family

52_Banhegyi_GYU_5298_1.jpg
Forrás: ITB
Magyarország ránk vár

Telekommunikációból a turizmusba

Legutóbb még a Magyar Telekom csoport kommunikációs igazgatójaként írtunk róla, áprilistól már a Magyar Turisztikai Ügynökség marketingkommunikációért felelős vezérigazgató-helyettese. Nehéz elfogulatlanul beszélni róla, mert érződik a hiánya az ICT-szektorban. A váltástól függetlenül is rég megérett egy karrierút interjú Bánhegyi Zsófiával.

– Közgazdászként, nemzetközi külpolitikai szakértőként végeztél, és jogi szakokleveles közgazdász posztgraduális diplomát is szereztél. Hogyan lett a mellékszakirányú marketingkommunikációból egész életre szóló karrier?

– Az egyetem aulájában szerveztek egy állásbörzét, és a Nestlé standjánál az akkori HR-es megkérdezte, nem adnám-e be a jelentkezésem hozzájuk. Beadtam, és lévén nem éreztem, mekkora tétje van, egyből sikerült az első állásinterjúm, marketingasszisztens lettem. Ötszáz jelentkezőből mindössze hármat vettek fel, ennek súlyát 21-22 évesen az ember szinte fel sem fogja. Így kerültem a marketing szakmába, és nagyon megszerettem. Mire a diplomáig jutottam, már biztos voltam benne, hogy ezzel a területtel szeretnék foglalkozni. Emlékszem, egy külügyi főosztályvezető vizsgáztatott, és két embernek álláslehetőséget ajánlott. Az egyik én voltam. Nem fogadtam el – azóta is a marketingkommunikációban dolgozom folyamatosan.

– Mi hajt előre ennyi év után is a pályán?

– Talán az, hogy tényleg nagyon szeretem, amit csinálok. Meg tudom valósítani önmagam, élni tudok a kreativitásommal a munkám során. Szerencsés voltam a cégekkel is, ahol eddig dolgoztam, mert kihívást jelentő projektekkel kellett megbirkóznom, és abban is, hogy mindig volt hova tovább lépni. Általában akkor váltok, akkor veszítem el a motivációt, amikor úgy érzem, hogy már bizonyos szintig fel kell adnom abból a szakmaiságból, amit egyébként képviselek. A munkámmal kapcsolatban a mindennapokban néha szinte flow-érzésbe kerülök még mindig, és ez ebben az új szektorban hatványozottan igaz, hiszen itt Magyarország turisztikai márkáján dolgozunk, ami hálás, de egyben nagy felelősséggel járó feladat, a hazánkról van szó. Szeretem, ha jó közvetlen csapatot tudok magam köré építeni, és szakértő környezet segíti a marketing munkáját, és ez itt, a Magyar Turisztikai Ügynökség másfél éve létrejött szervezeténél adott. Közel fél éve vagyok itt, azóta folyamatosan alakul, épül a megújult marketing terület, és már jelentkeznek az első szakmai sikerek – ez megalapozza a csapatszellemet is.

– A legkülönbözőbb szektorokban fordultál meg (FMCG, média, államigazgatás, ICT), de a marketingkommunikáció állandó maradt. Hogyan lehet egy-egy, gyökeres (téma)váltásra felkészülni?

– Nem kell gyökeresen mással foglalkozni. A marketingkommunikáció minden szektorban hasonló alapokon nyugszik, csak a termék vagy a szolgáltatás más. Most a legszebb, Magyarország. Megfelelő alázattal kell egy új szektorhoz állni, rá kell szánni az időt a tanulásra, és el kell ismerni, ha valamit nem tud az ember. Az első hónapok nagyon intenzív tanulással teltek, telnek számomra. De egy váltásban pont az a jó, hogy az ember új ismeretekkel, új kapcsolatokkal gazdagodik, mindez pedig új dinamikát jelent az életében. Ez az élethosszig tartó tanulás kulcsa is egyben.

Amit viszont jelentős váltásnak mondanék, az inkább az állami és a versenyszféra közötti (illetve fordított) átmenet. Biztos volt olyan, aki nem értette, miért hagyom ott megint a versenyszférát és megyek vissza az államiba. Pedig itt is az számít, hogy mi a kihívás és feladat. És persze az is nagyon fontos, hogy tud-e az ember abban a vezetőben hinni, aki hívja, és akit választ.

– Öt évig voltál meghatározó szereplője az ICT-szektornak, miért váltottál és miért a turizmus lett a következő állomás az életedben?

