A kormányok teljesítőképességét az elmúlt egy év minden korábbinál jobban próbára tette. A döntéshozóknak eddig példa nélküli bonyolultságú és méretű problémákkal kellett szembenézniük, amelyekre a közvetlenül hozzájuk forduló állampolgárok azonnali megoldásokat követeltek, beleértve a magas színvonalú közszolgáltatásokat is.
Függetlenül az elmúlt egy esztendőben tapasztalt, kivételes méretű intervenciótól, a kormányok egyébként is nagy szerepet játszanak a gazdaságban mint vásárlók, adókivetők és munkaadók. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagkormányainak átlagos költése a bruttó hazai termék (gdp) 40 százalékára rúg, s a teljes munkaerő 14 százalékát foglalkoztatják – mutat rá az OECD egyik friss, visszatekintő jelentése.
A jelenlegi válságos körülmények között a kormányzatoknak gyorsan és hatékonyan kell felelniük a pénzügyi és gazdasági kérdésekre, s eközben át kell gondolniuk, miként ültetik a gyakorlatba azt a hosszú távú növekedési stratégiát, amely javítja a termelékenységet és a versenyképességet. S ahogy a világ országai a modern infokommunikációs technológiák jóvoltából egyre jobban összekapcsolódnak egymással, a kormányoknak ugyancsak gyorsan és megfelelően kell alkalmazkodniuk a dinamikusan változó környezethez.
A szervezet tanulmánya szerint az államigazgatási reformot három fő területen kell felgyorsítani.
Pénzügyi konszolidáció és hatékonyságnövelés
A gazdasági válság alaposan megrendítette csaknem minden tagország pénzügyi egészségét. Jó néhány állam fenntarthatatlan költségvetési deficitet halmozott fel, s ez arra kényszerítette a kormányokat, hogy visszafogják kiadásaikat. Ezeket az országokat egyidejűleg olyan csapások is sújtják, mint a demográfiai és a klímaváltozás, valamint a kormány feltételes kötelezettségei, amelyek szintén fenyegetik a pénzügyi egyensúlyt. Ugyanakkor a társadalom elvárásai növekednek a kormányok iránt, ám ezek kielégítésére egyre kevesebb forrás áll rendelkezésre.
Az elmúlt húsz évben a kormányok a közigazgatás minden területén reformokat vezettek be a hatékonyság növelése érdekében; ilyen reform például újabb piaci mechanizmusok meghonosítása és korszerű infokommunikációs technológiák bevezetése. További momentum a szűkülő források szorításában, hogy a kormányok partnerségre lépnek a magánszektorral – különösen a távközlési és az informatikai iparban – jobb minőségű szolgáltatások bevezetése érdekében.
Ennek hatásaként általánossá vált az outsourcing: az OECD-országokban a kormányok immár átlagban 45 százalékban vesznek igénybe külső szolgáltatásokat – igaz, ez az arány az elmúlt két évtizedben nem sokat változott.
Lényeges viszont, hogy a kormányok egyre nagyobb mértékben bíznak meg magáncégeket, illetve nonprofit szervezeteket azzal, hogy közvetlenül nyújtsanak szolgáltatásokat az állampolgároknak. Míg 1995-ben a kormányok által finanszírozott javaknak és szolgáltatásoknak 13 százalékát szállította a magánszféra közvetlenül a polgároknak, addig 2008-ra ez az arány 19 százalékra nőtt.
A polgárokat azonban még meg kell győzni egyes területeken: például hiába teremtik meg a kormányok rohamosan az e-kormányzat lehetőségét, még az ezen a téren fejlett országokban is viszonylag kevesen élnek az e-szolgáltatások lehetőségeivel. Míg ugyanis az elmúlt években a tagországok állampolgárainak 10–60 százaléka vett igénybe e-szolgáltatást, addig az üzleti szférának az 55–90 százaléka.
