Ma már egyetlen vállalkozás sem engedheti meg magának, hogy ne figyeljen működésének környezeti fenntarthatóságára. Nem jelentenek kivételt ez alól a biztosítótársaságok sem – nekik legfeljebb az a könnyebbségük, hogy a fenntarthatóság garantálása üzleti lehetőségeket is tartogat számukra.
◼︎ ESG mint kihívás és lehetőség
Szabályozói, befektetői, de még dolgozói oldalról is egyre nagyobb nyomás nehezedik a vállalatokra, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a környezet megóvására, a működésükből adódó társadalmi hatásokra, valamint működésük transzparenciájára. E felsorolt elvárásoknak való megfelelés egzakt mérésére az ESG-keretrendszer szolgál. (A betűszó az angol „environment”, „social” és „governance” szavak első betűiből áll össze).
Zöldülni és zöldíteni
A legnagyobb figyelem többnyire a környezeti fenntarthatóságra, a karbonlábnyomra irányul. A karbonkibocsátás több tényezőből tevődik össze, mondja Szekeres Zsolt, a Capgemini szakértője. Az első a direkt tevékenységből származik, ami a pénzintézeti szektorban értelemszerűen jóval kisebb, mint mondjuk az energetikában; ide tartozik például az, amikor a biztosítók munkatársai utazásaik során üzemanyagot égetnek el. A második a napi tevékenységhez köthető, például a papírfelhasználás. A harmadik tényező az indirekt kibocsátás, mint például az irodahasználatból (világításból, fűtésből) származó karbonlábnyom. Mindezeken túl egy vállalat felelőssége nemcsak a saját tevékenységére, hanem a beszállítói láncára is kiterjed: az nem járható út, hogy a nagy karbonlábnyommal járó tevékenységet kiadják külső félnek, csak azért, hogy saját tevékenységük zöldebb lehessen.
A biztosítók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy más ágazatban tevékenykedő üzleti szereplőket is befolyásolni tudnak fenntarthatósági szempontból. Ennek egyik eleme, hogy az ügyfelek befizetett pénzét milyen alapokba, befektetésekbe helyezik ki. Egyre inkább elvárás a biztosítókkal szemben is, hogy a befektetéseikben előnyben részesítsék a zölden működő vállalatok részvényeit, szemben a nagy széndioxid-kibocsátást produkáló cégekkel.
Üzlet a kockázatokban
Magukat a biztosítókat másképp is érintik a környezeti terhelések, illetve a környezeti megfeleléssel kapcsolatos elvárások, teszi hozzá Kovács Gábor, a Capgemini szakértője. A szélsőséges időjárásból következő megnövekedett kárigények például jelentősen növelik fizetési kötelezettségeiket. (Csak példaként: sajtójelentések szerint a mezőgazdasági biztosítással foglalkozó társaságok október végéig közel 40 milliárd forintot fizettek ki az idei aszálykárokra.)
Ezzel együtt viszont új üzleti lehetőségek is megnyílnak a biztosítók előtt. Egyfelől az új kockázatok megjelenése magával hozza az igényt e kockázatok biztosítására. Egy heves esőzés nemcsak a mezőgazdaságban okozhat kárt, hanem egy nagyobb építkezést is hetekre, akár hónapokra is le tud állítani. Az Egyesült Államokban már vannak olyan biztosítási termékek, amelyek ilyen és hasonló, az üzletmenetet veszélyeztető kockázatokra vonatkoznak.