– A turizmus nagyon hasonló az ICT-szektorhoz abból a szempontból, hogy ugyanúgy a jövő iparága jelentős növekedési potenciállal, ráadásul nagyon erősen hatnak is egymásra. A váltás elsősorban azért történt, mert konkrét felkérés érkezett hozzám, és az a lehetőség szakmailag számomra egyedülálló, amit megkaptam egy állami csúcsszervnél. A magyar turisztikai marketing eszközrendszernek megújítása olyan szakmai ismeretet igényel, amelyre a piacról érkező szakembert kerestek. A turizmus fejlődését elsősorban a piaci szereplők sikeres működése adja, az állami szereplőnek segítő, támogató és fejlesztő funkciója van a területen. Az állami turisztikai országpromóciós aktivitásoknál nem kevesebbet tűzött ki az MTÜ, mint azt, hogy a régió legversenyképesebb eszközrendszerét hozza létre, amellyel mind az iparágat, mind a turisztikai célú állami desztináció fejlesztést hatékonyan támogatjuk a közös célok mentén. Kedvező helyzetből indulunk, hiszen az idei év is rekordnövekedést hoz a szektorban. Magyarország biztonságos és népszerű célpontnak számít, amit visszaigazolnak az adatok. A külföldi versenytársaink, Csehország és Ausztria már évekkel ezelőtt elindultak a tudatos építkezés terén, és mennek előre. Történelmi pillanathoz érkezett most hazánk: ha élni tud a lehetőségekkel, az élre törhet turisztikai szempontból a régióban, mivel ehhez minden adottsága megvan.

– Milyen konkrét feladatod és missziód van az ügynökségnél?

– Legfontosabb cél egy egységes turisztikai márka kialakítása, hogy egy értelmezhető, jól megragadható keretét adja a hazai turisztikai kínálatnak mind külföldön, mind belföldön. Meg kell találnunk, hogy Magyarország milyen egyedi és kiemelkedő élményeket ígér a turistáknak, és ezt egységesen kell megfogalmazni, konzisztensen kell megjeleníteni, és hitelesen kommunikálni. Ez a munka már elkezdődött, és jó példa rá a nemrég befejeződött „Itt kell lenned, hogy elhidd” belföldi kampányunk: két és fél hónap alatt 4,3 millió embert ért el a Magyar Turisztikai Ügynökség. A follow-up reprezentatív kutatásunk alapján elmondhatjuk, hogy a kampány hatására várhatóan csaknem 2 millió ember fog többet utazni belföldön. Visszatérve a digitalizációra: a technológiai fejlődés annyira áthatja a turizmust is, hogy legerősebb versenytársunk, Ausztria szeptember közepén jelenteti meg a Digitális Turizmus Stratégiáját, az ENSZ pedig a jövő évet a digitális turizmus évének szenteli. Erre készülünk mi is, hamarosan megjelenik a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 a következő 13 évre, ennek egyik alstratégiájának szánjuk a hazai digitális turizmus stratégiát jövőre, és az ENSZ legnagyobb turisztikai rendezvényének is mi adunk helyet a témában 2018 szeptemberében.

– Mennyire vagyunk jelentősek turisztikailag Európa szemében?

– Évről-évre rekordot dönt a hozzánk látogató külföldiek száma, és már most látszik, hogy nagyszerű nyarat tudhatunk magunk mögött.Bízunk benne,hogy a főszezonon túli adatok is jelentős javulást mutatnak majd, és minél több vidéki desztinációban sikerül bizonyos mértékben csökkenteni a szezonalitást. Érezhető, hogy egyre láthatóbbak vagyunk azoknak a turistáknak is, akik hajlandók költeni utazásuk során és nemcsak a low-cost lehetőségeket keresik. A 2017 első félévében tapasztalt szállásdíj-bevételek 30 százalékkal múlták felül a 2015-ös magas bázisú adatot, ami szintén kimagasló eredmény. Rátalálnak Budapestre és Magyarországra, ehhez hozzájárult az is, hogy az elmúlt években megváltoznak a döntési pontok a turizmusban. Az utazók élménykínálatot keresnek, ebben pedig nagyon erősek vagyunk, második helyre a listán a biztonság lépett a turisták számára, elsősorban a tengerentúli célcsoportok szenzitívek erre a kérdésre. Mindkét pontban kiemelkedő versenyképességi erősségünk van.

– Mi az, amiben még erősödnünk kell?

– Az adottságaink nagyon jók, Budapest az európai topvárosok között van. Amiben viszont még erősödnünk kell, az az, hogy nincs egységes kép Magyarországról. Vannak olyan országok, amelyek számára egy teljesen üres lapot jelentünk turisztikai szempontból, és a feladatunk most az, hogy megtöltsük ezeket az üres lapokat úgy, ahogyan mi szeretnénk elmesélni Magyarország történetét.

