Munkaerő-menedzsment

Kreiter Éva, Dreher Sörgyárak
Kreiter Éva, Dreher Sörgyárak
Forrás: ITB
Zsúfolt tánctér helyett a HR rengetegébe

„Hiszek abban, hogy egy fecske is csinálhat nyarat”

Ritkán találkozni olyan személyiséggel, akiben a szakmai szenvedély lángja közel két évtized után is annyira lobog, hogy képes a pillanatok töredéke alatt egy kívülállót is lázba hozni. Ez az a belső drive, amely fiatal nőként férfias márkákhoz vezette, és a szakmában rövid idő alatt megkerülhetetlen névvé tette. Ahogy Mídász király érintésétől, úgy vált a szervezeti szinten vágyott cél valósággá, egy önazonos, szenvedélytől fűtött pályaív építőelemeként – Kreiter Évával a Dreher Sörgyárak HR-igazgatójával beszélgettem.

„A vezetés nem a címekről és a saját irodáról szól, hanem arról, hogy miként lehetsz hatással másokra”– az amerikai író, lelkész és médiaszemélyiség John C. Maxwell szállóigévé vált mondata villant fel előttem, miközben a velem szemben ülő HR-vezető őszinte lelkesedéssel avatott be abba, hogy miként lett profi néptáncosból a HR-szakma szerelmese.

 

„Elcseréltem a szenvedélyem” – tánc a vezetővé válás oltárán

„Az, hogy valaki milyen vezető, a személyiségéből fakad. Az én személyiségem alapja a tánc. Hat évesen kezdtem el néptáncolni, tizenhat évesen profi néptáncos voltam, hihetetlen szenvedéllyel. Kitartásra, kíváncsiságra nevelt, kurázsit, bátorságot, adott és megtanított arra, hogy miként legyek felelős tagja egy csapatnak” – mondta Kreiter Éva. „Rengeteg gyakorlással járt, hogy minden nap jobb legyek, így a folyamatos fejlődés igénye, a kihívásoknak való megfelelés elemi részemmé vált.”

Később egy sérülés miatt a profi táncos karriert abba kellett hagynia, de jó ideig nem tudott elszakadni a művészet ezen ágától. „A néptánctól végérvényesen 24 évesen váltam el. Kihívásra és intellektuális megmeríttetésre vágytam. Az útkeresési időszakban a Magyar Televíziónál eltöltött egy év során döbbentem rá, hogy mennyire szeretek emberekkel foglalkozni. Ez volt az egyik nagy hajtóerő, amely a HR felé vitt. Az már más kérdés, hogy a HR nemcsak erről szól” – tette hozzá. Egy sikeresen megpályázott HR-es állással kezdődött. Végigjárva a szamárlétrát, hat év elteltével első számú HR-vezetőként ért a csúcsra a Fordnál.

 

Tanács a múltnak, és a jövő vezetőinek

Rácáfolva a női sztereotípiákra, olyan vezetői attitűdöt épített ki, és olyan munkamorált testesített meg, aminek eredményeképp a szervezet elé kitűzött célok, a quick win-ek, a közép- és hosszú távú eredmények probléma nélkül jöttek, de a váltás oka is gyakorta a megfogyatkozó kihívás számlájára írandó. Ami nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek most tűnik.

„A vezetői karrier elején mindenki próbál túlkompenzálni, és mindegy, hogy a női mivoltát, vagy éppen a tapasztalatlanságot. Szerintem az a lényeg, hogy ezt mennyire gyorsan vetkőzzük le – tette hozzá.

„Ha a mostani tapasztalatommal adhatnék tanácsot a fiatalon vezetővé váló énemnek, akkor azt mondanám, hogy: higgy magadban. De a fiatalon vezetői szerepbe kerülő nőknek is ezt tanácsolom, illetve azt, hogy minél hamarabb ragadják meg a vezetői pozíciót, álljanak bele és minél több kihívásban próbálják ki magukat. A legfontosabb azonban mégis az, hogy önazonosnak kell maradni.”

 

A status quo-t megkérdőjelezni? A siker kulcsa!

A sikernek persze számos összetevője van, ezeket a HR-vezető a kemény munkának, annak a fajta maximalizmusnak – amit nemcsak önmagától, hanem a kollégáitól is elvárt –, a kreativitásnak, és a jobbítás érdekében megkérdőjelezett status quo-nak tudja be. No meg, a zsigeri hajtóerőnek, mert szavaival élve: „egy fecske is csinálhat nyarat.”

„Ez egy dolog, ami a sikerben rólam szól, a másik a csapat, amelyre a legbüszkébb vagyok: hogy honnan, hova jutunk el a szervezetfejlesztésben, a szervezeti kultúra fejlesztésében és az üzleti eredményességben együtt. Bár szervezeti kultúrát nem lehet gyorsan átalakítani, az irányokat lehet látni” – mondta a HR-vezető.

Ami a munkastílust illeti, a kollégák véleménye alapján koncepcionális, és a párbeszéd erejében hívő vezetőről van szó, aki saját elmondása szerint az ambiciózus és tehetséges embereket a fejlesztéssel, a transzparenciával és a bizalmi alapú együttműködéssel igyekszik motiválni. Egy új kollégában pedig a belső drive-ot, az elkötelezettséget, a tanulni vágyást, és egészséges szakmai alázatot keresi.

„Hogy hol leszek öt vagy húsz év múlva? Nem tudom, viszont minden bizonnyal arra fogok menni, ami komolyabb kihívás, ahol fejlődni lehet, mert ez nekem elemi igényem” – zárta gondolatait Kreiter Éva.