family

46_ilikeitfrantic.net_4504_420
Forrás: -

Változik az idolizmus az új generációknál

Egyszerű lenne azt mondani, hogy a gyerekek mindig is imádtak idolokat. Ez persze így is van, de ez az „idolizmus” drasztikusan átalakult, elsősorban az online fronton, az életünkbe kúszó Facebook, YouTube, Snapchat, Twitter és társaik miatt. És vajon hogyan hat mindez gyermekeink személyiségtípusára?

Azt ugye nem kell külön ragozni, hogy minden kornak megvannak a maga trendjei. Természetes, hogy ami a nagyinak jó volt, az a szüleinknek már nem, nekünk meg pláne nem, gyermekeink meg egyenesen elutasítják. Mégis, a változás gyorsasága már nem triviális, az internet bejövetelével drasztikusan kifordult a világ magából.

A mai fiatalok sokkal könnyebben jutnak információkhoz bármivel kapcsolatban, és azokat meg is osztják, továbbítják, posztolják, felteszik a megfelelő csatornánkon keresztül a nagyvilág hálójára. De akkor ez nem jelent mást elvileg, minthogy az idolok, az imádat tárgyai nem változnak, csak a róluk szóló hírek sokkal gyorsabban terjednek, intenzitásuk erősebb? De mást jelent! A dinamizmus növekedésével az új generáció alapjaiban átszabta az idolizmust. Ma nemcsak arról beszélünk, hogy a mai sztárok milyen jók, hanem el is utasítjuk a korábbi idolokat. Nemcsak imádunk, hanem ugyanazzal a lendülettel le is szóljuk a többieket. Erre is lehetne reagálni, hogy mindig is így tettünk, de olyan drasztikus véleménynyilvánításra korántsem volt lehetőség még akár 10 évvel ezelőtt sem, mint manapság.

 

Rosie McClellan és Sophie Grace gyerekek, sztárok és rokonok
Rosie McClellan és Sophie Grace gyerekek, sztárok és rokonok
 

 

A popban kőkeményen mérhető

Ha idolizmusról szólunk, akkor kézenfekvő, hogy a pop világát kell kitárgyalnunk. Meglepő lehet, de üzletfejlesztési szakmákban, konkrét üzleti stratégiáknál is előszeretettel nyúlnak a film- vagy popszakma receptjeihez – mert a reakciók talán ott a legélesebbek. Pont ezért az idolizmusról is precízen árulkodik is ez a világ. Érdemes tehát tisztában lenni azzal, milyen változások mentek végbe e téren.

A popszakma alakult át talán legerősebben az online előretörése miatt, hiszen a lemezek, cédék, kazetták világának befellegzett. A lemezeladások drasztikusan visszaestek: ki fizetne azért, amit ingyen is megkap. Ma már a YouTube is nagyjából elég ahhoz, hogy valakiből sztár váljon, akár rövidebb, akár hosszabb időre. Elég csak az USA egyik legújabb üdvöskéjének sorsát megnézni.

A 11 éves Sophia Grace azzal tűnt fel, hogy egy videót készített a még nála is fiatalabb unokatestvérével, ahol az éppen aktuális sztár, Nicki Minaj egyik nagy slágerét éneklik. Aranyos, vicces, egyből jelentős, főleg amerikai látogatottságot vonzott. Ellen DeGeneres (amerikai humorista, tévés műsorvezető, színésznő, író, tévéproducer – a szerk.) nem is habozott sokáig, meghívta a két kislányt híres showműsorába, ahova Nicki Minaj is megérkezett persze. A különböző verziókban a YouTube-on lévő közös produkciót mára több, mint 100 millióan nézték meg. Ennek folytatásaként a kislány elő is készítette – vagy nyilván előkészítették neki – saját piacra lépését. Első önálló videója most épp 65 milliós nézettségnél tart, második kislemezével pedig minden idők legfiatalabb Billboard-előadójaként debütált.

 

Ennyire azért nem könnyű

Befutni, reflektorfénybe kerülni nyilván egyszerűbb, de ott maradni, az már más kérdés. A pop ontja magából a hatalmas kudarcokat is. Nézzünk néhány megdöbbentő adatot tanulságként.

Jennifer Lopez nem is oly régen, a 2000-es évek elején abszolút idolnak számított. Csak az USA-ban 3 800 000 példányban fogyott „J.Lo” című albuma. Valamivel több mint tíz évvel később ugyanazon a piacon az „A.K.A.” című albuma mindössze 71 000 vásárlóra talált a megjelenése hetében, letöltésekkel együtt. Ebből 15 év múlva sem lesz 3,8 millió… Ennyivel rosszabb lenne a zene, amit művel? Nem gondolnám! Rosszabbul nézne ki? Ezt még annyira sem gondolnám, hiszen a plasztikai sebészet csodáinak köszönhetően szinte nincs változás a 20 évvel ezelőtti énjéhez képest! Akkor miért van az, hogy legújabb videóját harmad annyian sem nézték meg, mint a 11 éves újdonsült sztárocskáét? Egyszerűen nem „kúl”, nem menő, és kész.

De hol van a tisztelet például egy Madonnával szemben, aki a világon legtöbb lemezt eladott, még élő énekes? A pop nagyasszonyának új albumáról származó videója, a „Living for love” közel egy hét alatt épp csak a kétmilliós nézettség fölé tudott kúszni. Ezzel szemben mondjuk az éppen futó Nicki Minaj-album bevezető, „Anaconda” című klipjét az első héten több mint 100 millióan látták! És az már bizonyára hihetetlen, hogy ez az új Madonna kislemez másfél hónappal a debütálása óta sem tudott a top 100-ba bejutni a Billboardon. Ennyit ér közel 30 év a szakmában? Ennyire becsülik? Igen, ennyire, ha tetszik, ha nem! A fiatalok kegyetlenek.

