Az EU-s intézmények csigalassú döntéshozatalának iskolapéldája lehetne az a több mint 1 milliárd euróról szóló pert, amelyet 15 év után nyert meg az Intel – ráadásul az eredeti vádpontok már nem igazán állják meg a helyüket.
Az egész sztori eredetileg 24 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egyik vetélytársa bepanaszolta az akkor még a világ legnagyobb, domináns processzorgyártójának számító Intelt az Európai Uniónál, hogy visszaél piaci erőfölényével. Az Unió hatóságai 2004-ben kezdték meg vizsgálatukat, majd 2009-ben arra a következtetésre jutottak, hogy az Intel tényleg visszaélt erőfölényével, és ezért az akkoriban rekordnak számító, 1,06 milliárd eurós büntetéssel sújtotta a céget.
A konkrét kifogások között emlegették, hogy az Intel rejtett árengedményeket adott a nagy számítógépgyártóknak, így a Dellnek, a HP-nek vagy a Lenovónak, ha tőle vásároltak processzorokat. Egy másik vádpont az úgynevezett „álcázatlan korlátozások” gyakorlata volt, vagyis az Intel fizetett a gyártóknak, hogy elhalasszák vagy leállítsák a rivális processzorokkal szerelt számítógépek fejlesztését.
Természetesen az Intel nem nyelte szó nélkül a büntetést, és még 2009-ben pert indított az európai bíróságon. Ezt a pert 2014-ben elveszítette, de fellebbezett, és ebben 2017-ben sikert ért el: a fellebbviteli bíróság eljárási hibát állapított meg, és visszautalta az ügyet az eredeti bíróságra. Itt ismét öt év telt el, mire 2022-ben megszületett az újabb ítélet: ez részben hatályon kívül helyezte a 2009-es döntést, de fenntartotta az álcázatlan korlátozásokra vonatkozó ítéletet.
De hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, a két évvel ezelőtti döntés eltörölte a teljes bírságot, mert hogy a bírák nem tudták megállapítani, abból mekkora rész vonatkozott az álcázatlan korlátozásokra. Tavaly szeptemberben az Európai Bizottság úgy döntött, hogy 376 millió euróról van szó, és ekkora büntetést szabott ki az Intelre. A mostani, legújabb ítélet ugyan ezt a büntetést nem törölte el, de a versenyellenes magatartás vádja alól részben felmentette az Intelt.
Az egész sztori nem csak azt mutatja meg, mennyire hatástalan tud lenni az EU versenyjogi szabályozása és az annak betartatására irányuló eljárások, hanem azt is, hogy a piaci változások miatt milyen mértéken tudnak okafogyottá válni ezek az ügyek. Az Intel rég nem a világ legnagyobb chipgyártója, és nem hogy elveszítette domináns pozícióját, de lassan már önálló léte is veszélybe került.
