work

36_3328r_420
Forrás: -
Emlékmentés

Cégvezetők ereklyéi

Szétszed, összerak, megjavít. Otthon barkácsasztal mellett bütyköl, a barátoknak számológépet ajándékoz, neki pedig használaton kívüli merevlemezeket alakítanak át díszekké, például posztmodern órává a polcra. Mindeközben ment, nemcsak adatokat, tudást is. Kürti Sándorral, a Kürt igazgatótanácsának elnökével beszélgettünk.

Életünk során adatokat mentünk a munkában és emlékeket a magánéletben. Ha elég szerencsések vagyunk, a rendszer nem omlik össze útközben, a kapacitása pedig egyre bővül.

Kint kerti tó, bent a munkatársak arcképcsarnoka fogadja a látogatót a Kürt bejáratnál. A hallban régi kürtök sorakoznak az üvegvitrinben, előtte az asztalon adattárolók szemléltető halmaza és a Kürt Rendezvényközpont katalógusa – esküvői kiadás. A liftnél tábla emlékeztet arra, hogy egészségtudatosabb megoldás a lépcsőt választani. Arra gondolok, ilyen lehet a barátságos informatika világa. Az ember észrevétlenül is biztonságban és otthonosan érzi magát, és egyszerre megérti, miért ismeri a Kürtöt az is, akinek még nem volt üzleti kapcsolata a céggel.

Kürti Sándorral ezúttal nem adatmentés miatt találkoztunk. Rendhagyó módon emlékmentésre kértük fel, ő pedig megmutatott három olyan ereklyét, amely fontos része az életének.

 


 

 

Első ereklye: Odhner számológépe

– Szép darab, nehéz darab. Látszik rajta az idő, de pontosan mi ez?

– Száz évig ez a gép volt a ceruza és az elektronikus számítógép között, ez jelentette a számítástechnikát. Hihetetlen hatékonnyá tették vele a számításokat, például az építészetben is. Egy kupola teherbírásának a számítása korábban hetekig tartott, ezzel a géppel fél nap volt. Összeadni, kivonni, szorozni és osztani tudtak vele, ez volt a világ első sorozatban gyártott számológépe, milliós nagyságrendben. 1890-et írtunk, egy svéd férfi találta fel, Willgodt Theophil Odhner, aki Szentpétervárra vitte az ötletet és a gyártást. Később államosították és elköltöztették a gyárat, az oroszok nagy becsben tartották, az 1970-es évek végéig gyártották ezt a szerkezetet, annyira megbízható volt.

– Tehát a másik „doboz” is számológép, csak újabb kivitelben.

– Pontosan. Odhner földönfutó lett, hazament, és hogy valamiből megéljen, eladta a németeknek a gyártást. Ez a másik nagyobb, fekete gép már német termék, műszakilag sokkal jobb volt, mint a svéd–orosz gyártmány. Tényleg olyan, mint egy műszer, és minden gyönyörű rajta. Van egy kiállításunk tele ilyen szépségekkel, legalább 60 különböző számológéppel.

 

A megvilágosodás

– Mennyire kötődik a tárgyakhoz?

– Semennyire.

– Elég meglepő azok után, hogy ilyen gyűjteménye van.

– Végiggondoltam, mi az, amit hosszútávon megőrzök. Találtam édesanyámról egy fényképet, édesapámtól egy borotválkozó ecsetet, de semmi mást, ami boldogságot okozna. Aztán elkezdtem vonzódni ezekhez a régiségekhez.

– Mi történt?

– Egyszer csak „fejlövésem” volt. Szentesen kezdődött a történet, oda jártunk táncolni, és amikor a csapat elment szétnézni a városban, azt vettem észre, hogy egy régiségkereskedőnél ki volt téve egy ilyen szerkentyű az esőbe. Ázott. Megkérdeztem, miért? Azt mondta, éppen „avíttosítja”, mert ha modernnek látszik, senki se veszi meg. Megvettem. Ugyanott vettem egy régi, öntöttvas vázú írógépet is, így kezdődött az egész. Elkezdtem szétszedni, összerakni őket, és beleszerettem ezekbe a gépekbe. Gyűjtöttem a különböző fajtákat, több mint száz ilyen eszközt vásároltam céltudatosan. De ha visszagondolok, már gyermekkoromban is volt kapcsolatom velük: az apukám építőmérnök volt. Nem tudtam, hogyan működik a számológép, amit használt, de a hangja a fülemben maradt.

– Az írógépeké is?

