Speciális ösztöndíj program a felsőoktatás számára, a tanárok digitális készségeinek felmérése, az informatikai alapismeretek eljuttatása százezrekhez, a vállalati IT-képzés beindítása – néhány példa arra, milyen változásokat hoz majd a Digitális Munkaerő Program.
Egységes cselekvési programot dolgoz ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) Digitális Munkaerő Program (DMP) néven – jelentette be Cseresnyés Péter, a tárca munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára idén április 10-én, az IVSZ – Szövetség a digitális gazdaságért által szervezett Digitális Munkaerőpiac 2017 konferencián. Az NGM államtitkára szerint még időben tett lépés a kezdeményezés meghirdetése, mivel megítélése szerint egy ilyen program most tud összekapcsolódni a reálgazdaságban tapasztalható folyamatokkal és a már megtett és tervezett kormányzati lépésekkel, mint amilyen például a Nemzeti Beszállítói Program.
Az elmúlt másfél-két évben lényegében a közbeszéd része lett az, hogy komoly hiány van képzett informatikusokból a magyar piacon, és ma már vannak olyan vélemények is, hogy akár 25-30 ezer szakember is hiányozhat erről a területről. A helyzet azonban az, hogy nemcsak informatikusból, de digitális készségekkel rendelkező munkavállalóból is sokkal többre lenne szükség, a gazdaság egészét átformáló digitális forradalom miatt. Az ilyen jellegű alapismeretekkel bírók nélkül ugyanis nem igazán lehet megvalósítani az Ipar 4.0 kezdeményezést, de a kis- és középvállalatok technológiai fejlesztései is elmaradnak, és sokkal nehezebb lesz befektetőt vonzani az országba, illetve megtartani a már itt letelepedett nemzetközi nagyvállalatokat.
Áttörésre készülnek
A Digitális Munkaerő 2017 elnevezésű konferencián felszólalók szavai alapján egyértelművé vált, hogy hatalmas kihívást jelent a digitális kompetenciák széleskörű fejlesztése, és ehhez a szemléletformálástól indulva a munkavállalók és a cégek bevonásán át a köz- és felsőoktatást érintő intézkedésekre egyaránt szükség lesz. A rendezvény részeként a témában tartott kerekasztal-beszélgetés során, amelyben a kormányzat, illetve érdekvédelmi szervezetek is képviseltették magukat jól érzékelhető volt az együttműködésre való törekvés. A DMP kapcsán a legfontosabb tényező, amit ki lehet emelni talán az, hogy a kormány, a piaci szereplők és a gazdasági érdekképviseletek közösen igyekeznek olyan koncepciót kialakítani, amely a nem is olyan távoli jövőben – egyes becslések szerint 5-10 éven belül a munkahelyek jelentős részének betöltéséhez szükség lesz valamilyen szintű digitális ismeretekre – kialakuló új helyzet kezelésében segíthet.
Cseresnyés Péter előadásából is érezhető volt, hogy még formálódik a DMP, azonban a konferencia során több konkrét elemet is megismerhettek az érdeklődők. Az NGM államtitkára elmondta, hogy a DMP a köz- és felsőoktatás mellett a felnőttképzést, de még a vállalati képzéseket is érinti különböző támogatások révén. A munkavállalók és az aktív korúak esetében például az a cél, hogy mindenkinek legyen lehetősége a digitális képességeit fejleszteni, és az alapkompetenciákat térítésmentesen, a lakóhelyük közelében tudják elsajátítani. Hogy ez miért is fontos, arra Deutsch Tamás, a Digitális Jólét Program miniszterelnöki biztosa mutatott rá előadásában, elmondva, hogy 1-1,5 millió ember semmilyen digitális ismerettel nem rendelkezik hazánkban. Ahogy fogalmazott, az a cél, hogy ők a lakóhelyüktől legfeljebb 30 kilométerre lévő, ingyenes képzéseken tudjanak részt venni. A kormány 3-5 év alatt akar jelentős eredményt elérni a minimális digitális kompetenciával nem rendelkezők számának csökkentésében.
