Clico 2020

Kulcsok és tanúsí­tványok kezelése felhős környezetekben

Mára gyakorlatilag a teljes hálózati forgalom a nyí­lt kulcsú titkosí­tási infrastruktúrára épül. Ezen alapszik a weboldalakkal való biztonságos kapcsolatunk, a különféle fizetési és átutalási rendszereink, távoli hozzáférések (jó példa erre napjainkban a tömeges home office) és adatbázisok titkosí­tása, szigorú felhasználói azonosí­tás, az e-kereskedelem, az e-kormányzat, de még az alkalmazások (JAVA, ActiveX, stb.)  vagy a hardvereink firmware-einek hitelesí­tése is.

Háztáji mézesbödön versus vállalati deception rendszer

Nagy szervezetekre jellemző, hogy kiterjedt infrastruktúrával, összetett rendszerekkel rendelkeznek, ezeket a környezeteket pedig bonyolult biztonsági rendszerekkel védik, erős belső felügyeleti előí­rásoknak és szigorú külső szabályozási követelményeknek megfelelve. Ezek az adottságok nagyszámú, szinte folyamatos riasztásokat generálnak, nagy erőforrásigényt támasztva a SOC-üzemeltetők felé. Ilyen körülmények között a leggondosabb konfigurálás, a legfejlettebb SIEM/SOAR-eszközök használata esetén is előfordulhat egy-egy riasztás figyelmen kí­vül hagyása.

í–n tudja, hogy ki és mivel foglalatoskodik a védett belső rendszerein?

Napjainkban egyre több ember dolgozik távolról a céges kritikus rendszereken, akár kényszerből egy rendkí­vüli helyzet, például világjárvány miatt, akár kényelmi szempontból. A cégen belüli dolgozókon kí­vül a szakemberhiány, illetve a különböző gyártói rendszerek támogatói hozzáférése miatt alkalmanként előttünk teljesen ismeretlenek számára is hozzáférést kell biztosí­tanunk üzletileg és kiberbizonságilag kritikus rendszereinkhez, hogy a szükséges karbantartást el tudják végezni rajtuk.

Tároljuk az adatokat! De hogyan?

A cégeknek egyre több adatot kell tárolniuk, egyre több digitális fájlt kell megőrizniük, ráadásul a különböző folyamatokra különböző virtuális rendszereket használnak. Ezek a legtöbb esetben céges virtualizált környezetben vagy valamilyen külsős felhőszolgáltatón keresztül érhetők el. Az itt tárolt adataok védelmét hagyományosan biztonsági mentő megoldások támogatják, amelyek több komponensből állnak és karbantartásuk néha az aktí­v rendszerek igényével vetekszik. Ezeknek a rendszereknek az üzemeltetéséhez érteni kell magához a szoftverhez, a szerverekhez és a storage megoldásokhoz is, illetve esetenként még a hálózati beállí­tásokat is el kell végezni ahhoz, hogy a különböző komponensek képesek legyenek együtt dolgozni.

A fellegekben érezhetjük magunkat

Valószí­nűleg sokunkban megfogalmazódott már az a kérdés, amikor eszközről eszközre járva kell üzembe helyezni egy hálózatot, vagy egyesével kell az összes eszközbe bejelentkeznünk konfiguráció-módosí­tás miatt, vagy akár szoftvert kell frissí­teni az eszközök sokaságán, hogy Nincs erre valami egyszerűbb megoldás vagy automatizálás? A jó hí­r az, hogy van. Persze, ha elég eltökéltek vagyunk és rendelkezünk a megfelelő tudással, akkor akár a csináld magad elven is elindulhatunk, vagy valamilyen keretrendszerre támaszkodva. A legjobb azonban, ha találunk valamilyen kulcsrakész megoldást, mint amilyen például az Arista CloudVision terméke.

Incidenskezelés a felhőben

A biztonsági rendszereket üzemeltetők legnagyobb kihí­vása, hogy megbirkózzanak a különböző alrendszerekből származó, nagy mennyiségű információval: a legkülönbözőbb eszközök (szerverek, tűzfalak, switchek, kliens OS-ek, biztonsági eszközök vagy alkalmazások) által küldött normál felhasználói logok, riasztások, audit-információk, rendszerüzenetek. Ebből a tömegből kell kiszűrniük a valóban fontos eseményeket, megkülönböztetni a valós riasztást a téves pozití­vtól, összerakni egy felfedezett támadás minden elemét, hogy megtalálják a forrást és felderí­tsék a lehetséges további érintetteket.

Több, mint testőrök

Régen úgy tekintettünk az antiví­rus-szoftverekre, mint csodafegyverekre: elég csak feltelepí­teni őket a számí­tógépünkre, és az rögvest sebezhetetlenné válik. Ez sosem volt igaz, ráadásul egyre több olyan támadásról hallunk, amely ellen a hagyományos, szignatúra alapú antiví­rus-védelem már nem elég. A korábbi ví­rusvédelmi megoldások (amelyek az adott gyártó központi adatbázisából dolgoztak) már nem képesek lépést tartani a felkészült támadókkal. Napjainkban minimális befektetéssel, akár pár ezer forintért, a hagyományos ví­rusirtó motorok által nem ismert, különbféle malware-eket lehet vásárolni percek alatt.

