Strategy

18_JoesPeacock-Midnight_420
Forrás: -
Önmegvalósító tulajdonostársak

A színpadon állni vagy elhagyni? Ez itt a kérdés!

Minden ember saját személyiségtípusát hozza akkor is, ha éppen cégtulajdonosként éli az életét. Ezzel nagy újdonságot nem állítunk. Azt viszont biztosan elmondhatjuk az önmegvalósító emberekről, hogy az üzleti élet szempontjából a legnehezebben kezelhetők, ha tulajdonostársként kerülnek a képbe.

Ők állnak a színpadon, sőt, övék a színpad. Amivel nincs is gond, hiszen még tudnak is élni a lehetőséggel! Alapszemélyiségükben rejlik, hogy minden körülmények között szerepelni akarnak, és ezt általában jól is teszik, persze ki-ki a maga szintjén. Egyéni játékosok ők, ami már az üzletben igen sok gondot okozhat számukra és a környezetük számára egyaránt, de alkalmazottként, tulajdonosként, cégvezetőként ezek kezelhető problémák.

Ad-hoc döntéseket hoznak, amelyeket ráadásul igen rövid időn belül meg is változtatnak, többször is, ha épp úgy hozza kedvük. Nagyon kreatívak, rugalmasak, imádják az újat, a kihívást, és elutasítják a rutint. Dinamikus személyiségek, akik könnyen kapnak, de ugyanakkor könnyen is veszítenek lendületet. Igen jó a kommunikációjuk, ráadásul meggyőző, nem ritkán befolyásoló típusok, akik jelentős hatással vannak a körülöttük lévő emberekre. Motiváló személyek, akik könnyen mozgatnak meg csapatokat, cégeket egy új cél irányába. Összességében azt mondhatjuk, hogy bizonyos piacokon, gazdasági szektorokban igen jó cégvezető karakterek, akik mellett nem lehet unatkozni.

 


 

 

Csak mégis más

Igen ám, de egy cégben tulajdonosként szerepelni teljesen más történet. Ott már a cégről, az emberekről szól a mese, és ebben a helyzetben már eleve rosszabbul érzi magát az önmegvalósító üzletember. Cégvezetőtől teljesen természetes, hogy kiáll, lelkesít, középpontban van, ugyanakkor egy tulajdonostól, főként magyarországi körülmények között, inkább visszatetsző a külvilág számára. Minél inkább tulajdonos valaki, annál jobban el kell távolodnia az önmegvalósító számára létszükségletet jelentő színpadtól. Persze a színpadon nem kizárólag a popsztárok számára fenntartott deszkákat kell érteni, bár, ha azt is meg lehet hódítani, az a legjobb. Csak hát tulajdonosként mindig előkerül a kérdés: mit keres ott elöl? Miért mutogatja magát? Miért nem tud a háttérben maradni?

Hát, mert karaktere ezt nem teszi lehetővé. Így aztán minden mentornak tisztában kell lennie ezzel a fő motivációval, minden stratégának tudnia kell azt, meddig fejlesztheti fel megbízóját, nehogy a végén aztán jó gazdag, de boldogtalan ember váljék belőle. Persze, az önmegvalósító karakternek pénzre mindenképp szüksége van a szereplési igénye kiéléséhez, vagyis tulajdonosként is igen komoly profitcélokat tud ám megfogalmazni, de ha a projekt végén csak pénz keletkezik műsor nélkül, akkor elveszett annak a fejszének a nyele.

 

Van ilyen?

Jogos a kérdés, hogy akkor létezik-e valóban boldog önmegvalósító tulajdonostárs, aki valaki mellé betársul az üzletbe? A válasz az, hogy rövid távon biztosan. Ha a kérdés úgy hangzik el, hogy hosszú távú, harmonikus üzlettársi viszonyra alkalmas-e ez a típus, akkor már jobbra- balra kell mozgatni a fejünket határozott ütemben. Tulajdonostársként elkezdeni valamit, az nagyon fekszik az önmegvalósító embernek. De mihelyst az a „valami” már nem új, nem annyira érdekes, tovább is áll egy másik újdonság reményében, nem törődve még az eredeti projektben lévő profitopciókkal sem. Ez így van rendjén, legalábbis szerintük. De nem kell megijedni, a távozásuk, ugyanúgy, mint az érkezésük, általában nagyvonalú. Senki sem érzi rosszul magát egyik szituációban sem egy ilyen tulajdonostárs mellett.

Az már egy másik kérdés, hogy ő hogyan tud érvényesülni e körülmények között. Ha valaki a már meglévő üzletébe kíván behozni ilyen típusú embert, az tegyen le erről az ötletről, csak ha nem létszükséglet a cége számára. Előbb-utóbb, de inkább előbb beindul ugyanis az egyéniségek harca, amiből a cég biztosan nem jön jól ki.

 

Van, amit végképp ne!

Tulajdonostársnak nem javasoljuk megkeresni az önmegvalósító típust, azt pedig még inkább elleneznénk, hogy ő keressen magának céget, ahol tulajdonolhat! Dehát az esetek 99 százalékában nem kíváncsi ő senki véleményére. Ha érdekesnek néz ki a „buli”, onnan nem lehet távol tartani.