Ugyanakkor gyakran elfeledkezünk a belföldi úti célokról, amelyek szinte még fontosabbak, mint a nemzetköziek. Tőlünk nyugatabbra már felismerték, hogy a belföldi turizmus fejlődése, erősödése hosszú távon sokkal biztosabb gazdasági növekedést jelent egy országnak, mint a nemzetközié. Németországban például elindítottak egy kifejezetten a belső turizmust megcélzó mozgalmat, „nyaralj itthon, mert az jó a hazai gazdaságnak” jeligével. Náluk 85 százalék, nálunk 52 százalék jelenleg azoknak az összes turistán belül a magyar turisták aránya, és mi azt szeretnénk, ha ez a szám tovább növekedne, mivel biztos, tervezhetőbb jövőt jelent a szállások, éttermek, attrakciók számára a belföldi keresletnövekedés.

– Érezhető már valamilyen változás?

– A magyarok több mint fele tervezett belföldi utazást a nyári szezonban, négy éve még csak 36 százalékuk. A belföldi utazási célpontok választásánál fontos a kulturális programok sokszínűsége és az eddig kevéssé ismert természeti látnivalók, attrakciók felfedezése jó irány – a hosszú távú kommunikációs platformunk éppen ezért is épül éppen a hazai rejtett kincsek bemutatása. Még egy érdekesség: a felmérések alapján kiderült, hogy a magyarok elégedettebbek a belföldi utazásaikkal, mint a külföldiekkel. Én magam is nagyon sokat utaztam belföldön eddig is, most pedig még többet, mert azért idehaza akadnak olyan látnivalók, ahol még nem jártam.

– Tavasszal váltottál, éppen a nyári szezon előtt. Volt alkalmad pihenni?

– Az előző munkahelyemről történő távozásomkor az ottani főnököm kérésére az utolsó napig dolgoztam. Így gyakorlatilag csak egy hétvégém maradt a váltásra, mert hétfőn már az új pozícióban kezdtem, ahol szintén azonnal a mélyvízbe kerültem. A nyár során azért tudtam pihenni is vidéken és Erdélyben, bár nem volt teljes a kikapcsolódás, hiszen még az elején tartok a feladatoknak, és ez folyamatos kapcsolatot igényel a csapatommal.

– Köztudottan sokat dolgozol. Hogyan lehet menedzselni, egyensúlyban tartani az állandó készenlétet, elérhetőséget felsővezetőként a magánéletben?

– Nehezen. Kár lenne álszenten azt mondani, hogy könnyű egyensúlyozni gyermeknevelés, család, magánélet és munka között, mert nem az. A munkám jellegzetessége, hogy sok olyan szakmai rendezvényen kell részt vennem, ami nem feltétlenül van munkaidőben. Ezért kellő rugalmassággal és tudatosan kell kezelni az időbeosztást. Minden reggel igyekszem megtervezi a napot még az iskolába indulás előtt, enélkül nem menne, de így sem sikerül mindig…

– Mi kapcsol ki?

– A futás. Heti kétszer futok, talán ezért is bírom a hajtást. Emellett pedig mostanában tudatosan törekszem arra, hogy észrevegyem azokat az apró részleteket az életben, amelyek feltöltenek energiával, akár személyes kapcsolatok, akár kisebb értékes pillanatok, egy jó könyv. Nagyon megbecsülöm a kisfiammal együtt töltött időt, ez minden felett áll. De fontos számomra a mindennapi munkában a kollégákkal való együttműködés is, hogy figyeljünk egymásra. Mindig nagy dilemmát jelentett számomra az a kérdés, vajon mennyire vagyok jó vezető, a jelenlegi nagy kihívásnak is csak egy elhivatott csapattal tudunk megfelelni. Ezért megpróbálom magam kívülről látni a különböző szakmai helyzetekben, hogy jobban kezeljem a kihívásokat.

– Melyik a kedvenc városod?

– Egyértelműen Budapest. Éltem Londonban, és benne volt a levegőben, hogy kint maradok. A kinti közgazdasági egyetemen tanultam és láttam, ahogy folyamatosan elszipkázták a cégek az ott végzős fiatal tehetségeket a világ minden tájáról. De olyan erős honvágyam volt, hogy haza kellett jönnöm, képtelen vagyok máshol élni, minden ideköt. Egyébként a mai napig honvágyam van, ha külföldön vagyok, és alig várom, hogy újra itthon legyek. Ha átmegyek bármelyik hídon Pestről Budára, minden alkalommal rá tudok csodálkozni a város és a Duna szépségére. Ilyenkor azt érzem, nagyon szerencsés vagyok, hogy itt élhetek. Ez is az előbb említett apró, napi töltődések egyike az életemben. A város visszahat a személyiségemre, hozzáad az életem minőségéhez, ráadásul mindenkim itt van, tényleg nem is tudnék máshol élni.