Miért és hogyan védjük IoT- és OT-eszközeinket?

Lassan minden nap hallunk valamilyen új támadásról. Ezek egyre kifinomultabban és célzottabban ostromolják a kritikus rendszereket, legyen az akár egy teljes kapacitáson működő kórház vagy egy globális cég logisztikai telephelye. Ahogy egyre több eszköz kapcsolódik a céges környezetekhez, az IT-biztonsági csapatok kezéből úgy kezd kicsúszni a gyeplő.

í‰rdemes kinyitni a SASE-ernyőt!

2019-ben vezette be az informatikai köztudatba a Gartner a SASE (Secure Access Service Edge) kifejezést.A mozaikszó egy új architektúramodellt takar, ahol korábban különálló hálózati és biztonsági képességek olvadnak össze egyetlen egységes felhőalapú szolgáltatásba. A SASE ernyője alá befér a tűzfalaktól, VPN-ektől, routingtól, SD-WAN-tól, QoS és traffic shapingtől kezdve a WAF, DLP, Threat prevention vagy WiFi protection megoldásokon keresztül a CASB, UEBA, Secure Web Gateway szolgáltatásokig sok minden.

Clico Hungary

Mint az élet összes területén, az IT-biztonságban is sok olyan feladatot hozott a pandémiás helyzet, amelyekről azt gondoltuk, hogy hosszú évekkel ezelőtt már megoldódott, senki nem foglalkozik már vele, lerágott csont, mint például távmunka és annak biztonságossá tétele, webinárok és egyéb internetes videó alapú csoportmunka, konferenciahí­vások és társaik. Az IT-szakma nagy része ezeket készségszinten használja, tervez vele, az IT-piac működésében ezek eddig is elengedhetetlen technológiák, megoldások, eszközök voltak. A biztonságtudatos végfelhasználóknál pedig egészséges paranoiával kezelték a kérdéskört, ki-ki vérmérsékelete (és a saját szabályozói környezete) szerint. Egy VPN-hozzáférés már 20 évvel ezelőtt sem számí­tott csodának, és hát a zseniális észt fejlesztők által indí­tott internetes hang- és videóforradalom kezdőpontját is 17(!) évvel ezelőttre, 2003-ra tehetjük.

Kulcsok és tanúsí­tványok kezelése felhős környezetekben

Mára gyakorlatilag a teljes hálózati forgalom a nyí­lt kulcsú titkosí­tási infrastruktúrára épül. Ezen alapszik a weboldalakkal való biztonságos kapcsolatunk, a különféle fizetési és átutalási rendszereink, távoli hozzáférések (jó példa erre napjainkban a tömeges home office) és adatbázisok titkosí­tása, szigorú felhasználói azonosí­tás, az e-kereskedelem, az e-kormányzat, de még az alkalmazások (JAVA, ActiveX, stb.)  vagy a hardvereink firmware-einek hitelesí­tése is.

Háztáji mézesbödön versus vállalati deception rendszer

Nagy szervezetekre jellemző, hogy kiterjedt infrastruktúrával, összetett rendszerekkel rendelkeznek, ezeket a környezeteket pedig bonyolult biztonsági rendszerekkel védik, erős belső felügyeleti előí­rásoknak és szigorú külső szabályozási követelményeknek megfelelve. Ezek az adottságok nagyszámú, szinte folyamatos riasztásokat generálnak, nagy erőforrásigényt támasztva a SOC-üzemeltetők felé. Ilyen körülmények között a leggondosabb konfigurálás, a legfejlettebb SIEM/SOAR-eszközök használata esetén is előfordulhat egy-egy riasztás figyelmen kí­vül hagyása.

í–n tudja, hogy ki és mivel foglalatoskodik a védett belső rendszerein?

Napjainkban egyre több ember dolgozik távolról a céges kritikus rendszereken, akár kényszerből egy rendkí­vüli helyzet, például világjárvány miatt, akár kényelmi szempontból. A cégen belüli dolgozókon kí­vül a szakemberhiány, illetve a különböző gyártói rendszerek támogatói hozzáférése miatt alkalmanként előttünk teljesen ismeretlenek számára is hozzáférést kell biztosí­tanunk üzletileg és kiberbizonságilag kritikus rendszereinkhez, hogy a szükséges karbantartást el tudják végezni rajtuk.

Tároljuk az adatokat! De hogyan?

A cégeknek egyre több adatot kell tárolniuk, egyre több digitális fájlt kell megőrizniük, ráadásul a különböző folyamatokra különböző virtuális rendszereket használnak. Ezek a legtöbb esetben céges virtualizált környezetben vagy valamilyen külsős felhőszolgáltatón keresztül érhetők el. Az itt tárolt adataok védelmét hagyományosan biztonsági mentő megoldások támogatják, amelyek több komponensből állnak és karbantartásuk néha az aktí­v rendszerek igényével vetekszik. Ezeknek a rendszereknek az üzemeltetéséhez érteni kell magához a szoftverhez, a szerverekhez és a storage megoldásokhoz is, illetve esetenként még a hálózati beállí­tásokat is el kell végezni ahhoz, hogy a különböző komponensek képesek legyenek együtt dolgozni.

