Munkaerő-menedzsment

Baross Levente, Schönherz Iskolaszövetkezet
Baross Levente, Schönherz Iskolaszövetkezet
Forrás: ITB
Diákból elnök

Mások hibáztatása helyett a probléma megoldására fókuszáljunk!

Még diákként kezdte pályafutását a BME Villamosmérnöki és Informatikai karának Schönherz Kollégiumában alakult, kiemelten informatikai, műszaki, gazdasági és adminisztratív diákmunkák közvetítésére specializálódott Schönherz Iskolaszövetkezetben, 2004-től már a cég belső embere lett projektvezetőként. Később projektmenedzserként funkcionált, 2014 nyarától pedig az iskolaszövetkezet elnökévé választották Baross Leventét.

– Ön milyen munkát végzett diákként annak idején?

– A Schönherz kollégiumban tevékenykedtem, közösségi jellegű feladatokban vettem részt, de már volt egy-két alkalmi jellegű diákmunka is, amit elvállaltam a szövetkezeten keresztül, ezek leginkább helyettesítő, beugrós feladatok voltak. De az elsődleges közösségi munkám az volt, hogy a házmesteri feladatokat elvégezzem a kollégiumban.

– A házmesteri feladatokat? Ez mit jelentett?

– Nem a régi bérházak házmestereire kell gondolni. Hozzám tartozott a kollégiumi felvételi, azok elbírálása, rangsorolása, kollégiumi beosztása; a diákok szobacseréje, a költöztetések, az év közben megüresedett helyek pótlása; és a kapcsolattartás is az állami vezetőkkel, igazgatókkal, gondnokokkal. Pörgős, izgalmas két év volt az életemben, nagyon jó csapattal: a mai napig megmaradtak baráti és üzleti kapcsolataim ebből az időszakból. Az egyetemi éveim legmeghatározóbb momentuma volt, hogy a Schönherz kollégiumba kerültem, és nemcsak a tanulmányok, hanem a közösség és kapcsolatrendszer miatt is. Ebből alakult ki az egész jelenlegi munkám.

– Miben változott az egyetemista lét azóta?

– Egyrészt már rövidebb idő áll a diákok rendelkezésére arra, hogy elvégezzék az egyetemet. Kötöttebb a rendszer, nagyobb az elvárás, időben szűkült a mozgástér. Másrészt nagyobb lett a tandíjkötelezettség is, ha valaki csúsztatja a tárgyakat és nem „egyenesen” végzi el az egyetemet.

– A lehetőségek köre azonban bővült a diákmunkára.

– Így igaz, a választék sokkal nagyobb és a cégek is jobban megbecsülik a diákmunkát, mint régen. Hosszú évek munkájával sikerült elérnünk, hogy ne diákként, hanem junior munkavállalóként tekintsenek a diákokra. Lehet, hogy tapasztalatban még nem tartanak ott, mint egy junior kolléga, de közel azonos szinten mozognak az aktív egyetemisták, mint egy pályakezdő IT-s. Ha a lelkesedés és a munkához való kedv megvan, akkor megnyílnak a kapuk.

– És önnek mi a fontos a munkában? Milyen értékrend szerint dolgozik?

– Mindig igyekszem úgy alakítani a célokat, hogy szeressek bemenni dolgozni, ez a legfőbb motivációm. Fontos, hogy a vezetőségünk bármely tagjánál nyitva áll az ajtó, bármilyen észrevétellel, gonddal, kéréssel megkereshetnek bennünket a kollégák. Azt nézzük, hogyan lehet megoldani a felmerült problémát – hiszen ez a legfontosabb az adott helyzetben –, és nem mások hibáztatására fókuszálunk. Mindenki hibázhat, csak beszéljünk róla és oldjuk meg! Ezt a mentalitást, ezt a munkához való hozzáállást szeretném átültetni az egész csapatba. Immár 15 éve szeretek bejönni dolgozni, és bár voltak nehéz időszakok is, soha nem fordult meg a fejemben az, hogy váltsak.