family

52_migration_420
Forrás: -

Új generációk kivándorlásának hatásai viselkedés alapon

Nem hírérték már, hogy az elmúlt években megdöbbentően sok fiatal hagyta el hazánkat a jobb megélhetésért, ment szerencsét próbálni más országba. Az adatok lehetnek rémisztőek, de ha kicsit megvizsgáljuk a trendet viselkedés alapon, akkor mást típusú magyarázatokat is kaphatunk a jelenségre. Egyúttal le is vezethetjük, nagy valószínűséggel mi lesz ennek a folyamatnak a végeredménye.

Hirtelen és tömegesen – a két jelző biztosan elmondható arra a jelenségre, amely a fiatalok külföldre „vándorlását” jellemzi. A konkrét okok mindig megvannak, amelyek persze az éppen aktuális gazdasági környezetre, a lehetetlen megélhetési körülményekre és egyéb okokra mutogatnak. Nem mondhatjuk, hogy ezeknek semmi alapja, de a kérdést mindenképp érdemes feltenni viselkedés alapon is, hogy miért pont most gondolják ezt az emberek tömegei? Mi változott meg az elmúlt években, ami előtte biztosan nem volt jelen a hazai gazdaságban?

A politikai kérdésekkel nem foglalkozva – amelyek nyilván alap befolyásoló tényezők – mi a személyiségtípusokra, azok különböző generációkban, különböző összetételben visszaköszönő indokaira koncentrálunk. Az biztos, hogy a generációváltás alapvetően hozta magával e folyamatot, hiszen a most életük döntése előtt álló generáció tagjainak dominanciaszintje – a 3B rendszerben uralkodó szintnek nevezzük – jelentősen magasabb, akár az őket megelőző, akár az őket követő generációkhoz képest. Tehát, ha semmi más nem is változott széles-e vidéken, csak az, hogy ez a generáció kikerült az iskolapadokból, már elegendő indok lenne arra, hogy ez a trend elinduljon.

 

Fiatalok a repülőtéren. Visszajönnek? Hányan? Végleg?
Fiatalok a repülőtéren. Visszajönnek? Hányan? Végleg?

 

Itthon még nehezebb

No, nemcsak a munkakeresés, hiszen valljuk be őszintén, azért nem a high-class állásokra vonulnak tömkelegével Angliába, Németországba és egyéb helyekre a fiatalok. Hanem ennek a generációnak a megfelelő munkakörökbe kerülése igen nehézkes hazánkban. Ennek egyértelmű oka az –  lehetne ezt finomabban is tálalni –, hogy az előtte lévő generációknak történelmi esélyeik voltak a karrierépítés terén. A 3B rendszerében 12 évente különböztetünk meg generációkat, így az általános „Y” vagy „X” elnevezésű elemzésekhez képest pontosabb pszichológiai térképet tud nyújtani.

Ez alapján a kivándorló generáció, az 1984–1996 között születettek uralkodó szintje a 3-as skálán éppen 3-as. Az előttük lévő generáció, az 1972–1984 között születettek uralkodó szintje pedig 0, hiszen ők inkább önmegvalósító jelleggel egészítik ki alap személyiségüket. Az is elmondható utóbbi generáció szülötteiről, hogy igen diplomatikusak, nagyon jól el tudták adni magukat, és van érzékük pozícióik megtartásához, úgy általában értve.

Az ő történelmi esélyük az volt, hogy karrierjük kezdetén özönlöttek be a nemzetközi cégek, akik csúnya, de hatásos szóval élve „felszívták” a friss munkaerőt. Nagyon gyorsan lehetett vezetői, csúcsvezetői pozícióba kerülni, hiszen az előttük állókat angol, it-, és nemzetközi gazdasági tudástöbbletükkel könnyen kiszorították pozícióikból. Ez a korosztály már 24–25 évesen igen komoly beosztásokba került, és mire elérte a normál menedzser kort, addigra mindehhez több, mint tíz éves vezető tapasztalatot is szerzett. Így hát egy most odakerülő „zöldfülűnek” legalább 10–15 évet kell várnia arra, hogy helycserés támadást hajthasson végre, legalábbis az esetek többségében.

Ez az alapprobléma a kivándorló generáció szemében, hiszen ők, uralkodó hozzáállásuknál fogva, pozíciót, hatalmat és pénzt akarnak, ráadásul azonnal.

 

De ennyi nem elég

Ez viszont még mind nem elég ahhoz, hogy valaki vegye a hátizsákját és jól odébb áljon! Miért nem itthon kezdenek el akkor nem annyira felemelő munkákat végezni? Miért felel meg egy diplomás fiatalnak kint a mosogatás vagy a felszolgálás, ha itthon normál szinten is elkezdhetné a munkát? Egyrészt azért, mert vagy mindent, vagy semmit. Ez az alaphozzáállás ennél a generációnál. Másrészt, ami még fontosabb: mivel az imázs fenntartása rendkívül fontos számukra, ez itthon „alantasabb” munkával eléggé nehéz történet lenne. Arról meg nyilván lehet regéket mesélni, hogy kint a „vendéglátóiparban dolgozom, és lassan előléptetnek”. Még igaz is lehet, de hogy miből és mivé, az már egy másik kérdés. Itthon a munka, a pozíció státuszértékeivel sajnos szembesülni kell, és ez számukra kínos dolog. Persze, egy egész generációról és általánosságban beszélünk, a mi ismeretségi körünkben is van olyan, aki ebből vagy abból a skatulyából kilóg. Nem nagyon, de mégis előfordul…