Komplex problémák stratégiai kezelése
Fontos, hogy a döntéshozók a helyes tények és akkurátus adatok birtokában alakítsák ki stratégiai nézeteiket közpolitikai kérdésekben. Különösen a jelenlegi körülmények között fontos, hogy a kormányoknak elégséges kapacitás álljon rendelkezésükre hosszú távú akciótervek kidolgozására, s az is szükséges, hogy a kormányszervek egymással összhangban és együttműködve tevékenykedjenek és elemezzék a különféle információkat. Megkönnyíti a helyzetet, hogy a kormányok tevékenysége egyre nagyobb mértékben virtualizálódik, azaz az információk és a szolgáltatások többsége online is elérhető. Mindez képzett munkaerőt, jó minőségű adatokat és magas szintű elemzéseket igényel.
| Az Európai Számvevőszék |
|---|
|
Az Európai Számvevőszék az Európai Unió egyik hivatalos intézménye, feladata ellenőrizni az Európai Unió intézményeinek pénzügyeit, valamint az európai forrásokból részesedő, illetve azokat kezelő szervezetek pénzügyeit és gazdálkodását. Emellett tanácsadó szerepet is betölt, mivel részt vesz a költségvetés előkészítésében, illetve az évente kiadott jelentése (Déclaration d’Assurance, DAS) alapján dönt a Parlament és a Tanács a költségvetés végrehajtásának elfogadásáról. A Számvevőszék 1975-ben jött létre, és 1977-ben kezdte meg működését. Székhelye Luxemburg, tagországonként 1 tagból áll, akiket 6 éves megújítható időszakra nevez ki az Európai Unió Tanácsa a Parlament egyhangú döntése alapján. A Számvevőszék független minden testülettől. |
Nem túl kedvező hír ezzel kapcsolatban, hogy a központi kormányzati munkaerő negatív irányban változik. Tény ugyanis, hogy az állami alkalmazottak számos OECD-országban nagyobb ütemben öregednek, mint ahogy ez a teljes munkaerőpiacon tapasztalható: 13 tagállamban a központi munkaerő-állomány 30 százaléka 15 év múlva nyugdíjba megy. Ez a jelenség veszélyezteti ugyan a folytonosságot és a vezetői képességeket, ám kellő körültekintéssel és a munkaerő-struktúra átszervezésével friss munkaerő is meg tudja oldani a problémákat.
Nőket is fokozottabb mértékben alkalmaznak kormányhivatalokban, gyakran magasabb arányban, mint a szélesebb munkaerőpiacon. 2006-ban minden 100 központi kormányzati alkalmazott közül 45 nő volt, míg tíz évvel korábban 60:40 volt az arány a férfiak javára. A teljes egyenlőséget mindazonáltal még nem sikerült elérni: jelenleg a központi kormányzatban a nők alul vannak reprezentálva a felsővezetésben, míg számarányuknál nagyobb mértékben alkalmazzák őket alacsonyabb, adminisztratív posztokon.
Átláthatóság és számonkérés
Mivel a piacok és a költségvetések összeomlásában és ennek nyomán a kormányzati beavatkozások mértékében nagy szerepe volt az ellenőrizetlen költéseknek és az összefonódásoknak, érthető követelés a kormányzati tevékenység átláthatóságának javítása – néhol bevezetése – és a felelősök számonkérésének foganatosítása. A válság előtt az európai OECD-államokban a közbeszerzések a gdp 10–25 százalékát tették ki, s szakértők szerint a korrupciónak leginkább kitett terület volt.
Ennek ellenére az elmúlt tíz évben nagymértékben nőtt az átláthatóság a kormányzati munkában: 2000 és 2009 között majdnem megkétszereződött azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek az átlátható tevékenységet az egyik legfontosabb értéknek jelölték meg. Az átláthatóság középpontba kerülése több tagállamban is megmutatkozott a költségvetés, a törvényhozás, az információhoz való hozzáférés reformjában, a kormányzati integráció erősítésében, valamint a társadalmi párbeszéd erősödésében.
Ma a nyílt kormányzást biztosító jogi keretek már nagyjából megvannak az OECD tagországaiban. Ebbe olyan „intézmények” tartoznak, mint az információkhoz való hozzáférés joga, a magánélet és az adatok védelme, az egyszerűsített ügyintézés, az ombudsman hivatala és a számvevőszékek szerepének növelése.
Mártonffy Attila
