Strategy

12_fej_420
Forrás: -
Oktatási gyökerek

Az üzleti élet új egységei a tudásközpontok

Egyre gyakoribb az úgynevezett „tudásközpont” kialakítására irányuló törekvés a nagyvilágban. Nem csoda, hiszen a válság piacrendező hatása okán létrejött egy új igény a piacon – az informatikain is –, amelyet leginkább e kreációk tudnak kielégíteni.

Sok elcsépelt kifejezés van az üzleti világban, nehéz is olyan definícióval előállni, amelyre az emberek felkapják a fejüket. A „tudásközpont” ezen kevesek közé tartozik. Ha pedig a fogalmat tartalommal is feltöltik, akkor igen hatásos piaci fegyverré válik.

Központra egy közösségnek van szüksége, vagyis a tudásközpontnak is megvan a felvevő piaca. Ahogy a vásárlók kegyeiért folytatott harc fokozódik, úgy kerül egyre inkább előtérbe az addicionális érték, melyet a piac szereplői megkívánnak partnereiktől. Amíg a tudásközpontok a válság előtt elsősorban az oktatás területén léteztek, mára inkább az oktatás „gyógyerejét” felhasználva az egyes gazdasági piacok összetartására szerveződnek, szakmaspecifikusan. Így nem meglepő, ha aktuálisan belebotlunk pénzügyi, logisztikai, média-, vagy, hogy kicsit „hazabeszéljünk”, it-telco-tudásközpontokba.

 


 

 

Esemény alapokon

A válság egyik nagy hatása volt, hogy a hagyományos kommunikációs formáktól drasztikusan elfordultak a cégek az eseménymarketing irányába. Az „event” költségek rohamléptekben szorították ki a hagyományos, elsősorban b2b-kommunikációs büdzséket a cégek költségvetéséből. Fénykorukat élik a konferenciák, és nagyon úgy néz ki, hogy – bár azért 2014-ben jelentőségük némileg alábbhagyott – a tündöklés nem tiszavirág életű.

Ezeknek a szakmai eseményeknek ugyanis két hozadéka mindenképp van. Az a bizonyos „networking”, amiért már a válság előtt is úgy döntött egy-egy okos „sales” felfogású menedzser, hogy elrabol munkaidejéből pár órát. A másik viszont már az újkori konferenciák velejárója: a valódi, új tudás megszerzésének vágya. Erre szokták azt mondani az okos emberek, hogy „ha már hallottam egy megfontolandó gondolatot, akkor megérte”. A konferenciák szakmai tartalma ehhez igazodva egyre színvonalasabb, mélyebb, szakmaibb.

De a konferenciázás csak elindítója a tudásközpont-gondolkodásmódnak, amely igazi kiteljesedését az egyre kisebb létszámú rendezvényeken tudja hozni. Egyre inkább fókuszba kerülnek a szakmai beszélgetések, mély szakmai fókuszú menedzserklubok és a talán legújabb technikának számító workshopok. Amíg egy konferenciánál a nagy létszám bűvöletében élnek a résztvevők, addig a workshopoknál – valódi tudásközpont jellegénél fogva – éppen az ellenkezőjét várják el. Viszont a gondolatokban, ami nem legalább 500 fős, az nem lehet sikeres, ami viszont több 20 főnél, az meg nem lehet szakmai.

Sok sikert annak, aki tudásközpont alapítására adja a fejét!

 

Az összetartó erő

Az esemény a megjelenési lehetőség egy tudásközpont számára, de az igazi értelem nyilván nem egy eseményben keresendő. A szakmai stábok azt tervezik, hogy az adott szakma, újabban egy-egy network – belföldi és nemzetközi – összetartására építik fel. Mintha valahogy ráébredt volna mindenki, hogy a motiváció nemcsak pénzből áll. És hangsúlyozottan nem a nemzetközi cégek által mindig is szervezett „best practice” együttlétekre gondolunk. Nem elsősorban az egy cégen belül tevékenykedők tudással való ellátása e tudásközpontok feladata. Sokkal inkább a lazább kapcsolatban lévő partnerek összekovácsolására.

