work

36_Kindli_Erna_NAP_8842.jpg
Forrás: ITB
Mindig lehetünk még jobbak

Nincs helye a mellébeszélésnek!

Az egyetemről vették fel a Google magyarországi marketingvezetői pozíciójába; 28 éves korára ezüstkártyás volt minden nagyobb légitársaságnál; idén januárban ő lett „Az év fiatal vezetője – 2016” pályázat győztese. Akkor még a Tresorit marketing és értékesítési igazgatójaként nyert, jelenleg éppen cégváltásban van, már a következő kihívás várja. Kindli Ernával beszélgettünk.

– Mi a jó a marketingben?

– Az emberek „működése” érdekel a legjobban, ez irányított egyrészt a marketing szakma, másrészt az IT-szektor felé. Őszintén szólva, addig nem is terveztem marketingkarriert, amíg ki nem kötöttem a Google-nél. A Közgázon az utolsó évben HR-re specializálódtam, közben egy nagy tanácsadó cégnél voltam gyakornok, a marketinggel pedig egyetemen kívül foglalkoztam. A Google pionír volt a 21. századi marketing átalakulásában és ez, vagyis a 21. századi marketing azt hiszem, nagyon passzol hozzám. Az emberek viselkedése napjainkban folyamatosan és gyorsan változik, izgalmas intellektuális kihívás ennek megértése és befolyásolása. A mai fogyasztók figyelmét, vásárlását és hűségét ki kell érdemelni; a sikeres marketing tehát összeköti a célcsoportját egy azok számára hasznos termékkel, szolgáltatással vagy információval, így tehát jobbá teszi az életüket. Ráadásul az adatok azonnali visszajelzést adnak arról, hogy marketingesként jól végezzük-e a munkánkat. Tények vannak, nincs helye mellébeszélésnek.

– Hogyan talált meg a Google?

– A technológiában az villanyoz fel, milyen nagymértékben befolyásolja az emberiséget. Ennek ellenére mégis Bock László, a Google globális HR-vezetőjének cikke miatt figyeltem fel a vállalatra 2008-ban. Akkoriban sokat olvastam szervezeti kultúráról és motivációról, mert éppen egy diákszervezetet vezettem. Bock arról írt a Harvard Business Review-ban, hogyan próbálnak innovatív szervezeti kultúrát építeni a Google-nél. Annyira tetszettek a gondolatai, hogy egy egyetemista magabiztosságával és naivitásával írtam neki egy e-mailt és megdicsértem a cikket, illetve megnéztem, milyen állások vannak a vállalatnál a nagyvilágban. Szerencsém volt, ugyanis éppen Budapesten kerestek marketing gyakornokot. Nem is tudtam, hogy van Budapesten iroda. Na meg azt se, hogy mit csinál a Google-nél a marketing.

– Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre? Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– 23 évesen kerültem a Google-höz gyakornokként. Nem sokkal korábban nyitották az irodát, rajtam kívül három sales kolléga volt még, akik a nagy hirdetőket kezdték el felkeresni. A feladatom a magyarországi marketingtevékenységek felépítése volt a nulláról kezdve, és felelős voltam a bevételek körülbelül feléért. A legnagyobb elismerés az volt, hogy a Google-ön belül felfigyeltek Magyarországra, egyre több erőforrást kaptunk, sőt néhány sikeres kezdeményezést rólunk másoltak más európai országok. Büszke vagyok még az akkori, rendkívül tehetséges gyakornokomra, Molnár Balázsra is, akit én hoztam a Google-höz. Még nincs 30, de fantasztikus dolgokat ért el: tavaly például ő építette fel az Uber délkelet-ázsiai marketingszervezetét.

– Éltél, dolgoztál külföldön is. Mennyiben változtatott a világlátásodon ez az időszak?

– A londoni karrierem során olyan dolgokkal foglalkoztam, amelyekkel itthon, 26 évesen soha nem foglalkozhattam volna. Megtanultam nagyban gondolkodni. A Google globális stratégiáját formálhattam Londonban egy 3-6 fős szakértői csapat tagjaként. Körülbelül 20 ország tevékenységét segítettem. Többek között mi nyitottuk az új irodákat, például Indonéziában, Kolumbiában vagy Ghánában, és én találhattam ki és indíthattam el a Google Hangouts első marketingkampányát. De a kedvencem az a projekt volt, amelyben afrikai, ázsiai és dél-amerikai iskolák százait modernizáltuk. Arra is rájöttem, milyen fontos számomra, hogy a társadalom több szegmensében is visszaadjak valamit, tegyek a számomra fontos ügyekért és aktív résztvevője legyek különböző közösségeknek. Erre több lehetőségem van itthon és érzelmileg is többet jelent: más érzés itthon ételt vinni egy hajléktalannak, mint Londonban.

– Milyen vezetőnek tartod saját magad?

– Ahogy az előbbiekből kiderült, nem jellemző rám a karriertervezés, de az értékrendemmel kapcsolatban nagyon is tudatos vagyok. Szeretnék segíteni másoknak úgy, hogy az engem is fejlesszen. Ezt a vezérelvet és a lelkesedésemet követem, így elég gyors döntéseket hozok. Megbánni nem szoktam a döntéseimet, mert mindenből tanulok, magamról és az emberekről is. Keményen dolgozok, de nem sokat. A karrierem elején rájöttem, hogy akkor teljesítek jól, ha a munkahelyemen kívül máshol is segítek és inspirálódom: mentorálok egy nonprofitot, egyetemen tanítok, közösségeket szervezek és írok egy gasztroblogot, amellyel próbálok segíteni az embereknek egészségesen élni. A sok nyüzsgésnek persze ára van: könnyen háttérbe szorítom a saját igényeimet, és előfordult, hogy észre sem vettem, milyen kimerült vagyok. Ma már sokkal tudatosabban figyelek erre.

– Véleményed szerint milyen a jó vezető?

– Senki sem születik jó vezetőnek, és ha jó vezetővé is válsz, mindig lehetsz még jobb. Ezért szerintem a jó vezető mindig azon dolgozik, hogy még jobb legyen, ezenkívül foglalkozik az önismerettel és őszintén törődik másokkal is.

– Napjainkban még egyáltalán nem gyakori, hogy egy fiatal, ráadásul nő ér el sikereket vezetőként egy alapvetően férfiak uralta pályán, az ICT-szektorban.

– Sok sikeres fiatal van az IT-szektorban, de nőként egy kicsit valóban nehezebb érvényesülni. Egy női vezető számos új értéket és soft skillt hozhat egy férfiak uralta menedzsmentbe. A nők empatikusabbak, jobban kommunikálnak és kevésbé konfrontatívak, mint a férfiak. Ezen tulajdonságok értékét még nem mindenhol értékelik az IT-szektorban. De azt gondolom, és kutatások is ezt mutatják, hogy amelyik cég felismeri és megbecsüli a női vezetők jelentőségét, az sikeresebb és profitábilisabb lesz.