Néhány társával összeállva nagyban folytatja angyalbefektetői tevékenységét Balogh Petya. Az egyik legismertebb magyar befektető nem a mindenáron való unikornis-vadászatban hisz, hanem a hosszabb távú, a tudásátadással kombinált és a többi befektetővel együttműködő építkezésben látja a STRT, egyben a startup-ökoszisztéma sikerének kulcsát.
◼︎ El-STRT-oltak
– Jól ismered a hazai startup-ökoszisztémát. Szerinted milyen állapotban van, és melyek a legnagyobb problémái?
– Azt mindenki látja és tudja, hogy a tőlünk északra és nyugatra fekvő országokhoz képest elmaradásban vagyunk. A nagyobb baj, hogy nem egyszerűen lemaradtunk, hanem folyamatosan nő a lemaradásunk, aminek én két fő okát látom. Az egyik az állami tőke túlzott szerepvállalása. Főleg a korai fázisban alig van jelen a piacon a magántőke, az állami és EU-s pénzek aránya a befektetésekben 90 százalék feletti. Azt láttam – és óriási bajnak tartom –, hogy az állam inkább versenyezni akar a magántőkével, és nem az együttműködést keresi. Lenne helye az állami pénznek a piacon, de az állami szereplőknek nem egyedi befektetési döntéseket kellene hoznia.
Lemaradásunk másik oka a tudáshiány. És nemcsak a startupok kapcsán hiányzik a tudás, hanem általában a vállalkozói tudás is igen alacsony szinten áll. Nincs elég szakirodalom, nem oktatják eléggé, a sikeres vállalkozók pedig nem merik vagy nem akarják szélesebb körben megosztani tudásukat, tapasztalatukat. Pedig nem kell félni a tudásmegosztástól. A tudás pontosan olyan dolog, hogy minél többet adok belőle másoknak, annál többet kapok én is vissza.
– Ha jól sejtem, ezeken a területeken láttatok piaci réseket, amelyeket a STRT-tal kívántok betölteni…
– Igen, mind a finanszírozás, mind az oktatás terén vannak kiaknázatlan lehetőségek, és olyan céget álmodtunk meg, amely a kettőt egyszerre tudja megoldani, mert ilyen még nincs a magyar piacon. A korábbi állami programok kifutottak, a jelen állás szerint jó egy évig még nem lesz állami vagy EU-s tőke a startup-piacon. Mi behoznánk a magántőkét, az állami forrásokra jellemző macera és bürokrácia nélkül. De a befektetés csak az egyik lába lenne a tevékenységünknek. Emellett tudáscentrum is lennénk, hogy átadhassuk a nálunk felhalmozódott tudást, tapasztalatot a startupoknak és vezetőiknek.
– Az inkubátorok is mindig azt ígérték, hogy a pénz mellett tudásban is segítik az általuk támogatott cégeket. Ez miben lesz más?
– A szándék valóban ott volt, de üzleti modellt gyakorlatilag senki sem tett mögé. Az oktatás, a tudás átadása pénzbe kerül, a meghívott profi szakértők előadása is pénzbe kerül, de ezzel senki nem számolt. Az elején mindig tartottak néhány workshopot, aztán hosszú ideig semmi. Engem is gyakran hívtak előadásokat tartani, és amikor rákérdeztem, hogy mi legyen a téma, azt mondták, mindegy, mert biztosan hasznos lesz.
Ez nem így működik, nem lehet a tudást háromszor két órában átadni. A startupoknak és a vezetőiknek több éves, komplex programra van szükségük, amely végigkíséri őket a „felnőtt” céggé válás útján. A piacon eddig senki nem találta ki, hogyan és miből finanszírozza ezt.
– Mi lesz a STRT üzleti modellje, hogyan akarja finanszírozni ezt a tevékenységét?
– Mi úgy tekintünk az oktatási szolgáltatásokra, hogy azoknak pénzben kifejezhető és tulajdonrészre átváltható értékük van. Természetesen sok múlik majd a bizalmon, hiszen be kell bizonyítanunk ennek a tudásnak az értékét. De én eddig már több mint 500 cégvezetőnek tartottam tanfolyamokat, 96 százalékot meghaladó értékeléssel, így ettől nem félek. Hozzátartozik az üzleti modellhez, hogy az oktatási programjainkat, a tanfolyamainkat a piac felé is megnyitjuk, bárki befizethet majd rájuk.