Cseresnyés Péter a DMP többi elemével kapcsolatban jelezte, hogy a digitális szempontból legfelkészültebbek körében olyan további képzéseket ösztönöznének, amelyek segítenének az informatikus- és digitális szakemberhiány leküzdésében. Ez lényegében a gyors és hatékony, rövid időtartamú képzések minél szélesebb körben történő elérhetőségét jelenti. Emellett fontos célkitűzés, hogy a szak- és felsőoktatási képzés jobban igazodjon a piaci igényekhez. Az NGM már egyeztet az EMMI-vel egy új felsőoktatási ösztöndíj programról, amelynek keretében a jól teljesítő informatikai hallgatók állami ösztöndíjat kaphatnának.
|
Kulcskérdés az oktatók megtartása is |
|---|
|
A felsőoktatás lehetőségei kapcsán Charaf Hassan, a BME tanszékvezetője elmondta: vagy a felvettek számát tudják növelni, vagy a lemorzsolódást csökkenteni, és mindkét irányba történtek lépések. Míg korábban 400, tavaly már 600, idén pedig 720 fiatalt vesznek fel informatikus képzésre a BME-n. Emellett sikerült csökkenteni a lemorzsolódást is, ugyanakkor a szakember hozzátette, hogy még most sem elfogadható ennek aránya, de enyhül a probléma. A BME tanszékvezetője felhívta a figyelmet arra is a kerekasztal-beszélgetés során, hogy nemcsak a hallgatók számával lehet probléma, hanem a fiatal oktatókéval is, akik az utánpótlást jelentik az egyetemi tanárbázis számára. „Tanszékvezetőként azzal telik az időm nagy része, hogy ott tartsam az embereket, a fiatal oktatókat. Ez nagyon nehéz, amikor kap egy 1,5 milliós ajánlatot, miközben nálunk 350 ezres bruttó fizetése van. Csak úgy lehet a fiatal oktatókat megtartani, ha vannak ehhez eszközök, és ez nemcsak az egyetem felelőssége, az iparé is. Pénzügyileg is fenntartható modellt kell kidolgozni, mert csak így tudjuk megtartani az oktatókat” – mondta Charaf Hassan. A BME tanszékvezetője a gyakorlati tapasztalatokra építve egy lehetséges megoldást is vázolt, elmondása szerint ugyanis amikor lehetőség van arra, hogy az egyetem együttműködjön az ICT-iparág valamelyik szereplőjével, akkor kisebb a lemorzsolódás és az oktatók is jobban tudnak keresni. |
Gyorsan kell lépnünk
További részleteket osztott meg az érdeklődőkkel a DMP-ről Bruckner László, az NGM Szakképzésért és Felnőttképzésért Felelős helyettes államtitkárságának tanácsadója a rendezvény kerekasztal-beszélgetése során. A tanácsadó rámutatott, hogy jelenleg évente nagyjából 8 ezren kerülnek ki Magyarországon az informatikus képzésből, azonban a nyugdíjba vonuló szakemberek száma eléri a háromezret, kétezren pedig külföldön helyezkednek el, így lényegében csak háromezerrel nő a rendelkezésre álló IT-sok száma. Így még a jelenleg 22 ezres (vagy valamivel nagyobb) hiányt is igen sokáig tartana pótolni, akkor is, ha az nem nőne évről-évre. Éppen ezért a DMP célja, hogy a következő három évben nagyfokú szakemberképzés induljon be. Ennek keretében 2018-től a közép- és felsőoktatásnak is egyre több informatikai szakembert kell képeznie; a terv az, hogy 2019-ben már 20 ezren kerüljenek ki ezekből az intézményekből. „Ez azért nagyon fontos, mert ha nem lépünk gyorsan, elveszítjük azt a viszonylag jó pozíciót, amelyben most Magyarország van. Egy informatikai állás létrehozása három további munkahelyet generál. Ma már nem önmagában a munkahelyteremtés a cél, hanem az, hogy még nagyobb hozzáadott értékű legyen az adott munkahely” – tette hozzá Bruckner László.
Állami forrásból a következő években évente 1000-1500 fős felnőttképzési kapacitás jön létre – négyhónapos alapképzés, plusz kéthónapos specializált, vállalati képzés –, ami szintén segíthet elérni a kitűzött célt a szakember kibocsátásban.