Új típusú próbálkozás például Magyaroszágon is, hogy egy-egy dealeri hálózat esetében túllássanak a „mennyi jutalékot adunk, és az nagyobb legyen a másik nagy cégénél” elméleten. A hálózat tagjait képzésekkel, tudással akarják felruházni, ráadásul olyannal, amelyet saját üzletükben is tudnak alkalmazni a hálózattól függetlenül.

Az elmélet központjában értelmes gondolat áll. Ki ne mondana le 1-2 százalék plusz jutalékról annak fejében, hogy értékesítési kollégáit nemzetközi értékesíti képzéssel látják el – mondjuk ingyen! Vagy melyik, amúgy sikeres kis vállalkozás ne lenne érdekelt abban, hogy saját menedzsment tudását gyarapítsa?

 

Megint az a fránya generáció kérdés

Hát igen, lehet, hogy 15-20 évvel ezelőtt nem is működtek volna ezek a gondolatok, hiszen sokszor valódi menedzsmenttudás nélkül is lehetett céget építeni és fejleszteni. A válságig még el is hitték magukról a cégvezetők, cégtulajdonosok, hogy az élet mindenre megtaníthat.

Közben viszont egy új generáció került ki az iskolapadokból, akik már szervezetten, intézményben tanulták a piacgazdasági tudást. Ez nem jelenti feltétlenül, hogy a fiatalabbak aztán mindenben jobbak, de annyiban biztosan előrébb tartanak, hogy jobban tisztában vannak azzal, mit nem tudnak. És ha már tudják hiányosságaikat, pótolni is akarják azokat.

Vagyis a mostani telekommunikációs, biztosító-, pénzügyi-, média- stb. hálózatok fő kihívása az, hogyan is tudnak tudásközponttá válni, és jelentős versenyelőnyre szert tenni konkurenseikkel szemben. És erre az új generációk – „X”, „Y” vagy éppen a „Z” – már nemcsak vevők lesznek, hanem alapvető igényük lesz rá. Vagyis, ami ma még lehetőség, az pár éven belül elemi elvárás lesz. Ráadásul ez egy olyan terület, amely az amúgy jelentős lépéselőnyből induló multikkal szembeni küzdelemben igen fontos támadási pont lehet, hiszen az ő felépítésük nem erre van berendezkedve. Még.

 

Talán a médiában a legkönnyebb

A válság által megtépázott területek között egyértelműen előkelő helyet foglal el a médiapiac. A negatív hatás által sújtott „középkategória” talán e területen volt leginkább látható. Hullottak is rendesen lapok és kiadóik!

Már évekkel ezelőtt lehetett látni, hogy nagyjából két irány marad majd életképes: a hatalmas tömegeket megszólító, illetve az abszolút szűk réteghez szóló kommunikációs csatornák. Nos, tudásközponttá válni inkább prémium jelenség, vagyis egyértelműen e médiaszereplők feladata volt ezt véghez vinni. Akiknek sikerült, láthatóan jól érzik magukat egy-egy kiadványukkal és ahhoz kapcsolódó komoly szakmai hátterükkel a piacon. Ezeknél a kiadóknál egyértelműen átvette a vezető szerepet az „event” láb.

Persze, könnyű egy-egy prémium kiadvánnyal a hátuk mögött szakmaiságot sugározni, szakembereket megszólítani, koncepciókat gyártani, hiszen ezek az elemek a tömegmédiában testidegenek lennének. Ráadásul egy hálózattal szemben a média mindig függetlenebb jelenség. Ezáltal objektívebb is, vagyis hitelesebb tud lenni. Bár megfelelni annak az elvárásnak, hogy konkrét ismereteket, üzleti tudást és nemcsak információkat vagy épp tényeket kapjanak a menedzserek, igen nehéz.

Vagyis ezeknek a cégeknek világszerte át kellett alakulniuk szakmai központokká, ahol a szakemberek összegyűlnek, megszólalnak, véleményt alkotnak, trendeket jeleznek előre. És bizony egyre inkább dolgozni kell az oktatással való összefonódáson is.