– Milyen képzésekben gondolkodtok, hiszen várhatóan sokféle startup, sokféle háttérrel, tudással kerül majd a portfólióba? Mi lehet az, ami mindenki számára hasznos lehet?
– Helyi tudást szeretnénk átadni, lehetőleg helyi nyelveken; elhatározott célunk, hogy megteremtsük a hiányzó helyi vállalkozói szakirodalmat. Alapvetően a vállalkozói életúttal járó nehézségeket foglaljuk keretrendszerbe, de bő a választék: vezetői elakadások; hogyan tudunk együtt fejlődni a cégünkkel; a mesterséges intelligencia használata a cégépítésben; a TikTok használata a tartalommarketingben; a CRM-rendszerek használata, és így tovább.
– 350 millió forintnyi befektetést már bevonzott a STRT. Ez kiktől és milyen formában érkezett?
– Első körben magánszemélyeket, az ismerőseinket kerestük meg, akik maguk is sikeres vállalkozók vagy angyalbefektetők. Többségük igent mondott a megkeresésre, így a fenti összeg mintegy 30 befektetőtől jött össze. Ennek fejében ők az újonnan létrejövő Zrt-ben szereztek tulajdonjogot. A következő körben intézményi befektetőkkel tárgyalunk, de ezt a tőkebevonást már a tőzsdei szabályok szerint fogjuk lebonyolítani. Erre azért van szükség, mert a nyár közepén, végén meg akarunk jelenni a BÉT Xtend-en. A tőzsdei jelenléttel sokkal szélesebb körből tudjuk bevonni a magántőkét az innovációs ökoszisztémába, és ez is olyan dolog, amivel itthon még nem kísérleteztek.
– A tőzsde a negyedéves eredményekre figyel, a startupokba való befektetés viszont hosszú távú tevékenység. Hogyan lehet ezt a kettőt összhangba hozni?
– Őszintén, erre mi is kíváncsiak vagyunk. De az biztos, hogy nem leszünk unalmas vállalat, egy átlagos tőzsdei céghez képest sokkal több lesz körülöttünk az izgalom, jól kommunikálható lesz a sztorink: új piacok felé nyitnak a cégeink, új befektetéseket kapnak, esetleg eladjuk őket.
A tőzsdei jelenléttől hosszabb távon viszont mást és többet is várok. Minél több startupba fektet be a STRT, és minél több országból van portfóliócégünk, a részvényeink árfolyama annál inkább tükrözni fogja a kelet-európai startup-ökoszisztéma alakulását, fejlettségi és egészségi állapotát. Amolyan startup-index lenne a tőzsdén, egy újfajta eszközosztály, a saját dinamikájával. Biztos vagyok abban, hogy a nagy, diverz portfólió a nagybefektetők számára is értékesebb, mert sokkal kisebb kockázatot jelent, mint egy-kettő vagy egy tucatnyi startupba befektetni.
– Mi jellemzi majd ezt a portfóliót és milyen ütemben terveztek bővülni?
– Lazábban értékeljük a startup fogalmát, mint néhány más befektetőcsapat. Olyan cégeket keresünk, amelyek kisebb tőkeigény mellett is nagy növekedési potenciállal rendelkeznek, és azért ez leginkább a technológiai cégekre jellemző. Az biztos, hogy a legjobb tíz százalékot keressük a piacon, de nem elhappolni akarjuk őket mások elől, nem versenyezni akarunk a többi angyalbefektetővel, hanem sokkal inkább azt keressük, hogyan tudunk velük minél több befektetésben együttműködni, és létrehozni egy jól működő, a magántőkére alapuló ökoszisztémát. Az év évégéig már szeretnénk megvalósítani legalább 20-30 befektetést, 10 éven belül ezres portfólióval akarunk rendelkezni, 15 éves távon pedig az 1 milliárd eurós érték a cél.
– Nem szoktad titkolni a kudarcokat sem, a honlapon is láthatók a becsődölt befektetések. A STRT esetében milyen sikeraránnyal számoltok?
– Ha jól csináljuk, magasabb lesz a sikeres befektetések aránya, mint a klasszikus angyalbefektetőknél. Ugyanakkor az unikornis-hajhászásban nem hiszek. Inkább legyen tíz 100 millió euró értékű cégem, mint egy darab 1 milliárd eurós, mert az több befektetőt, több tapasztalt cégvezetőt és szakembert ad vissza a szakmának és a startup-ökoszisztémának. Persze, jól jönne egy igazi magyar unikornis, mert az ráirányítaná a figyelmet erre a területre.