Kürti Sándor és az ő informatikai ereklyéi
Kürti Sándor és az ő informatikai ereklyéi
– Anyukámtól maradt egy Erika írógép az ’50-es, ’60-as évekből, tanárnő volt és isteni gyorsan gépelt. Azt kérdeztem magamtól: hogyan tudnám őket egy kiállításba tenni? Utánajártam, mi volt az Erika elődje, kiderült, hogy a Neumann, így abból is szereztem egyet. Az írógépeket az évek során helyreállítottam, most az egyik tárgyalónkban vannak kiállítva, míg a másik tárgyalóban a számológépekből van pár darab. Annyira széppé és érdekessé teszik a környezetet. És ahogy már említettem, van egy nagyobb termünk, tele ilyen jellegű antik tárgyakkal.

 

Bor helyett számológép

– A számológép-gyűjteményben ez a két darab külön kedvenc?

– Mondhatni azt is, de sokfajta gyártmányú van. A világon legkevesebb kétszáz gyártó volt, a különféle termékekből pedig legalább háromezer lehetett. Nekem körülbelül 30 gyártótól van 60 berendezésem. Van például egy nagyobb testű gépem, különleges, amerikai darab, valószínűleg egy hatalmas bankban használtak, mert 13 jegyre tud számolni, vagyis 100 milliárd dollárig pontosan, hiba nélkül. Képzelje csak el! Ezek a csodaeszközök forradalmasították a hétköznapi matematikát, felgyorsították a műveleteket. Ez a két gép alapjaiból indította el azt, ahol most tartunk, ahol a Kürt is van. Összeköt bennünket a múlttal, kár lenne elfelejteni őket.

– Vagyis nemcsak személyes, céges kötődésük is van.

– A fejemben csak az volt és van mindig, hogy ezeknek a tárgyaknak köze lehet a Kürthöz. Gyűjthettem volna órákat is, de minek? Nem tudtam mihez kapcsolni. Számomra élvezetet jelent, hogy otthon van egy pici műhelyem, ahol egy-két este alatt meg tudok javítani egy számológépet vagy írógépet, ha pedig nem, az még jobb.

– Nem kevés időbe telhet a napi elfoglaltságai mellett.

– Egy írógépjavító barátom a napokban letett a bejáratnál egy hatalmas roncshegyet. A második világháborúban pincébe került, azóta ott volt. Nem tudtak vele mit kezdeni, ezért elhozta nekem. Amerikai masina, és biztos fél év napi nyolc órás munkájába kerül majd, hogy rendbe hozzam. Ha semmi más dolgom nem lenne már életem végéig, csak néhány gépet megjavítani még, akkor is jól ellennék. Nagyon szeretek ajándékba adni ilyesmit. Ha a barátaimhoz megyek, mindig viszek valamilyen kommersz ajándékot, például egy üveg italt is mellé, és megkérdezem, melyiket választják. Még nem volt olyan, aki a bort kérte volna. Nagyon sok örömet okoztak ezek az eszközök, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek imádják, csodálják őket.

 

Második ereklye: egy „winchester”

– Érthető a választás, ez már az új generáció szimbóluma, és egyértelműen a Kürté is.

– A világ összes adatának 90 százaléka ilyen típusú mágneses adattárolón van. Az emberiség gyorsnak és biztonságosnak tartja, nálunk pedig nagyon sok összegyűlik belőlük, hiszen évente négy–ötezer adatmentést végzünk. Manapság már nincs értéke ennek az eszköznek. Beküldik hozzánk az adattárolót valamilyen probléma miatt, de a visszaküldést nem fizetik, mert a megbízót csak az adat érdekli, ami rajta van. A végén tehát itt maradnak az adattárolók, pedig van értékük, nekünk alkatrészként nagyon értékesek. Van egy szervbankunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig mondjuk tízezer fajta ilyen eszközt gyártottak le világszinten, ebből legalább 8800 fajta van nálunk a raktárban. Ha beérkezik egy problémás eset, a legegyszerűbb megnézni, melyik alkatrész a hibás, azt kicseréljük, lementjük az adatot, és kész. Mivel rengeteg adattároló marad nálunk, vannak kollégák, akik képzőművészeti alkotóelemként tekintenek rájuk.

– Volt, aki újrahasznosította?!

– Hogyne. Például amikor az egyik kollégánk nyugdíjba ment, egy winchesterből készült órát kaptam tőle ajándékba, amelynek a számlapján olvasófejekből vannak összerakva a számok. Aki ért hozzá, az tudja, milyen aprólékos munka van mögötte.

 

Kürti Sándor és az ő informatikai ereklyéi
Kürti Sándor és az ő informatikai ereklyéi
 

 

Harmadik ereklye: az Uni-mosi

– Állványon guruló centrifugának tűnik, igazi monstrum.