Nem kell megijedni, a jelenség nemcsak a magyarokat érte el meglepetésként. Nyilván, ezeken túlmenően ott van a szabadságérzet, a nemzetközi környezet és felfogás, ami egy ideig persze, hogy vonzza az itthon megélésre képtelen fiatalokat, hiszen ki ne szeretne a (londoni) Sohóban bulizni, pláne, ha még meg is tudja fizetni a saját pénzéből. Azt, meg hogy ott épp egy 8-10 m2-es lyukban kell tengetnie az életét, mert egyszerűen megfizethetetlen bizonyos helyeken a normális szállás – és akkor az ingázásról még nem is beszéltünk, mert egyértelmű, hogy a városok központjai közelébe ilyen munkának a fizetéséből nem lehet bejutni és ott is maradni, ha csak anyu vagy apu otthonról nem finanszírozza azt. De ez meg nem igazán jellemző az említett generációra.

 

Mi a jövőkép?

Hát, ezen érdemes azért elgondolkozni, hogy viselkedés alapú gondolkodást vagy csak épp a józan észt alapul véve, milyen jövő vár majd ezekre a gyerekekre. Mert hát visszamenni Magyarországra egy ilyen hosszú kitérő után nem könnyű. A nemzetközi forgatagot feladva, a „mindent meg tudok finanszírozni magamnak” életet eldobni… De ezzel nem is foglalkoznak.

Most ne számítsuk azt a ritka kivételt, amikor ezek a fiatalok megismerkednek saját generációbéli társaikkal, egyébként, ha magyarokról van szó, akkor elsősorban más nemzetbeliekkel, és annyira bejön a számításuk, hogy kint maradnak, letelepednek. Annyira gyökeresen más a gondolkodás a családépítés, az azzal járó anyagi biztonság megteremtése témakörökben, hogy ezt azért igen nehéz kivitelezni! Arról meg ne is beszéljünk, hogy a honvágy erejét nem szabad alábecsülni, hiszen az is elkezd dolgozni bennük. Ez volt a józan paraszti ész típusú megközelítés.

Ha viselkedés alapon szemléljük a dolgot, akkor talán még inkább egyértelmű a végeredmény. Az uralkodó típusú generáció tagjai státuszt és imázst akarnak megteremteni, így a külföldi munkát, annak értékét, amennyi csak van, előbb-utóbb okosan be akarják forgatni az itthoni élet megteremtésébe. Már, aki elért valamit. Tökéletes angol nyelvtudással, esetleg némi üzleti tapasztalattal az említett városokból Magyarországon tárt karokkal fogadják őket a cégek egy részénél. Hogy ezzel ők aztán mit tudnak kezdeni, az megint más kérdés. De visszajönni „valakiként” számukra tetszetős dolog lesz.

Arra már sok impulzust kaphattunk, hogy a kinti keresetből, bár lehetne félretenni, megtakarítani, de ezek a fiatalok nem ezt részesítik előnyben, hiszen az életmódot, a stílust ott is fenn kell tartani. Nem sokan érkeznek majd haza tömött pénztárcákkal, pláne nem degeszre hizlalt bankszámlákkal. Vagyis egyszer majd el kell kezdeni az életük felépítését itthon is, anyagi tekintetben a nulláról! Ezzel aztán sokan vitatkoznak, hiszen miért is akarna a magyar gazdaságba visszajönni?

 

Amiről keveset beszélünk

Semmiképp nem tűnhetünk nacionalistának, hiszen a 3B csapatának csak egy része kerül ki e nációból. Így kívülállóként mi biztosan elmondhatjuk, hogy van még egy fontos érv amellett, hogy az okos magyar emberek előbb-utóbb otthon keresnek majd boldogulást. Ez pedig a nemzet – nem igazán tudunk jobb megfogalmazást adni – „értelmi” adottsága. Bár magyar a magyarral nagyon nehezen tartja kint a kapcsolatot, ezt lehet látni, de számukra azért egy bevándorlóktól hemzsegő világ nagyon nehezen fogadható el. Félreértés ne essék, ők is bevándorlók, tehát semmi negatívumot nem jelez e kifejezés. De azt lehet látni, hogy a magyar emberek képzettségüknél, tanulmányaiknál és valószínűleg a „feltalálói gyökereknek” köszönhetően nem érzik olyan jól magukat hosszú távon a nem „elithez” tartozó környezetben.

Érdekes egyébként, hogy ők maguk nem tudják helyén értékelni saját eredményeiket, képességeiket, ezeket általában külföldi barátaik, ismerőseik sokkal jobban látják. A bevándorolt magyarokat az eszükért nagyon szeretik az alkalmazók, és kint még az „ügyeskedés”, amit általában népünkre ragasztanak címkeként, sem okoz gondot, hiszen e generáció egyrészt már más, másrészt pont az itthon látottak alapján meg is próbálja kiiktatni az életükből.

Azt látjuk, hogy az érvényesülésükben van egy hátráltató tényező, mégpedig a „túl sokat foglalkozom azzal, hogy a másiknak mi van”, nem arra koncentrálnak, hogy ők még mit tehetnének. Ebben ráadásul ez a generáció sem változott semmit, sőt, ehhez sok esetben még némi harag is társul. Mindenkinek megvannak a jó és a rossz tulajdonságai, és az lenne a legegyszerűbb, ha utóbbiakat csak úgy el lehetne dobni. Sokszor és sokat mondjuk mi is, a magyar kollégáink is, hogy ha ezt meg tudja oldani ez a nemzet, akkor biztosan sokkal előrébb jut majd a jövőben. Ehhez nem kell kivándorolni. Persze, csak szerintünk.