy technológiai újdonság, lehetőség úgy kezdett elterjedni, hogy valójában fogalmunk sem volt róla, hogy merre tart, mivé fog fejlődni. Az MI esetében is szerintem egy ilyen folyamatnak vagyunk tanúi és aktív részesei, és lehetünk elszenvedői.
■ Mesterséges intelligencia
A bonyolult veszély ellen nincs csodafegyver. Nincs egyetlen jó mondat, nincs egyetlen megoldás, lehet az akár innovatívabb is, mint maga a veszély. Az ilyesfajta veszedelem semlegesítése bonyolult és munkás kihívás. Az MI adta lehetőségek kiaknázásával létrehozott, szándékosan félreinformáló, félrevezető tartalmak felismerése és hatástalanítása úgy válik egyre összetettebb feladattá, ahogy a hamisító MI-technológiák tökéletesednek.
Mostanság a demokrácia nevezetű intézmény jelenét és jövőjét féltik nagyon azok, akik szerint az MI-vel hamisított tartalmak, elsősorban hang- és videótartalmak, olyan módon befolyásolhatják az embereket véleményük, álláspontjuk, politikai preferenciáik kialakításában, képviseletében vagy éppen megváltoztatásában, ami nem felel meg a demokrácia hagyományosnak tartott értékeivel. Hamarosan politikai választások lesznek a világ olyan országaiban, amelyeknek meghatározó és közvetlen hatásuk van a világ történetének alakulására – az aggódás foka ezért látszik emelkedni mostanság.
Lépjünk néhány lépést hátra, hogy a probléma egészét, annak teljes struktúráját láthassunk. Ha azt a folyamatot vizsgáljuk, hogy miként jutnak el hamisított tartalmak az emberekig, akkor lesz igazán szembetűnő a probléma összetettsége. A lassan tökéletesnek mondható hamisítványok a különféle médiacsatornákon (lineáris médiumokon, közösségi médiumokon, keresőkön) jutnak, juthatnak el a megcélzott közösségek tömegeihez.
Ha tehát az a feladat, hogy csökkentsük a hamisítványok tömeghatását, e folyamat elemein és környezetén végig haladva határozhatjuk meg a tennivalókat. Mindenekelőtt a hamisítványok felismerését, detektálását kell megoldani, és azt, hogy ezek valamiképpen legyenek megjelölve, azért, hogy az átlagos képességű médiafogyasztó számára is nyilvánvaló legyen a szóban forgó tartalmak hamisítvány volta. Utána következik az a szofisztikált hálózat, amelyen eljuthatnak az ilyen tartalmak (is) az emberekhez: e hálózat médiumai is fékezhetik, szűrhetik vagy megakadályozhatják a deepfake kontentek terjedését, elterjedését. És végül, de nem utolsó sorban ott van a végén a megcélzott, az ember, a médiafogyasztó, akinek esetében rendkívüli jelentőséggel bír az, hogy mennyire van felkészülve, felkészítve a médiatartalmakban rejlő hamisságok felismerésére.
Csak a teljesség kedvéért teszem hozzá, hogy e folyamat működését szabályozással lehet megkísérelni, a szabályozó hatalmi központok értékei és szándékai szerint lehet kordában tartani.
Egyelőre nekem úgy tűnik, hogy a médiafogyasztó oldaláról tekintve e problémára, nincs más, mint a lehető legkeményebb bizalmatlansággal viszonyulni a médiatartalmakhoz – deepfake ellen deepzero trust.
