Munkaerő-menedzsment

Tilesch Anna, happiness manager
Tilesch Anna, happiness manager
Forrás: ITB
„Az én célom az, hogy olyan munkahelyet alakítsak ki, ahova az emberek hétfőn szívesen mennek be és nem várják a pénteket”

Ritka, mint a fehér holló, vidám, mint a mókus: a boldogság-menedzserek nyomában

Új vezető érkezett a nagybetűs C-k sorába, méghozzá a hangzatos, „Chief Happiness Officer” titulussal. A céges boldogság forrásának tartott pozíció hazája az USA. S noha karcsú keresési listából válogathatnak a hazai happiness managerekre áhítozó cégek, itthon is találni CHO-t, aki töretlen lelkesedéssel űzi a sarjadófélben lévő szakmát. A legismertebb, hazai boldogságmenedzserrel, beszélgettem a szakma megszerzéséről, súlyáról, népszerűségéről és arról, hogy mi kerül abba a bizonyos munkaköri leírásba.

Ha az ember lefuttat egy gyors keresést a „mood manager” vagy „happiness manager” kifejezésekkel, megdöbbentően kevés cikket fog találni a témában, még angolul is. Hozzávetőlegesen csupán hétszázat. A hétszázból zömmel a pozíció mibenlétét magyarázó írások emelkednek ki, a gyakorlati működésről kevesebb szó esik. De arra a kérdésre, hogy mit is csinál egy mood manager, a hitetlenkedő pillantásokon, a sokat mondó szemöldökfelvonásokon és a legyintéseken túl nem kap kielégítőbb választ az ember. Pedig a CHO igazán érdekes ötösfogata a pszichológiának, a HR-nek, a rendezvényszervezésnek, valamint coachingnak és mediációnak.

 

A Chief Heart Officerek és a Maslow-piramis egyensúlya

Az első CHO pozíció a Vayner Media nevéhez köthető, ahol nemcsak Chief Happiness Officerként, hanem Chief Heart Officer megnevezéssel is illetik a szóban forgó illetőt, is jelezve a szervezetben betöltött fontos szerepét.

„Az első mood manageri pozíció, amelyben dolgoztam, szinte organikusan alakult ki. Aztán ahogy egyre több emberrel beszélgettem, rájöttem arra, hogy sokan dolgoznak hasonló munkakörben, és töltik be egyszerre a happiness manageri feladatokat, akár employer branding specialistaként, akár irodavezetőként. Viszont olyan embert, akinek kimondottan ez a feladat- és munkaköre”, mondta Tilesch Anna, aki jelenleg az ingatlan.com-nál dolgozik, mint mood manager.  Aki, mint már jeleztük, egyszerre pszichológus, mediátor, a dolgozók hangja, a céges értékek demonstrálója, a növekedés katalizátora és a munkahelyi Maslow-piramis egyensúlyának fenntartója. Legalábbis ezt mondja a Google, és nem is téved sokat.

 

A mood manager az átjáró az üzleti és az emberi lét között?

„Pszichológus és mediátori végzettségem van, illetve tanultam neurolingvisztikus programozást is, amelyeket aktívan használok a mindennapi munkám során, ahogy a szociálpszichológiai tudásomat is”, mondta Tilesch Anna. „Irodaátalakítás esetén akár a babzsákfotelek tesztelése is a munkaköröm része, ugyanúgy, ahogy a rendezvényszervezés, két csapat facilitálása, a scrum mastereikkel való szoros együttműködés, a mentorálás, a kultúrabevezető megtartása, illetve szükség esetén a csapatba való beilleszkedés támogatása is a munkámhoz tartozik.” (Scrum master: a kosárlabdás „irányító” szerephez hasonló pozíció az agilis projektmenedzsmentben – a szerk.)