Jellemző ráju, hogy sok cégben kis tulajdonrészeket birtokolnak, ami más típus számára szinte elképzelhetetlen – hiszen pontosan az adott projekt iránti hosszú távú érdeklődésének mértékét jelzik ezek az alacsony tulajdon-részarányok.

Több olyan üzletfejlesztésen vagyunk már mi is túl, amikor, számunkra teljesen érthetetlen módon, 5– 6 ember is akár 10– 15 százalékos tulajdonrésszel érezte nagyon jól magát. Aztán észre lehetett venni, hogy a saját üzletre fordított figyelmük is pontosan ennyi vagy még ennyi sem volt, mindaddig amíg a fejlesztéseknek köszönhetően a cég, a termék, a figyelem fókuszába nem került. No, ebben a pillanatban elindult a fúrás-faragás, ki, mennyire tud a tűz közelben lenni. Nyilván, e tulajdonrészek sem döntési lehetőséget, következésképpen felelősséget sem helyeztek a vállukra, úgyhogy néha hangosan, néha még hangosabban próbálták nem létező jogosítványaikat érvényesíteni – az esetek többségében sikertelenül.

 


 

 

Érdemes menedzselni

Egy jó önmegvalósító igen széles ismeretségi körrel rendelkezik. Bár kapcsolatai nem túl mélyek, de egy köszönés vagy kézfogás erejéig biztosan odaugranak mindenkihez, aki persze az ő szereplésüket elősegíti pozíciójával, imázsával. Vagyis egy önmegvalósító tulajdonostárs képbe kerülésével, ha a fogadó fél okos, vadonatúj kapcsolatrendszer is bekerül a képbe, amellyel, ha az önmegvalósítók nem is, de mondjuk emberközpontú vagy uralkodó társaik biztosan tudnak mit kezdeni.

Nem ritka eset, amikor egy önmegvalósító kapcsolat révén indulnak el véget nem érő üzleti kapcsolatok, és ebben nincs különbség Magyarorsság és Európa üzleti elitje között. Az önmegvalósító ember ráadásul igen motiváló karakter – ha önmagával rendben van, akkor biztosan –, tehát a vele való találkozás feltölti tulajdonostársait, ha már bevették az üzletbe.

Többféle szempontból is elmondható tehát, hogy érdemes megtanulni a menedzselésüket, mert akkor nagyon jó üzleti kapcsolat alakulhat ki. A menedzselés pedig elsősorban az alaptulajdonságok elviselését jelenti…  Késni fognak, ugrálnak egyik projektből a másikba. Még készen sincs az egyik fázis, már mennek tovább a másikba. Előadják magukat és tudásukat, egyszerű meetingeken is színpadiasak, ami nyilván a fogadó fél habitusából adódóan nem mindig szimpatikus. És persze azzal is tisztában kell lennie mindenkinek, hogy a legkülönlegesebb dolgokat ők hozzák be a cégen belülre, és ezt mindenki tudtára is adják. Mindig tudnunk kell ilyenkor, hogy ezeket a különcségeket az eredmények okán érdemes elviselni, ha már együtt vállalkoztunk egy üzlet sikerre vitelére.

 

Hát ez egy feladat!

Tanácsadóként ennek a szituációnak a sikeres menedzselése komoly feladat, nem is sokan tudják megoldani. Egy önmegvalósító számára minden ember érdektelenné válik egy idő után, és még ha el is mondható, hogy a professzionalizmus számukra nagyon sokat jelent, az ilyen típusú ember közelsége fontos számukra, még akkor is unalmas lehet a munka.

Márpedig ha unatkoznak, akkor egyszerűen továbbállnak, veszteség nem számít. A tanácsadóknak a professzionalizmust hordozniuk kell magukban, tehát a tulajdonos és tanácsadó egymásra találása nem túl nehéz. De ezek a nagy „egybefonódások” általában tiszavirág életűek. Márpedig egy igazi üzletfejlesztéshez hosszú távon kell gondolkozni. Bár a stratégiák élettartama a válság óta rohamasosan csappan, de azért a nagyobb ívű stratégiai célokat 1-3 év távlatában azért le kell fektetni. Ha viszont pár hónap múlva tanácsadót vált az önmegvalósító tulajdonos, akkor az a cél csak álom marad. És bár szeretnek álmodozni, az az igazi megoldás, ha úgy tehetik, hogy profi háttér van mögöttük, amit élveznek.

Szoktuk is mondani tanácsadói körökben, hogy az tényleg valami, ha valakinek önmegvalósító megbízója van – több mint egy éve legalább. Ez afféle „fehér holló” kategória a mi szakmánkban. Hiszen azt már csak úgy lehet megoldani, ha mindkét oldal nemcsak műveli, de élvezi is az üzletet, amelyet együtt „tolnak”. Hogy ezt a pszichológiai elméletek alapján két, egymással teljesen ellentétes pólusú karakter hogyan tudja megoldani? Na, ez egy jó recept tanácsadói körökben, ahol mindkét fő összetevőn egyformán áll a vásár! Ha az önmegvalósító tulajdonosnak van ilyen támasza a háttérben, akkor biztosan nem engedi betársulni sehova, csak és kizárólag akkor, ha erre nagyon, nagyon jó oka van, amely az önmegvalósító megbízó érdekeit szolgálja – de sokszor még számára is láthatatlan.