Strategy

18_euro_420
Forrás: -
El a tékozló kezekkel!

Az EU szakadásának viselkedés alapú előérzete

Egyre több szakember nyilatkozik arról, hogy az Európai Unió nem maradhat fenn sokáig a jelenlegi formájában. Az elemzők persze gazdasági elemzésekkel bombázva bizonyítják igazukat, melyekben egyértelműen az EUR válságát jelzik előre. Van azonban a szakadásnak egy másik lehetséges dimenziója is, nevesen a tagok irtózatosan eltérő személyiségtípus-összetétele.

Azzal már az itbehaviour magazinban is foglalkoztunk, hogy a különböző országok fogyasztói társadalma milyen eltéréseket mutat Európán belül. Elég csak pár ezer kilométerrel odébb menni, és máris gyökeresen ellentétes személyiségtípusok uralják a környéket.

Általános megállapítás, hogy északi irányból délre haladva az emberek egyre inkább barátságossá, felszabadulttá válnak. Amíg a skandinávokat a hűvös, olykor kíméletlenül hideg reakciók, a déli népeket a nagy, olykor drámai kirohanások jellemzik.  Ezen viselkedés normákat természetesen be lehet azonosítani személyiségtípusok szempontjából is. Viselkedés alapon mi ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy északon a professzionalizmus honos, délen pedig inkább az önmegvalósító jelleg dominál. A középen elhelyezkedő nemzetek pedig változatos, színes kavalkádot okoznak a pszichológiai körön való ábrázolás során.

 


 

 

Magyarország kilóg

Azt is taglaltuk már, hogy hazánk személyiségtípus-összetétele inkább hasonlít az USA társadalmához – bármilyen meglepő is ez –, mint bármely európai nemzetéhez. Van is belőle problémánk éppen elég. Ahhoz képest, hogy mennyire triviális volt mindig egy-egy hazai cégnek a közelebbi régióban való terjeszkedés, a jó szomszédság – ha van ilyen – vagy épp a sógorság okán, mostanában milyen gyakran kelünk át az óceánon a busás jövedelemszerzés reményében. Ráadásul ezek a bátor vállalkozások minimum olyan – de inkább nagyobb – sikerrel végződnek, mint a közelebbre tekintések.

Azt, hogy hazánk kicsit „extra” az öreg kontinensen, élvezzük is, szenvedjük is. Nem akarunk minden politikai lépésünket, ballépésünket személyiségtípus alapon megmagyarázni, de azzal jó, ha tisztában vagyunk, hogy a magyarokat nem feltétlenül értik a környező nemzetek, már csak a viselkedés alapú rendszer értékelése alapján sem!

 

Sokszínű vagy monoton?

Adódik a kérdés, hogy miért is gond az, ha egy ekkora „nemzet”, mint az európai, ennyire színes? Miért okoz az állandó problémát, hogy ennyire eltérőek vagyunk személyiségtípus alapon?

Gondoljunk csak bele az aktuális európai kérdésekbe! Az egyik nemzet soha nem tudja – vagy nem is feltétlenül akarja – betartani a EU pénzügyi alapelvárásait, amelyek a másiknak akkor is természetesen teljesítendők, ha azokat a nép torkán konkrétan le kell nyomni. Így vannak bekódolva.

Aztán persze egyik nemzet megsegítése a másik kárára természetes lenne, ha a professzionalista nem mászna a falra az önmegvalósító költekezésétől. Azt is érdemes megfigyelni, hogy sosem a professzionalista nemzeteknél fordul elő pénzügyi válság vagy épp fegyelmezetlenség, hanem mindig a déli irányban levő önmegvalósító területeken. Bár lehet ennek historikus okai is akadnak, de pszichológiai oldalról sajnos nagyon egyértelmű a helyzet.

Akkor mi a megoldás? Valóban jó a sokszínűség, vagy ezek a konfliktusok egy idő után már tarthatatlanná válnak?

 

Új tengelyek jönnek létre

Ezt már nem lehetőségként, hanem tényként tálalják okos elemzők. Állításuk szerint hamarosan kisebb csoportosulások jönnek létre az EU-n belül: jellemzően a déli népeket le fogják szakítani maguktól az északi országok. Megint érdekes a véletlen! Pedig délen is vannak „hatalmi pontok”, nagy múltú országok, még sincs a lehetséges megoldások között mondjuk egy oldalon Svédország és Spanyolország. Mégsem sorolnak egy oldalra a pszichológiai körön egymástól teljesen távol álló népeket! Ha szigorúan személyiségtípus alapon kívánnánk tengelyeket létrehozni, akkor egyértelmű lenne, hogy a skandináv népek, a Benelux államok és a német ajkú országok – elsősorban Németország, Ausztria, Svájc – közös nevezőn kell legyenek. Bár az megjegyezendő, hogy a németek bármilyen precízek, mellette jelentős mértékű az náluk emberközpontúság, amelyben messze túlszárnyalják a skandinávokat. És hát maradnak az önmegvalósító–emberközpontú vidékek, hogy csak a fejlettebbeket említsük: Franciaország, Spanyolország, Olaszország.

 

Realitás ez?

Mi úgy gondoljuk, hogy pszichológiai alapon mindenképp megérett a szétválás, hiszen a józanabb felfogású népek egyértelműen a válságtól várták a megváltást. Ami az ő esetükben azt jelentette, hogy a tékozló népek térjenek már észhez, egyszer és mindenkorra szűnjön már meg a józanabbul gazdálkodóktól húzott kölcsön iránti igény! Persze, ezt a bántó üzenetet próbálják nagyon finoman, emberközpontúságukat kielégítve továbbítani, de azért egyértelmű az elvárás a részükről.

Viszont a válság csak nagyon rövid távon oldotta ezt a kérdést. Nagyon úgy néz ki, hogy a pénzügyi fegyelem kezd visszatérni az eredeti, kuszált állapotokhoz. Ebben a helyzetben pedig a professzionalista attitűd egyértelműen fogalmaz: meg kell szüntetni a háttérországot, hadd élvezzék saját munkájuk gyümölcsét!

Hogy ez mikor következik be pontosan? Sokan azt állítják, a folyamat már elindult és mindez csak idő kérdése. Ha a pszichológiai tanokat hívjuk segítségül, akkor mi ezzel nagyon egyetértünk!