„Szerintem a mood manager szakma egy szemléletmód képviselése, és nemcsak arról szól, hogy mi van az ember munkaköri leírásában. Egy cégben mindenkinek megvan a maga feladata, és mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi a világot.  Arra viszont nem gondol mindenki minden esetben, hogy egy-egy döntésnek milyen hatása lesz a kollégákra, a csoportdinamikára és így a csapatmunkára és a »jóllétre«. Többek között ez a mood manager feladata, hogy képviseli az emberi értékeket, az üzleti szempontok között”, tette hozzá a szakértő. A jelenkori szuperkapitalista világban pedig talán nem is olyan nagy gond, ha van valaki, akinek kizárólag a dolgozói oldal képviselete a feladata. 

„Azt tapasztalom, hogy az emberek szeretik, ha a csapatban van egy happiness manager. Ugyan adott esetben van egy jó vezetőjük, akihez fordulhatnak, viszont a vezetőt tehermentesíthetem. Például, ha valaki magánéleti okokból nem tud a munkájára fókuszálni, akkor én szívesen és azonnal meghallgatom, elmegyek vele sétálni, vagy beülünk egy tárgyalóba, így könnyebb lélekkel újra tud a munkájára koncentrálni. Két kolléga közti konfliktus megoldásában is tudok segíteni, ha ők nem boldogulnak. Olyan is van, hogy éppen a vezetőjük kér meg, hogy segítsek a helyzet megoldásában. Az én feladataim általában azok, amelyeket valaki a munkája mellett önkéntesen szokott elvállalni, viszont neki egyértelműen a saját munkaköre a fókusza, vagy senki nem végzi el, mert nem tudja, kihez is tartoznak”, mondta el Tilesch Anna. 

 

A boldogság felelőse 

Ami a mood manager- avagy CHO-képzést illeti, jelenleg itthon nincs ilyen. Tilesch Anna szerint pedig lenne rá igény, őt naponta keresik meg LinkedInen, hogy merre induljanak, ha a szakmában szeretnének képzést folytatni. „Itthon két hasonló képzés van, az egyik egy »employer branding experience« képzés, a másik pedig a cég boldogságának növelését szem előtt tartó, de egyik sem teljesen az, amit én csinálok. Azt szoktam tanácsolni azoknak, akik ebbe az irányba szeretnének elindulni, hogy a pszichológusi, mentálhigiéniás vagy coach képzés jó alap, de a mediáció és az asszertív kommunikációs készség elsajátítása is jól jön” – mondta a mood manager. 

Magyarországon három cég dolgozik kifejezetten mood managerrel, és a berobbanás egyelőre még várat magára. Ez javarészt annak tudható be, hogy sok cég nem is tud a pozíció létezéséről, amelyik viszont igen, az le is igazol a csapatába egy hasonló pozícióban tevékenykedő szakembert annak reményében, hogy a munkatársak boldogabbak lesznek.

„Alapvetően szerintem itt szétválik a dolog, mert a munkahelynek nem az a célja, hogy megoldja a dolgozók magánjellegű problémáit vagy az élethez való viszonyát, és boldoggá tegyen egy olyan embert, aki nem boldog. Az ember nem azért lesz »boldog« a munkahelyén, mert ott egy mood manager dolgozik, hanem mert az optimális munkahely inspirálja és a legtöbbet hozza ki belőle. Az a mood manager feladata, hogy ez megvalósuljon”, tette hozzá. 

„Elcsépelt, de tényleg a munkahelyen töltjük a második legtöbb időt, és én hiszem, hogy dolgozni jó, főleg, ha azt csinálhatom, amit szeretek. A legtöbb helyen megölik az emberek motivációját, pedig csak hagyni kéne őket kibontakozni. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen szinte csak olyan munkahelyeken dolgoztam eddig, ahova hétfőn szívesen mentem be és nem vártam a pénteket. Szeretném, ha minél többen dolgozhatnának ilyen helyen”, zárta gondolatait Tilesch Anna.