HR

36_20100112-language_420px
Forrás: -

Álláskereséskor is jól jöhetnek a soft skillek

Ha valaki jelentkezik egy adott munkakörre, csak a szakmai elvárások érdeklik, azok is csak nagyjából, és már küldi is az önéletrajzát. Pedig az úgynevezett soft skillek is bújtatott információt rejtenek az adott munkakörről.

 

Amikor az ember aktívan állást keres, a soft skilleket mellékesnek tekinti; dolgozni akar, és sokszor a követelmények felsorolását előbb nézi át, mint magát a munkaköri leírást. De mégis, ezzel sok későbbi probléma megelőzhető lenne, illetve interjúkon is sikeresebben lehet szerepelni – tartják szakemberek.


 

Teljesen mást a helyzet, ha megbízható, precíz munkavégzést, kiváló problémamegoldó képességet és csapatban dolgozni tudó kollégát keresnek, mintha proaktív, dinamikus személyiséget vennének fel kitűnő tárgyalási és időbeosztási érzékkel.

 

Analitikus és pörgős

Az előbbi analitikusabb, beilleszkedőbb munkakört feltételez, utóbbi pedig pörgős, stresszes állást, valószínűsíthetően sok túlórával.

Amikor magas stressztűrő képességet és terhelhetőséget kérnek, akkor valószínű, hogy nem néznék jó szemmel, ha öt órakor abbahagyjuk a munkát. Ha az derül ki a hirdetésből, hogy rámenős értékesítőt keresnek, aki majd alaposan javítja a cég statisztikáit, akkor nem visszahúzódó, szelíden eldolgozgató embert fognak keresni; lehet bármilyen szimpatikus, nem fogják felvenni.

Persze, ez nem azt jelenti, hogyha a soft skill-követelmények nem egészen illenek ránk, akkor ne is jelentkezzünk, hanem csak azt, hogy hatalmas segítség arra nézve, milyen személyes tulajdonságokat próbál majd keresni bennünk a hr-es, illetve a fejvadász.

 Elsősorban nem szakmai interjúról beszélünk, ahol rendkívül sokat nyom a latban a személyes varázsunk, az, hogy milyennek prezentáljuk magunkat.

 

Mint egy párkapcsolat

Ha az önéletrajz beküldése után behívnak minket interjúra, akkor vehetjük úgy, hogy az ajtó kinyílt. Tulajdonképpen ez eladás, minden szinten. Mi eladjuk magunkat a munkaadónak és képviselőinek, ők eladják magukat a pályázóknak. Ha fejvadász, személyzeti tanácsadó is bővíti a láncot, akkor ez sokszorosan érvényes.

Átvágni a munkaadót, tőlünk teljesen idegen szerepet játszani nem tanácsos, senkinek sem lenne jó. Viszont el(ő) kell adnunk magunkat. Bizonyos dolgokat nem szabad mondani. Olyan ez, mint egy párkapcsolat kezdete – sokat sejtet, de a teljes, árnyalt igazság úgyis később derül ki, az „együttélés” során. Amennyire lehet, ki kell találni, hogy mi az, amit az új kollégában keresnek. Talpraesett, vezetői potenciál? Analitikus elmét, aki véletlenül se veszélyeztesse a főnök helyét?

Gondoljunk arra, hogy ha saját cégünk lenne, akkor milyen embert keresnénk. Megnéznénk a Facebookon, LinkedInen mielőtt behívjuk interjúra? Valószínűleg igen, bár ez nem etikus magatartás; viszont a mi pénzünk múlik rajta. Felvennénk például olyat, aki nyíltan vallja, hogy csak a pénz motiválja? Nem az lenne az első gondolatunk, hogy az első jobb ajánlatra felmond? És így tovább…