„A képzési rendszereknél nagyon jelentős szemléletváltásra van szükség. Keresletvezérelt képzési rendszerek kellenek, a gazdasági szektornak kell megmondania, hogy milyen szakemberekre van szükség” – hangsúlyozta az NGM tanácsadója hozzátéve, hogy a hiányszakmák között csak elvétve vannak informatikai képzések, ezt pedig felül kell vizsgálni.
Felzárkóztatni a pedagógusokat
Bruckner László külön is kiemelt egy mintegy 450 ezer fős csoportot, akikre érdemes figyelmet szentelni az informatikai képzések esetében is. Nagyjából ennyire tehető ugyanis azon munkavállalók száma, akik rendelkeznek érettségivel, de nincs szakmai végzettségük. Az elképzelések szerint felmérik a tanárok kompetencia szintjét is, mert az a cél, hogy megteremtsék számukra a lehetőséget, hogy közülük mindenki eljuthasson az IKER képesítési rendszer 4. szintjéig. Az informatikát oktató pedagógusok esetében pedig célkitűzés, hogy ők vállalati képzésben is részesüljenek.
A tervek között szerepel a középfokú duális képzési rendszer egyfajta gyakornoki modellre történő átalakítása is. Ennek lényege, hogy a képzési tartalmakat úgy kell módosítani, hogy az utolsó évben már értékteremtő tevékenységet tudjanak folytatni a hallgatók – közölte Bruckner László. További cél, hogy érdekeltté tegyék a vállalatokat a duális képzési formák elterjedésében; a kormány 2018-ra 8 ezer hallgató duális képzésbe bevonását szerette volna elérni, ettől azonban még messze vagyunk – fűzte hozzá az NGM tanácsadója. A felnőttképzés kapcsán két nagy beavatkozási iránnyal számolnak a szakemberek: az egyik a szorosan vett felnőttképzés, ahol azonnali intézkedések lesznek; a másik a szakképzés.
Bruckner László a kerekasztal-beszélgetés során megemlítette, hogy néhány hónapon belül 45 milliárd forintnyi GINOP-forrás áll majd rendelkezésre a nagyvállalatok és KKV-k számára, amit a vállalati képzési rendszer beindítására lehet fordítani. Vannak olyan elképzelések is, hogy az OKJ-s tartalmakon változtatnának – jóval kevesebb ilyen szakképesítés lenne, informatikán belül rendszerüzemeltetés és szoftverfejlesztés, a többi ismeretanyagot vállalatoknál, illetve felnőttképzési szervezeteknél lehetne elsajátítani.
Szemléletváltásra van szükség
Csak Salzburgban többen vesznek részt felnőttképzésben, mint Magyarországon – hozott egy megdöbbentő példát Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a kerekasztal-beszélgetés során arra, hogy miért fontos a hazai felnőttképzés átalakítása. Az MKIK elnöke hozzátette, hogy a szakképzés és felnőttképzés anyagait egyaránt szükséges lenne módosítani, be kellene építeni a digitális tudást is.
Parragh László megemlítette a Modern Vállalkozások Programot, amelynek keretében közel 3000 céget sikerült már elérnie az MKIK-nak, és közülük 2000-en már kaptak is ilyen minősítést. „A digitális világ az életünk része. Amit még nem ismertünk fel az az, hogyan tudjuk ezt a mindennapi munka részévé tenni. A 3000 céget végignézve az a tapasztalatunk, hogy a napi munkában nem alkalmazzák a digitális tudást” – jelezte Parragh László.
Ezt a gondolatot támasztotta alá Laufer Tamás, az IVSZ elnökének megjegyzése is, mely szerint a német BITCOM (a németországi ICT-piac szereplőit összefogó szervezet) elnöke arról számolt be neki, hogy egyrészt Németországban is általános probléma, és egész Európára jellemző, hogy a KKV-k félnek a digitalizációtól, másrészt még mindig a régi modellben bíznak, és azt gondolják, hogy abban működni tudnak a jövőben is.
Laufer Tamás hangsúlyozta, hogy a felnőttképzésben indult változások mellett fontos volt az is, hogy az egyetemekkel is tudatosítsák: lépni kell. Most már a felsőoktatásban is van lehetőség hároméves informatikus képzésre, amelynek során a harmadik évben már gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek a hallgatók és akár kereshetnek is.
Kalocsai Zoltán
