technológia

22_moneytree2_420
Forrás: -
Sok kicsi sokra (?) Megy

Onlejm

Néhány éve a közösségi vásárlás volt az internet divatos őrülete, egy évvel ezelőtt pedig úgy látszott, hogy a közösségi finanszírozás (crowdfunding) váltja meg az online világot. Sajnos, ahogy a világmegváltó ötletekkel lenni szokott, ez sem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket.

Annyi mindenre hasznosította már a tömegek erejét az internet, a földönkívüli élet keresésétől kezdve az enciklopédiaszerkesztésig. Miért ne lehetnek akkor a projektek, fejlesztések finanszírozásában is felhasználni? Ahelyett, hogy egy befektetőtől kérnék sok pénzt, miért nem kérünk sok befektetőtől keveset? Ha az ötlet elég kreatív és sok ember szeretné, hogy megvalósuljon, akkor összedobják a pénzt a megvalósításra.

 


 

 

Adok-kapok

Ezzel a modellel jött létre a legismertebb ilyen oldal, a Kickstarter 2009-ben, és nyomában aztán számos másik is (Indiegogo, Crowdfunder, RocketHub, Crowdrise stb). Az ilyen oldalakon bárki elindíthatja a saját pénzgyűjtő akcióját, ha ő maga, illetve projektje megfelel az oldal szabályzatának. Meg kell adni az összeszedni kívánt pénz mennyiségét és a határidőt, legfőképpen pedig egy jó leírással meg kell győzni az érdeklődőket, hogy érdemes a projektet támogatni. Szakértők szerint a szenvedély és az őszinteség tudja megragadni a figyelmet. Nem árt, ha egy népszerű portál ad hírt a kezdeményezésről…

Az oldalra látogatók kisebb-nagyobb összeggel támogathatják az ötletek megvalósítását. Az ügyes kérelmezők különféle ösztönzőket ajánlanak fel, ami lehet az elkészült termék, szoftver, játék, film, zeneszám egy-egy példánya, de nagyobb összegeknél illik valami különlegeset, egyedit is kínálni. Az adományozóknak így nemcsak a jó érzés marad meg, hogy hozzájárultak valami szívüknek kedves létrejöttéhez, hanem kézzelfogható módon is részesülhetnek a végeredményből.

 

Dől a lé

A közösségi finanszírozás azért is tudott gyors népszerűségre szert tenni, mert számos előnye van a hagyományos finanszírozási módszerekhez képest. Ha csak a pénzügyi oldalát nézzük: olyan projektekhez és termékekhez is lehet így pénzt szerezni, amelyekkel a „bejáratott” befektetők nem foglalkoznak. Olyan személyeket is be lehet vonni a finanszírozásba, akik egyébként nem fordítanák a pénzüket ilyen célokra. A sikeres projektek egyúttal ismertséget is szereznek, a kész terméket már biztos piac várja. (Az is a háttérhez tartozik, hogy a „fundraising”, a forrásfelhajtás Amerikában évtizedek óta elfogadott vállalkozási forma. – a szerk.)

Ezek miatt a crowdfunding pillanatok alatt divatos lett. A Massolution adatai szerint 2012-ben 2,7 milliárd dollárt lejmoltak össze így szerte a világon, több mint egymillió egyedi projektre. 2013-ra az onlejmolás volumenét 5,1 milliárd dollárra jósolják. A Kickstarter tavalyi adatai szerint: 2,2 millióan közel 320 millió dollárt adtak össze több mint 18 ezer projektre; 17 projektre sikerült több mint 1 millió dollárt összekalapozni. Kapott támogatott film Oscar-jelölést, így támogatott zenészek kerültek fel a slágerlistákra, a Stanfordon felvették a tananyagba, és így tovább.

 

Kicsi, sárga…

Tudjuk: a magyar nem egy adakozós-befektetős nép; ehhez képest is meglepően vékony gyökeret tudott csak ereszteni a közösségi finanszírozás. A nemzetközi hullámot meglovagolva több hazai oldal is létrejött (kezdheted.hu, indulj.be, creativselector.hu), de ezek alig néhány tucat projektet tudtak elindítani, a sikeresekből pedig még kevesebb van (a három oldalon összesen hét). A legtöbbet (590 564 forintot) egy, a családi napközik létrehozását segítő információs központot megálmodó projekt szedett össze, de több mint 450 ezer forintot gyűjtöttek össze az ecuadori Tayos- (Táltos-) barlang kutatását illusztráló könyv kiadására is. A még futó projektek többsége mellett azonban legfeljebb 10 százalékos támogatottság árválkodik, jól mutatva, hogy erre az üzleti modellre még nem érett meg a magyar internetes társadalom.

A pénz nem minden

A teljes kép azonban nem egy-(rózsa)színű. Egyrészt a meghirdetett projektek több mint fele nem tudja összeszedni az igényelt pénzt. (Ilyenkor nem vész el a támogatók pénze, addig ugyanis nincs átutalás, amíg az igényelt összeg össze nem jött.)

Másrészt, ráadásul igen gyakran, a pénz előáll, a beígért termék (hardver, film, zene, alkalmazás, akármi) csak nem akar megszületni. A CNN Money kutakodása szerint az 50 legnépszerűbb projekt 84 százaléka (!) kisebb-nagyobb csúszásokkal készült el. Más felmérések is hasonló arányokat mutatnak. (A hagyományos projektek több mint fele is késik, és többe kerül, mint a terv. – a szerk.)

Egy ötletet prezentálni és a pénzt összeszedni viszonylag könnyű – a megvalósítás viszont már valódi, kemény munkát igényel a sokszor tapasztalatlan, vezetési és projektmenedzsment-ismeretek nélküli vállalkozótól. Elégtelen vagy rosszul felmért gyártási eljárások; szállítási nehézségek; vagy a puszta mennyiség mind gondot okozhat. A Pebble óra fejlesztésére összegyűlt több mint tízmillió dollár – a gyártónak pedig most 85 ezer készüléket kell(ene) legyártatnia és leszállítania a támogatóknak, gyakran külföldre. Mi több, néhányszor még az is kiderül, hogy az egész projekt csak kamu volt.

 

Termék helyett részesedés

Az első lelkesedés elültével már jól látszik, hogy a közösségi finanszírozás nem váltja meg a világot és nem teszi feleslegessé a hagyományos pénzforrásokat (befektetők, zene- és játékkiadók, egyebek). Vannak területek, ahol kimondottan sikeresek a projektek, ezek azonban általában rétegigényt elégítenek ki valamilyen zenével, képregénnyel, kis költségvetésű videojátékkal vagy éppen független filmmel.

Érdekes lesz viszont kivárni, hogy mi lesz a közösségi finanszírozás egy újabb, és egyelőre kevésbé elterjedt formájával. Ebben nem egy projekt megvalósítására ad pénzt a támogató, hanem részvényt vagy tulajdonrészt szerez a vállalkozásban. Cserébe nem egy terméket kap, hanem – jó esetben – részesül a későbbi haszonból is.