A fellegekben érezhetjük magunkat

Valószí­nűleg sokunkban megfogalmazódott már az a kérdés, amikor eszközről eszközre járva kell üzembe helyezni egy hálózatot, vagy egyesével kell az összes eszközbe bejelentkeznünk konfiguráció-módosí­tás miatt, vagy akár szoftvert kell frissí­teni az eszközök sokaságán, hogy Nincs erre valami egyszerűbb megoldás vagy automatizálás? A jó hí­r az, hogy van. Persze, ha elég eltökéltek vagyunk és rendelkezünk a megfelelő tudással, akkor akár a csináld magad elven is elindulhatunk, vagy valamilyen keretrendszerre támaszkodva. A legjobb azonban, ha találunk valamilyen kulcsrakész megoldást, mint amilyen például az Arista CloudVision terméke.

Incidenskezelés a felhőben

A biztonsági rendszereket üzemeltetők legnagyobb kihí­vása, hogy megbirkózzanak a különböző alrendszerekből származó, nagy mennyiségű információval: a legkülönbözőbb eszközök (szerverek, tűzfalak, switchek, kliens OS-ek, biztonsági eszközök vagy alkalmazások) által küldött normál felhasználói logok, riasztások, audit-információk, rendszerüzenetek. Ebből a tömegből kell kiszűrniük a valóban fontos eseményeket, megkülönböztetni a valós riasztást a téves pozití­vtól, összerakni egy felfedezett támadás minden elemét, hogy megtalálják a forrást és felderí­tsék a lehetséges további érintetteket.

Több, mint testőrök

Régen úgy tekintettünk az antiví­rus-szoftverekre, mint csodafegyverekre: elég csak feltelepí­teni őket a számí­tógépünkre, és az rögvest sebezhetetlenné válik. Ez sosem volt igaz, ráadásul egyre több olyan támadásról hallunk, amely ellen a hagyományos, szignatúra alapú antiví­rus-védelem már nem elég. A korábbi ví­rusvédelmi megoldások (amelyek az adott gyártó központi adatbázisából dolgoztak) már nem képesek lépést tartani a felkészült támadókkal. Napjainkban minimális befektetéssel, akár pár ezer forintért, a hagyományos ví­rusirtó motorok által nem ismert, különbféle malware-eket lehet vásárolni percek alatt.

Miért és hogyan védjük IoT- és OT-eszközeinket?

Lassan minden nap hallunk valamilyen új támadásról. Ezek egyre kifinomultabban és célzottabban ostromolják a kritikus rendszereket, legyen az akár egy teljes kapacitáson működő kórház vagy egy globális cég logisztikai telephelye. Ahogy egyre több eszköz kapcsolódik a céges környezetekhez, az IT-biztonsági csapatok kezéből úgy kezd kicsúszni a gyeplő.

í‰rdemes kinyitni a SASE-ernyőt!

2019-ben vezette be az informatikai köztudatba a Gartner a SASE (Secure Access Service Edge) kifejezést.A mozaikszó egy új architektúramodellt takar, ahol korábban különálló hálózati és biztonsági képességek olvadnak össze egyetlen egységes felhőalapú szolgáltatásba. A SASE ernyője alá befér a tűzfalaktól, VPN-ektől, routingtól, SD-WAN-tól, QoS és traffic shapingtől kezdve a WAF, DLP, Threat prevention vagy WiFi protection megoldásokon keresztül a CASB, UEBA, Secure Web Gateway szolgáltatásokig sok minden.

Clico Hungary

Mint az élet összes területén, az IT-biztonságban is sok olyan feladatot hozott a pandémiás helyzet, amelyekről azt gondoltuk, hogy hosszú évekkel ezelőtt már megoldódott, senki nem foglalkozik már vele, lerágott csont, mint például távmunka és annak biztonságossá tétele, webinárok és egyéb internetes videó alapú csoportmunka, konferenciahí­vások és társaik. Az IT-szakma nagy része ezeket készségszinten használja, tervez vele, az IT-piac működésében ezek eddig is elengedhetetlen technológiák, megoldások, eszközök voltak. A biztonságtudatos végfelhasználóknál pedig egészséges paranoiával kezelték a kérdéskört, ki-ki vérmérsékelete (és a saját szabályozói környezete) szerint. Egy VPN-hozzáférés már 20 évvel ezelőtt sem számí­tott csodának, és hát a zseniális észt fejlesztők által indí­tott internetes hang- és videóforradalom kezdőpontját is 17(!) évvel ezelőttre, 2003-ra tehetjük.

ITBUSINESS heti hírlevél feliratkozás

.

Legolvasottabb tartalmak

Strategy

Valós idejű adózás

Human

Az egészség hálózatai

Technology

Egy év, amely átírta az emberiség és a mesterséges intelligencia viszonyát

Strategy

Exportcikk lehet a DÁP-ból

Scroll to Top