– Ebből lett a Kürt. Ez belső termékünk volt, és ez adta az alaptőkét, amivel el tudtunk indulni anno. Valójában mágneslemezmosó automata, magunk között Uni-mosinak hívtuk, és nagyon korszerű gép volt. Már a rendszerváltás előtt is foglalkoztunk mágneses adattárolók javításával, mindenféle furcsa gazdasági szervezetben működtünk. A testvérem, János jól ráérzett, hogy azok a mágneses adattárolók, amelyek az országba kerülnek, ha elromlanak, lehetetlen megjavíttatni őket. A magyar gazdaság teljesen zárt volt a szocialista világrendszerben, a fejlett nyugati világ pedig úgynevezett COCOM-listán szabályozta, milyen és mennyi csúcstechnológiai eszközt lehet az adott országba, így hozzánk is bevinni. Ha ezek a gépek meghibásodtak, nem lehetett pótolni, egy alkatrész miatt senki sem akart több éves engedélykérő procedúrán végigmenni. Magyarországra sok COCOM-listás gép került annak idején, az állami intézményekbe is. Amikor meghibásodtak, János azt mondta, van rá megoldás.

Visszatérve az Uni-mosihoz, az első ügyfelünknek, a Szovjet Hadseregnek volt szüksége néhány ilyen berendezésre. Engedélyt nem tudunk beszerezni, de saját magunk le tudtuk gyártani külföldi minta alapján. Készítettünk egy prototípust, ez látható itt, összesen hatot gyártottunk belőle. Kapott szép burkolatot, egy elromlott mágneslemez-tároló szekrényt tettünk rá, a mosóedény a Vasedényből volt, Lada ablaktörlő motor és Hajdú mosógépmotor hajtotta. Mindent megcsinált, amit az a gép, amelyről készült. Elég pénzt hozott nekünk ahhoz, hogy a Kürt, mint gazdasági társaság el tudjon indulni. Az első éves bevételünket adta, 6 millió forint volt.

 

A tudás hagyatékával a világban

– Több Rubik-kocka is van az irodájában. Pusztán a játék kedvéért, vagy ennél többet jelent Önnek?

– Minden magyarnak jelképe lehet szerintem. Volt, hogy egy platformon emlegettek bennünket, ami számunkra nagyon megtisztelő. Mert, ha mi abból az országból jövünk, ahol a Rubik-kockát kitalálták, akkor az jó. Emelni kell a magyar reputációt, bár több ilyen termék lenne, mert a mi életünk abból áll, hogy megbíznak-e bennünk annyira, hogy elküldjék hozzánk az adatokat megmenteni. Mi szolgáltatást adunk el, nem tudjuk megmutatni, mint egy tárgyat, hogy milyen szép. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha van hozzá reputációnk. Ráadásul a mi szolgáltatásunk hasonlít a banki szolgáltatáshoz, a bizalmon alapul.

– Azt mondta, nem kötődik a tárgyakhoz. És az emberekhez?

– Ez nehéz kérdés. Nagyon sok barátom van, általában a régi időkből, de nem emlékkönyvbe gyűjtögetem őket. Mindig valamilyen témában, társaságban, közösségben vagyunk együtt. És mindig azon gondolkodom, hogyan tudnék még jobb csapatot építeni. Mindenhol. Egy vállalkozónak sokkal nagyobb a felelőssége, mint bárki másnak. Szerencsére azokon a nemzetközi fórumokon, amelyeken a Kürt nevében részt vehettem, sok előre mutató csapatba kerülhettem be.

– A tárgyi ereklyéket már ismerjük, de mi a szellemi?

– Őseimet nem ismertem, jó részüket a háborúban megölték. Csak a nagyon szűk családi köröm maradt meg. A szüleim elváltak, mi édesanyámmal voltunk szoros kötelékben, amit gyerekként úgy éltünk meg, hogy nekünk volt a legjobb dolgunk a világon. Semmiben sem tudtunk jobbak, többek lenni nála. A különleges munkamódszerét és munkaszeretetét tanultam meg tőle. Fogalmam sincs, hogyan vett rá minket arra, hogy szeressünk dolgozni, de sikerült. Ugyanakkor mindig nehézséget jelentett nekem, hogy a gyerekeimnek hogyan tudom mindezt, nemcsak példamutatással átadni. Akitől még rengeteget tanultam, az a tornatanárom volt, ma is él. Megtanított síelni, neki köszönhetem, hogy síoktató is voltam, és ez külön világot nyitott az életemben.

– A tudás átadását?

– A nemzetközi kapcsolatok ébresztettek rá, hogy sokkal több feladatom van még, mint amire magamtól gondoltam. Vagyis, hogyan tudnék maradandót alkotni? 23 éve létrehoztuk a Kürt gimnáziumot, először leginkább édesanyámra emlékezve. Azóta több száz diák szerzett nálunk érettségit. Majd létrehoztunk egy alapítványt Veszprémben a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásának segítésére, ez újabb kocka volt a hagyatékhoz. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan lehetne mindezt még nagyobb rendszerbe szervezni, például egy franchise módszertannal. Ha egynél bevált a módszerünk, működhet többnél is. 2013-ra 10 iskolával készültünk el, ők már kijöttek a kilátástalannak tűnő mélységből. Ez a cél hajt továbbra is.