Munkaerő-menedzsment

56_2_entrepreneur.jpg
Forrás: ITB
Főszerepben a stressz

Veszélyeztetett vezetők?

Gyakori jelenség napjainkban a munkahelyi stressz, ami a statisztikák szerint a vezető beosztású munkatársakat sújtja leginkább, ráadásul a kiégés és az életközépi válság előidézőjének is tartják. Selye János „találmánya” elől nem menekülhetünk, ezért nem árt valamiféle stratégiát kidolgozni vele szemben, hogy megbirkózzunk a jelenlétével és ne gátoljon bennünket a helyes döntéshozatalban.

A stresszt nem véletlenül kötjük a munkahelyünkhöz, hiszen az American Psychological Associacion vizsgálata szerint az USA lakosainak 61 százaléka vélekedik úgy, hogy irodáját tartja a legszignifikánsabb stresszforrásnak az életében. Nem meglepő ez, hiszen a multitasking, a modern munkaszervezési technológiák, a folyamatos elérhetőség korát éljük, a megnövekedett kötelező munkaórák korában szinte folyamatosan dolgozunk. Mindezt súlyosbítja a gazdasági helyzet bizonytalansága, a munkából kikerülés, így az anyagi helyzet romlása, valamint a holtvágányra kerülés lehetősége, ami már eleve megnöveli az általános társadalmi stressz-szintet.

 

A stressz és munkahelyi szereplők

A stressz a mindennapok szerves részévé vált és legtöbb esetben a folyamatos döntéskényszernek „köszönhetően” találkozhatunk vele. Legyen az napi menetrend, családi élethez kapcsolódó esemény vagy a munkahelyi feladataink szervezése és optimálisra menedzselése. Mindezt tetézi az is, hogy minél magasabb pozícióban helyezkedünk el a céges ranglétrán, annál jobban nő a stressz mértéke. Nem véletlen, hogy a vezető beosztásban lévők azok, akik stresszterhelése csak egyre növekszik, hiszen több helyen és szerepben is helyt kell állniuk naponta, sőt az alájuk beosztott kollégáik döntéseiért is nekik kell felelősséget vállalniuk. Ugyan a határidők, a munkahelyi kommunikációs problémák, az emberi mulasztások, és a kötelező online jelenlétben rejlő ördög az egész csapatot stresszeli, végső soron a vezető az, aki a hátán viszi az egész vállalatot, rajta csattan minden az ostor, így őt hatványozottan érinti a stressz lehetősége.

Másrészt egy kisebb csapatban, ha valakinek rossz napja van, legyen az munkahelyi vagy magánéleti krízis, máris hatással van a teljesítményre. Így egy vezetőnek nemcsak stressztűrőnek kell lennie, hanem fokozottan figyelnie kell munkatársai minden rezdülésére, nehogy ennek negligálása rontsa a céges elvárt eredményeket és stresszorként rontsa a vezetői döntéshozatalt.

Elméletileg a vezetői kiválasztás során fokozottan vizsgálják a stressztűrést, de mivel manapság a szakmai rátermettség a rekrutálás egyik legfőbb eszköze, ezt a soft skillekhez sorolt tulajdonságot nem igazán veszik számításba a kiválasztás szakemberei hazánkban. Ettől függetlenül előbb vagy utóbb minden vezetőnek szembe kell néznie a munkahelyi stressz démonaival. Sőt, meg kell tanulniuk az alkalmazottak stresszfaktorát is csökkentenie. Ezt a legegyszerűbb módon a megfelelő kommunikációval, vagyis kollégáival való beszélgetésekkel tudja megoldani. Ezt finoman jelezheti a „nyitott ajtós” metódussal is, vagyis így dolgozva mindenki tudhatja, hogy bármikor bemehet hozzá bármilyen problémával, hiszen az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Ezzel az egyszerűnek tűnő megoldással már sokat is tett a munkahelyi stressz ellen.

 

Ismerni kell a munkavállalót

De a közös kávézás vagy ebéd, illetve a cég jövőjéről és problémáiról szóló konstruktív staff meeting is segíthet megelőzni a sztresszorok céges felgyülemlését. Nem beszélve arról, hogy egy vezetőnek, ha nem akar ő maga a stresszt kiváltó fő ok lenni, meg kell tanulnia bizalommal fordulni munkatársai felé. Ennek a záloga a feladatmegosztás és a munkavállalói autonómia, vagyis a vezetők számára olyannyira stressztényező mikromenedzselést bizony bátran a kollégákra kell bízni.

A mindenre kiterjedő kontrollban rejlik ugyanis a legtöbb esetben az ördög, másrészt nem lehet ott lenni és jó döntést hozni minden részfeladat kivitelezésében, még egy talpraesett vezető sem érthet mindenhez. Mindez nem jelenti azt, hogy ne követeljen meg jól átlátható üzleti folyamatokat, viszont meg kell tanulnia munkatársaiban megbízni és rájuk testálni ezeket a mikrodöntéseket. Már rövidtávon is hatásos lehet ez, vagyis a nyugtalanságok, a feszültségekkel teli értekezletek és a kényszerű meglepetések is el fognak tűnni a céges kultúrából. Ehhez viszont a vezetőnek ismernie kell a munkavállalóit, azt, hogy milyen képességekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek. Ha a munkatársak érzik a beléjük vetett bizalmat és a feladatokhoz adott szabad lehetőséget, akkor hosszú távon is számíthatunk rájuk. Mindez viszont kölcsönös bizalom alapján működik csak, és idő is kell hozzá.

 

A pozitív stressz hatása

Mielőtt bármely vezető kétségbe esne, hogy totálisan át kell szerveznie a munkáját a cégben, érdemes figyelembe venni azt, hogy nem csak negatívan tud kihatni a stresszterhelés a munkavállalókra. Sőt, akár reziliensebbé teheti és növelheti a teljesítményét is egy ügyes csapatnak.

A Hardvard Egyetem kutatói olyan emberkísérleteket végeztek, melyekben a stresszreakciókat a tesztalanyoknak eleve úgy tanították be, hogy azokat segítségként értelmezzék (például, ha a szívük gyorsabban ver, ez jelzi számukra, hogy készek a cselekvésre stb.). Mivel ilyenkor fizikailag tényleg több oxigén jut az agyba, a résztvevők megtanulták ezt a saját teljesítményük megléteként megélni, magabiztosabbá váltak és kevésbé aggódtak a feladataik végzése közepette.

A tesztek során az is kiderült, hogy míg a negatívan megélt stressz érrendszeri betegségek kialakulásában játszhat szerepet, addig a pozitívba fordított stresszreakciók gyakorlása egészségesebb szív- és érrendszeri profilt eredményezett. Azok az emberek, akik a teljesítményszorongásukat pozitív izgatottságnak fogják fel, sokkal jobban teljesítenek, mint azok, akik ilyenkor lenyugodni törekszenek, megelőzve a kitörő stressz negatív hatásait. Ez pedig átvezet a reziliencia új felfogásához, mely azt a bátorságot jelenti, hogy mi dönthetjük el, milyen változást indítson el bennünk a stressz, de ez már egy másik cikk témája lehetne.