Munkaerő-fejlesztés

40_2_the_motley_fool.jpg
Forrás: ITB
Elveszett illúziók

Váltás a karrier közepén: önmegvalósítás vagy kényszer?

Nem titok, hogy napjaink vezetőinek nemcsak a fiatal generáció motiválásával és igényeivel kell megküzdenie, de a középkorúak életközépi válságával is. Sokan tagadják ezt, pedig a legújabb pszichológiai trendek szerint teljesen normális jelenség az, ha valaki karrierje delén úgy érzi, vakvágányra került az élete.

Nem kényszer ez a jelenség, hanem az önmegvalósítás egyik válfaja csupán, amellyel ki így, ki úgy tud sáfárkodni, de elkerülni nem igazán lehet, még ha sikeres ICT-menedzser vagy cégvezető is az illető. Ezt a jelenséget még az ’50-es években Elliot Jacques pszichológus tette ismertté – vagyis azt, hogy a legtöbb (nemcsak vezető pozícióban) lévő ember a negyvenes évei végén döbben rá halandó voltára és addigi élete ürességére. Ugyan sokan tévesen összekeverik a kiégéssel, pedig a radikális pályamódosítást nemcsak ez válthatja ki, hiszen például a gyermekvállalás után is bekövetkezhet, sőt van, akinek nem is kell az életközépi válságra várnia. Közös vonás viszont, hogy megtapasztalói egészen mást szeretnének csinálni, mint amiben cégüknél értékes szakértelemre és rutinra tettek szert karrierjük során.

 

Felborít mindent vagy beletörődik?

A külvilág a legtöbb esetben csak azt látja, hogy az eddigi ígéretes (és mások által vágyott) karriert és nyugodt körülményeket az egyik napról a másikra egy merőben más és kihívásokkal teli vagy nemesebb célokat követő foglalkozásra cseréli az adott szakember. A Gallup felmérése is igazolja, hogy különösen a baby boomer (hazánkban a Ratkó-gyerekek) és az X-generáció tagjai hajlamosak megtenni ezt a merész lépést, de a munkavállalók fele majdnem ilyen bátor mindent tótágasra állítani maga körül a karriere közepén.

A felmérésből egyben az is kiderült, hogy a mai 40 és 70 év közöttiek csupán harmada érzi elhivatottnak a munkája iránt magát (nyilván anyagi okokból sokan nem engedhetik meg maguknak a radikális életmódváltást). Ötödüket viszont már egyáltalán nem is érdekli a mindennapok munkahelyi robotja, amit végezni kénytelen. Ez felvett megannyi kérdést: a középkorúak pálfordulása a munkahelyi elégedettség és a céges motiváció hiányáról vagy annak problémáiról árulkodik. Mégis, mint kiderült, nem ennyire egyszerű a helyzet, a legtöbb esetben embere válogatja, hogyan tud kikecmeregni valaki ebből az életközépi válságból sikeresen.

Az életközépi váltás előnyei

A karrierváltás kivitelezése emberfüggő, elősegítheti a dolgos munkaévek során megtanult rugalmas hozzáállás megtartását, amit kamatoztathatunk az „új életünkben” is, de mellékesen egy új karrier a nyugdíj megtakarítási metódusok új lehetőségeit is nyújthatja. A váltással megszerzett izgalmas új tudás késlelteti az öregedést, egy boldog korszakot hozhat.

Erik Erikson amerikai fejlődéspszichológus szerint az emberi életút hetedik fejlődési szakaszában (40 és 65 év között), a legfontosabb hajtóerőnek már a sikernek kellene lennie, vagyis az a vágy, hogy valahogy, de nyomot hagyjunk a világban. Egy jól kivitelezett életközépi váltást segíti az is, hogy már nem az egzisztenciális biztonságunk áll a középpontban, de nem is az utódokról való gondoskodás feltételeinek megteremtése a cél, hiszen azok már felnőttek és önálló életüket élik (amennyiben nem a „mamahotelben” regnálnak).

A karrier közepén jelentkező válságot követő váltás sikeréhez az is hozzájárul, milyen döntéseket hoztunk addigi életünk és karrierünk során, hiszen ez a fordulat lemondást jelent biztos (habár unalmassá és talán túl kiszámíthatóvá vált) életünkről, de valami új kezdetét is jelenti. Így nem meglepő, hogy a mentális egészségre is jó hatással vannak az új kihívások. Megszűnik a stresszes állapot, egy jól kivitelezett váltás szinte megfiatalíthatja az embert. Viszont nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy nem fenékig tejfel az ilyen karrierváltás megtétele, a legtöbb esetben nem sikeredik annyira látványosra, átütőre, mint amiről álmodunk, és valószínűleg könnyű sem lesz. A legsikeresebbek azok, akik olyan társszakma egyikére váltanak, amely az eredeti tevékenységükhöz valamiféle módon köthető.

Még mindig a férfiak kiváltsága

A radikális karrierváltás ma még mindig a vezető beosztású férfiak kiváltsága a Business Coach felmérése szerint. 96 százalékukra jellemző, hogy megkérdőjelezi, mennyire leli örömét a munkájában és hagyja ott biztos egzisztenciáját, hogy az önmegvalósítás vágyott új terepét fellelje. Jellemzően azok ilyen bátrak, akik már szakmai életük során több pozícióban is kipróbálták magukat (40 százalékuk a megkérdezettek közül), és sikert, valamint jobb pozíciókat szereztek ezekkel a váltásokkal. A radikális váltás során az eddig csak hobbiként kezelt tevékenységek kerülnek reflektorfénybe – azok, amelyekben már van elég tapasztalata a menedzsernek, hogy professzionális szintre tudja emelni azt. A legtöbb esetben mégis a legerősebb ösztönző erő a váltásban az, hogy az évek során kemény munkával megszerzett pozícióban már nem látják a továbblépés lehetőségét, az új kihívásokat, ezek hiánya így maga lesz a motiváló tényező. Mindenesetre az is biztos, hogy azok a leginkább merészek, akik már biztos egzisztenciát teremtettek, így az elhagyandó pozíciójuk már nem az anyagi jólétük biztosítására szolgált. Az életközépi radikális váltást krízis is okozhatja, ezt kompenzálhatja az elért kerek évszám, de a kalandvágy is, hiszen utolsó lehetőségként mindent egy lapra tehetnek fel, és ha mégsem sikerülne, akkor sem kerülnek a padlóra.

Az életközépi válság nem az ördögtől való, hanem az élet természetes velejárója, egy normatív krízis, vagyis az emberi lét természetes változásaihoz való adaptációs időszak, így a személyiségünk egyik legfontosabb érési folyamata (optimális esetben). Érdekes módon hiába nőtt meg a nők szerepvállalása a vezetői pozíciókban, az életközépi válság a külvilág számára is látványos kivitelezése még mindig a férfiak reszortja. Természetesen egyre több női felső vezetői karriernél is megjelenik, de nem annyira plasztikus, és a környezet hajlamos a kapuzárási pánikkal és a menopauza okozta változások következményeivel azonosítani azt, ha a bátor hölgyek meglépik a „férfias” és radikális váltást.