| A Capgemini és az ESG
„A Capgemini elkötelezett az ESG-kezdeményezés irányában. Ennek keretében cégcsoportunk vállalta, hogy 2025-re kizárólag megújuló forrásból származó villamosenergiát fog felhasználni, 2030-ra pedig karbonsemlegessé válik. A cégcsoport élen jár a biztosítótársaságok támogatásában az ESG-vel kapcsolatos szolgáltatások terén. Nemcsak a szükséges szoftverek (például a karbonmenedzsment-eszközök) implementálásával tudunk segíteni, de az ESG-adaptációhoz kapcsolódó tanácsadási szolgáltatásokkal is a stratégiai tervezéstől az adatkezelés átalakításának támogatásán át, egészen az eredmények visszaméréséig. Hiszünk benne, hogy a nemzetközi tapasztalatot és a már kialakított IT megoldásokat alkalmazva iránymutatást tudunk biztosítani magyarországi ügyfeleink számára annak érdekében, hogy minél gördülékenyebb legyen az ESG konformmá válás és a »net zero« célok elérése”, mondta el Szekeres Zsolt. |
Másrészt olyan új üzleti modelleket követő gazdasági szereplők jelennek meg a piacon, amelyekre a meglévő termékstruktúra nehezen húzható rá. „Jó példa erre a különféle carsharing szolgáltatások létrejötte. Az ezekkel kapcsolatos kockázatok biztosítási termékekkel való lefedése még a fejlettebb biztosítói kultúrával rendelkező országokban sem igazán megoldott”, mondja Szekeres Zsolt.
Kihívásból sincs hiány
A fenti trendek számos, egymással is összefüggő kihívás elé állítják a biztosítókat. Először is, szükség van saját üzleti folyamataik transzformációjára, hogy csökkentsék saját karbonlábnyomukat és a befektetések értékelésénél figyelemmel tudjanak lenni a portfólió környezeti fenntarthatóságára.
Másodszor, a kockázatkezelést is ki kell bővíteni új szempontokkal, új katasztrófamodellek kialakítására van szükség, amelyek már figyelembe veszik az éghajlat-változásból eredő veszélyeket – az aszály már nem csak a mezőgazdaságot sújthatja például, hanem minden olyan ipari tevékenységet, amelyhez sok víz kell. Ezzel együtt kedvezőbb kockázati súlyokkal (és így alacsonyabb biztosítási díjakkal) támogathatják a környezeti fenntarthatóságot szem előtt tartó tevékenységeket, és nagyobb súlyt rendelhetnek azokhoz a cégekhez, amelyek nem fordítanak kellő figyelmet a klímasemlegességre.
„Szükség lehet a kárkezelési folyamat átalakítására is”, folytatja Szekeres Zsolt. Célja lehet a biztosítónak, hogy gyorsabban reagálhasson természeti katasztrófa esetén, valamint szorosabb legyen az együttműködése a helyreállítást végző szolgáltatókkal.
Adatok nélkül nem megy
Bármelyik fenti kihívást nézzük is, egyvalami közös bennük: a megfelelő válasz egyik alapköve a megfelelő adatkezelés és -felhasználás, veszi át a szót Kovács Gábor. Egyrészt az új termékek, modellek kialakítása nehezen képzelhető el újabb adatforrások bevonása és az azokból származó információk alapos (gyakran új módszereket igénylő) elemzése nélkül.
Másrészt, a 2024-től kötelezővé váló ESG-beszámolók elkészítéséhez minden olyan forrásrendszert azonosítani kell, ahol a kibocsátással kapcsolatos tevékenység zajlik. Azonosítás után még ki kell alakítani mindazokat a szabályrendszereket is, amelyek arra szolgálnak, hogy az egyes tevékenységek károsanyag-kibocsátását mérni lehessen. „Nem is olyan triviális ez. Mennyire zölden működik például a saját IT és a bérelt adatközpont?”, hoz egy egyszerű(nek tűnő) példát Kovács Gábor.
Léteznek erre modellek, de ettől még az adatok be kell gyűjteni és fel kell dolgozni. A sikerhez több tényező is szükséges. Elengedhetetlen a vezetői iránymutatás; a megfelelő platform, amely képes automatikus adatgyűjtésre, elemzésre és vizualizációra; új megoldások, mint például a karbon-előrejelző (forecasting) eszközök; és végül ki kell alakítani azokat a csapatokat a szervezeten belül, amelyek feladata a karbonkibocsátási célok teljesítése.