 

Madonna keményen tolja
Madonna keményen tolja
 

 

Téves reakciók

Ilyenkor persze ki-ki a maga módján reagálja le elmúlásának szomorú tényét. Madonna elhíresült YouTube-videóján például évekkel ezelőtt még azon szitkozódott, hogy micsoda dolog „kilopni” a megjelenés előtt a dalait, és közzétenni azokat, tönkretéve az amúgy nagyon jól megtervezett bevezető kampányt.

De a fiatalok már nem kérnek ebből a „tökéletes médiamaszlagból”. A videóüzenetre válaszolt is a korosztály: azóta minden dalát, már csak poénból is kilopják a megjelenés előtt, most ezzel az éppen aktuális albumának teljes piacra vezetését törték ketté. De nem ez a szomorú, hanem hogy amíg 2–3 évvel ezelőtt a „kiszivárogtatott” dalokat több millióan nézték és kutatták a neten, mára ez az érdeklődés pár tízezerre csappant.

Az már más kérdés – ezzel a témát lezárjuk –, hogy az énekesnő a Grammy díjátadáson, még mindig mutatva, hogy ő tini, dominaruhában jelent meg, testének jelentős részét fedetlenül hagyva. El tudjuk képzelni a tízen-, huszon-, akár még a harmincévesek reakcióját is? Nem. Tulajdonképpen nem.

 

Az eredmények tisztelete oltárán

Mondhatnánk, hogy azért mégiscsak ők voltak a sztárok, és tisztelet kell övezze őket, és ez így rendben is lenne. De sajnos, a tisztelet kivívásához képesnek kell lenni az elmúlás kezelésére. Már csak azért is, hogy az ne elmúlás, hanem átalakulás legyen. Vannak ma is duetteket éneklő, hatalmas sztárok, akik évtizedeken keresztül ott ragadtak ebben a világban. De időben megtalálták a helyüket, és nem hittek abban, hogy a plasztikai átalakulással a testük belülről is megfiatalodik.

Ráadásul az online világban ezek a baklövések örökre ott maradnak a hálón – és az emberek fejében. Egy rossz nyilatkozat, egy rossz ruha, egy rossz videó. Ma mindezt hibátlanul kell művelni sajnos, és sztárokról lévén szó, a nap 24 órájában, az év 365 napján keresztül. Mint tudjuk, ez lehetetlen. Hát nem az! Van egy kulcsa az egésznek: az őszinteség! Más nyelvezetre lefordítva, a személyiségtípusunkhoz illő szerep megtalálása.

Ma már nem fér bele, hogy Britney Spearst, akinek a dominanciaszintje nagyjából a zéróhoz közelít, összerakják egy-egy klipre vagy koncertre, ha közben nekimegy az őt követő újságíróknak, mert az emberközpontú énje kiborul. Onnantól kezdve nem lesz hiteles, és akkor majd inkább Rihanna lesz az új idol.

 

Van ám hatása a gyerekekre

Azzal tisztában vagyunk, hogy az idolok befolyásolják a gyermekek életét. Nem mindegy, milyen a „követendő” példa, amelyet nap, mint nap látnak. Az idolok követése jelentősen befolyásolja személyiségtípusuk alakulását is.

No, nem az eredeti személyiségre gondolok, hanem annak módosulására. Az új generáció ebben is átlát a szitán! Az elmúlt évek nagy slágerei – Taylor Swift, Meghan Trainer – mind arról szóltak, hogy „úgy vagy jó, ahogy vagy” így is szeretheted, sőt szeretned kell önmagad. Látszik a trendváltás az elmúlt 4-5 évben megszokott – Nicki Minaj, Jennifer Lopez stb. – teljesen művi idolokhoz képest: előtérbe kerül az igazi én! Senki sem buta, nem nagy dolog az interneten levadászni egy „ilyen volt, ilyen lett” fotósorozatot. Meg is teszik az újkori fiatalok, és kilökik az idolizmusból, aki nem odavaló. Éppen ezért nagyon ritka, aki éveken keresztül menő arc tud maradni. A mai popban talán Rihannán kívül nem is lehetne nagyon mást mutatni.

Vagyis, ha a gyermekeink által követendő trendeket nézzük, akkor jön ám intenzíven elő a „valóságosság” iránti vonzódás. Nem baj, ha hibás, nem baj, ha nem tökéletes, pont attól szerethető. És most kérem, senki ne mondja, hogy ez a természetes, mert az elmúlt nagyjából 20–30 év biztosan nem erről szólt. Persze, mindig voltak eredeti sztárok, de az igazi nagy eladásokat birtokló idolok, a nagy tömegeket megmozgató csillagok nem élték mindennapjaikat a nagyközönség előtt, húzhattak maszkot.

Ezzel a hagyománnyal készül leszámolni az ún. „Y” és „Z” generáció, méghozzá igen lendületesen. Mivel ráadásul ez előbbi csapat igen karakteres, be is nyomja ezt az új stílust a megfelelő helyeken, a megfelelő szinteken.

Mit tehetünk mi, szülők, ezzel a folyamattal? Egy dolgot biztosan: ne akarjuk erőltetetten a mi eszméinket a gyermekeinkre nyomni, ne követeljük azt, hogy csak azért, mert idősebbek vagyunk, karrierünk van, pénzünk van, akkor nekünk feltétlenül jár a tisztelet, mert ez őket nem érdekli. A korunkhoz illő pozíciót, gondolkodást, öltözéket, viselkedésmódot kell felvennünk. Ami, mint kiderült, biztosan nem a dominajelmez, pláne nem egy rangos gálán.