Az IBM PC jogutódja „csak annyit foglalkozik az asztali gépek fejlesztésével, amennyit muszáj” – így fejezte ki cégének irányelveit a Lenovo Magyarország ügyvezetője.
Amikor egy piac telítődik, a piacot létrehozó termékek általában megszűnnek – mert már nincs rájuk igény. Akkor is, ha nem biztos, hogy egészséges az a világ, amely nem tart életképesnek egy 1 milliárd eladott termékre épülő iparágat. Ennek a világnak nem a stabilitás a fő értéke.
Otthon
De tényleg az a nyers igazság, hogy a „klasszikus” asztali PC-re nincs szükség. Bővíthetőség? Már minden megvan az alaplapon! Szabványosság? Hát éppen annak a fejlődésnek van vége, amelyet a szabványosság tett lehetővé! Jó, még egy kicsit virágozni fog egy réspiac, amely a játékosok, gép-összerakók „kemény magját” szolgálja ki. Csakhogy a PC-s játékok maguk is kihalnak hamarosan, egyrészt, mert a játék-célgépekre (konzolokra) való fejlesztés elvonja az erőforrást, másrészt a másolások miatt a PC-s játék egyre kevésbé jövedelmező, harmadrészt a játékok területén is a „vékonykliens” hálózatos modell fog elterjedni a tartalom újíthatósága és a jobb üzleti modell következtében.
Lassan elérkezik az az idő, amikor a PC kizárólag noteszgépet fog jelenteni, mert azt az iszonyatosan ronda, zajos, porfogó, ráadásul rendben tarthatatlan kábelrengeteget követelő szerkezetet épeszű ember nem engedi be a lakásába. A noteszgép sem olyan áramvonalas, amilyennek a prospektuson látszik, mert a tápegységet, továbbá az érintőpanelt szinte kötelezően kiváltó normális egeret nem mutatják meg – de azért nagyságrenddel elviselhetőbb bútordarab. Ha mégsem, akkor használaton kívül legalább el lehet tenni a szem elől…
A ma már belátható áron (200 000 forint alatt) kapható gépekbe is mindent beépítenek, ami csak kell, a 4 USB csatoló-tól a wifin keresztül a kártyaolvasóig. A merevlemezt, a memóriát és az operációs rendszert a pénztárcája szerint választja ki a vásárló. Ehhez még jön egy hálózatikapcsoló- tűzfal („router”) 15 000 forintos ára, végül az internet-előfizetés havi 6000-ért, és újabb háztartással gyarapodott a magyar információs társadalom. Asztali PC nélkül.
Munkahelyen – a vékonykliens
Emlékszünk? Volt egy megvilágosodási pillanat az IT-ben 2000 körül, amikor egyszer csak kiderült, hogy másfél milliónál is több Linux-szervert használnak a világban – ekkor született meg a nyílt forráskódú „üzleti modell”. Nemsokára rá fogunk döbbenni, hogy a nagy cégek irodáiban több millió vékonykliens üzemel már, mind a vezetőség, mind az IT-személyzet legnagyobb megelégedésére.
Ha valaki nem tudná: a vékonykliens olyan PC, amelyben csak processzor, memória és megjelenítő van, minden egyéb erőforrást a hálózatból, központi felügyelet és jogosítványkezelés révén kap. Amióta az ötletet a Microsoft-ellenes klikk – Sun Microsystems, Oracle, később az IBM – felkarolta, a processzorok teljesítménye körülbelül százszorosra, az átlagos hálózati sávszélesség pedig tízszeresre nőtt. A klikkhez pedig csatlakozott a Google, amelynek egy darab pucér böngészővel elérhető és kezelhető irodai szolgáltatáshalmaza október 11-e óta elérhető.
Fényesre csiszolódtak az elosztott hálózati erőforrásokat használó alkalmazások fejlesztési eszközei és módszerei. Kizárólag tájékozottság és elhatározás kérdése, hogy egy cég hagyományos vagy elosztott, vékonyklienses rendszert akar-e használni. A képlet egyszerű: 50 hagyományos PC-ből és az ehhez tartozó 2–5 kiszolgáló üzemeltetéséhez 5 számítás-technikus kell, ugyanez a rendszer vékony-kliensekkel 1 vagy 2 szerver és maximum 3 fő…
A vékonykliens-modellben a Microsoft Windows- és Of-fice-licencek helyett a szerver- és köztes-szoftver-licencekre megy el a pénz, legrosszabb esetben ugyanannyi, általában kevesebb. Igaz, nagyobb szakértelem, drá-gább szakember kell az üzemeltetéshez. A fejlesztés, méretezés, frissítés közpon-tilag, tervezetten mehet végbe. Még legalább 10 évig érvényes lehet a vékony-kliens-modell, ami internetidőben a beláthatatlan jövőnek felel meg.
Kenczler Mihály
