technológia

34_jakso01_420
Forrás: -
A hetedik hetes

Ő is feltalálta az iPhone-t

Kevesen tudják Jáksó Lászlóról, hogy a programozáshoz talán még a műsorvezetésnél is jobban ért. Több pénzt is keres a saját maga által fejlesztett szoftverek értékesítésével, mint a médiában.


 

 

– Igaz, hogy mérnökinformatikus vagy?

– Nem. Mint mindent, ezt is felnagyítja a szóbeszéd. Egyszerűen csak programokat írok tizennégy éves korom óta, ilyen irányú végzettség nélkül. Kamaszkoromban valahogy berántott a Sinclair Spectrum. Van, aki még emlékszik rá? Aztán Commodore 64, végül a pc ezer fázisa, 386, 486. De valahogy én a számítógéppel való játékot sohasem úgy képzeltem el, hogy betöltök egy játékot és elindítom, hanem úgy, hogy írok egy játékot, aztán én magam sohasem játszom vele. Mászkáltam játékprogram-pályázatokra is, az egyiken mintha lettem volna huszadik is.

– Használod még a programozói kompetenciáidat?

– Igen. Én nem tudnék csak egy, két, vagy csak öt dolgot csinálni. Unatkoznék. A műsorvezetés mellett folyamatosan programoztam. Koromnál fogva még az internet elterjedése előtt kezdtem, elsősorban assembly nyelven írt alkalmazói programokkal. De már akkor is járkáltam televíziók környékére, technikusként dolgoztam a Szegedi Városi Televízióban. Ha valaki tud kódolni és ismer egyéb területeket is, akkor ezeken a területeken írjon alkalmazói programokat. Én képújságprogramokkal indultam, legalábbis kereskedelmi értelemben ez volt az első nagy dobásom. Rosszul számolok éveket, de valami húsz évvel ezelőtt volt az, hogy városi tévék (háromszáznál is több volt akkor az országban) több mint háromszázezer akkori forintért vették meg. Nem is tudom, mennyit érne ez ma, de amikor egy dolgaimat jól ismerő közeli barátomnak azt mondtam, hogy a média igenis jól fizet (tényleg jól fizet), akkor szemközt röhögött és azt mondta, hogy nekem nincs memóriám. Nincs is, vagy nem jó. A lényeg: programozóként, programok eladásával sokkal jobban kerestem mindig is, mint a média bármely területén. Pedig ismétlem: utóbbi sem rossz dolog.

– „Én szerettem volna megcsinálni az első iPhone-t” – nyilatkoztad egyszer. Kifejtenéd bővebben?

– Egy mérnök barátommal diliből végignéztük, mibe kerül és mennyi meló lenne telefont csinálni. Nem atomokból, hanem kész modulokból. Egy mobilprocesszor, kicsi alaplap, gsm-modul (akkor még), kijelző. Ez még a Nokiák uralkodásának idején volt. Azt éreztem (én és még sokan gondoltuk ezt, nyilván), hogy a telefonok tudása szándékosan marad el attól, ami technikailag lehetséges lenne. Ha már Windows XP alatt sem volt gond az emailek feladó szerinti leválogatása mondjuk, akkor mondja meg nekem valaki, hogy miért nem csinálja meg ezt valaki az sms-ekkel?! Csak szoftver kérdése, az pedig csak szándék kérdése. Úgy éreztem, itt lenne az ideje, hogy valaki jobbról előzze az ipart és megcsinálja azt a telefont, amely már nem tartalékolja a fejlődést azért, hogy tíz év múlva is legyen mit eladni. Addig merengtünk azon, hogy mi lenne a szervizhálózattal és mekkora tőkét igényelne ez a dolog, hogy kijött az iPhone, ami pont ez. Arra jöttek rá ők is, nyilván tőlünk teljesen függetlenül, mint a barátom és én. Aztán az lett a dologból, ami…


– Hogyan tudod a legjobbat kihozni it-s önmagadból a média világában?

– Üzleti sikereim vannak a vállalatirányítási rendszerek területén. Minthogy nekem a médiában vannak tapasztalataim, ezért nem brókercégek irányításának programjait írom, hanem értelemszerűen műsoradatbázisokat kezelő, műsorok szerkesztéséhez eszközöket adó rendszereket, videós adatbázisokat, médiás honlapokat adminisztrációs felületekkel. El is adom ezeket, épp a nemzetközi verziókat fejlesztem. Gondoltam, mutassuk meg ezeket máshol is, hátha lesz valami.

– Milyen telefonod van, és mire használod?

– Blackberrym van. Mérsékelten szeretem az érintőképernyőt. Használom azt is – ezen a telefonon az is van –, de csak navigációra. Szöveget írni még mindig billentyűzeten szeretek. Ez is csak egy erőszakoskodása a gyártóknak, hogy mindent váltsunk le. Gondolj bele, mennyivel nehezebb lenne mindig új modelleket eladni, ha nem változtatnák a trendeket. Most az érintőképernyő a trendi, aztán majd megint a billentyűzet lesz, esetleg a vetített billentyűzet. Én ennél kitartóbb vagyok, és kevéssé hagyom magam befolyásolni azok által, akik csak rám szeretnék sózni a gyártmányukat.

– Mi a véleményed a közösségi média térhódításáról?

– Nem tartom erénynek, hogy bárki írhat. Persze nem tiltanám meg senkinek, hogy írjon. De a közösségi média megjelenése előtt a vérhülyék csak a családjuk körében és néhány hasonlóan debil barátjuknak osztották az észt. Most meg kiírják, hogy mindenki lássa. Az emberekben meglevő rágalmazási kényszer – nem csak ismert embereket rágalmaznak, hanem egymást is – nem illeszkedik ahhoz, hogy egy elég sok ismerőssel rendelkező ember falára kiírt üzeneteket annyian látják, mint egy-egy ismert portál cikkeit. Hasonló szabályoknak kellene vonatkozni mindkét helyzetre. Kevesen értik, hogy azért, amit nyilvánosan írnak egymásról, felelősséggel tartoznak. Még mindig azt hiszi mindenki, hogy ha benyögi a kulcsmondatot, hogy „ez a véleményem”, az őt szabadságharcossá teszi. Attól, hogy ostobaságokat írnak és mindenhez hozzászólnak, egymás paneljeit ellopva oktatgatják egymást és ismeretleneket, nem szentek, csak alap nélkül túl nagy a szájuk.

Az internetet nem lehet és nem is kell korlátozni. Nekünk kellene megtanulnunk, hogy az, amit valahol bloggernek látszó, igen büszke lények írnak, teljes egészében hazugság lehet, vagy csak személyes sérelmei alapján írt kicsinyes bosszú, de az is lehet, hogy az illető elmebeteg és összevissza posztolgat minden marhaságot. Nem tudom, mikorra értjük ezt meg.

– Milyen egyéb it-kütyüket használsz a mindennapok során és mire?

– Minthogy tabletre, telefonra és asztali gépre is írok programokat, ezért ezeknek az összes kombinációja megvan, mindegyik operációs rendszerrel vettem egy-egy átlagos modellt, hogy legyen min tesztelnem. Jó játék ez, és egyre növekszik a piaca. Aki pedig ért valamihez, például a programozáshoz, az mindig ki tud találni egy új terméket, amelyet el tud adni.