technológia

34_druid.gr_420
Forrás: -
Élet a Facebook után

Évek óta mosatlanban

A web előtti hőskorszakban is volt már közösségi média. A közösségi diskurzus alapját képező Usenet levelezőrendszer és a fórum-ős bbs-ek (bulletin board systemek) ideje azonban nem járt le, csak most Facebooknak hívjuk.


 

Évek óta ugyanabban a zokniban járunk. És szaga van. Évek óta ugyanúgy néznek ki a közösségi hálózatok tervei: vegyünk valahonnan egy baráthálózatot (amelyet javarészt átemeltünk, kölcsönvettünk vagy elloptunk egy másik hálózattól), hangsúlyozzunk ki valamit, lehetőleg egymást, egy helyet, egy zenét. Értékeljük. A jelentkező egó és az erekció az értéknövekedéssel egyenesen arányos. Helyezzük mindezt el a zsebünkben, az app gyakorlatilag lyukkamera lesz a világra, a picike csőlátás majd megmutatja, kik is vagyunk és mi kell, hogy érdekeljen minket a világban. Mindez megy a hirdetők zsebébe. Mindez a Twitter 2007-es megjelenése óta nem változott.

A közösségi oldalak jövőjéről gyakran hangzik el (szabad szemmel is könnyen megfigyelhető), hogy a Facebook globális térnyerése kvázi megismételhetetlen, Zuckerbergék lassan nem tudják már túltromfolni önnönmagukat, a koncepció beállt. A platformot kell változtatni, órába rejteni, bőr alá, szemhéj mögé. A fiatalok fogékonyak a platformváltásra, a Facebooktól viszont az idősebb generációk a megjelenése óta menekülnek, és inkább több oldal–app között osztják meg figyelmüket, a különböző közösségek több új ismerőst és lehetőséget is biztosítanak számukra.

Hadd ne magyarázzuk.

A Twitter-Tumblr-Facebook-Instagram-Google+ ötösfogat mellett olyan versenyzők érdemlik ki a fiatalabb generációk figyelmét, mint az egyszerhasználatos amatőr szexfotóiról elhíresült Snapchat, a hat másodperces videókkal operáló, az Instagram által egyre jobban ellehetetlenített Vine, a vásárlási fanatizmust és a brandrajongást kombináló Wanelo vagy a kérdezz-felelekre szakosodott Ask.fm.

A Socialtimes az amerikai felhasználókat érintő, 2013. májusi felmérése szerint a 18-34 éves felhasználók 38 százaléka a felébredés előtt hamarabb nézi meg a közösségi oldalakat, mint az emailjeit. A közösségi oldalakba integrált kapcsolattartás és a Facebooktól való menekülés kombinációja dobta az újabb érdekes lapjárást, a kommunikációs appok kérészéletű porondkörét: Európában főként a Viber és a WhatsApp terjedt el (ezeket az amerikai kontinensen a Kik Messenger váltja fel), mellettük a japán fejlesztésű Line vagy a Kínából indult WeChat sem vesztett sebességet a partvonalon.

Mi lesz a közeljövőben?

Suttogók a sötétben

Érdekes felütést jelent a „secret sharing network”, más nevén az „anonymous social network” – az ide jelentkezők titkokat, történeteket és vallomásokat posztolhatnak: gyakorlatilag Wikileaks, csak politika és hazaárulási vádak nélkül. Ilyen például a whisper.sh vagy a buzzbox.pw.

Az internet elmobilosodása (értsd: elapposodása) elég egyértelmű. Mark Zuckerberg április F8-as bejelentései ahhoz a ponthoz közelítik a cégóriást, hogy a Facebook legyen a mobilinternet maltere. Csak két feature-bejelentés kellett ehhez: az anonim kapcsolódás külső alkalmazásokhoz és a tartalmak deeplinkelése a Facebook appon belül. A Google Plus atya Vic Gundotra áprilisi leköszönése további kérdőjeleket vont a sokak szerint így is haldokló közösségi hálózat köré – hiába olvashatjuk azt, hogy havi 300 millióan látogatják a G+ rendszerét, a Google egy logint használ komplett ökoszisztémájában, úgyhogy aki még nem nézett rá, kérjük, tegye meg: így néz ki egy mesterien félbehagyott Patyomkin-hálózat.

A fizetett- és a videóhirdetések erősödése mellett a hirdetők minden bizonnyal örülnek a közösségi kampányok célzását sokkal egyszerűbbé tevő rétegoldalaknak. Míg a LinkedInen vagy a Facebook-kampányokban egész jól lehet szegmensekre célozni, specifikusabb célközönség esetén érdemes rétegoldalakat bevonni. Ilyen például a Pinterest férfiváltozataként hirdetett Gentlemint, az új becsületvesztők összegyűjtésére szakosodott Untappd, a varrókat-kötőket összefogó Ravelry…

Érdekes trendnek bizonyul a niche- (réspiaci) oldalakon belül a „local community site” koncepciója, amely szűkebb-tágabb mikrokörnyezetünket ontja elénk: ilyen például a Meetey vagy a Circle. (Ezeken hasalt el a Google terve, hogy a mobilos keresés első körben a környezetünkben lévő tartalmat, lehetőségeket, helyeket fogja kiemelt helyen mutatni.)

Várhatóan erősödik majd a minőségi és releváns tartalom iránti éhség, a felhasználók által generált tartalom pedig még fontosabb lesz, már csak azért is, mert a crowdsource akciók révén a cégek meglepően költséghatékonyan tudnak majd hirdetni és kampányokat futtatni.

Mindenhol megjelennek a hashtagek. Mindenhol. Itt egy perc néma gyászcsendet kérünk.

#gyászcsend #irónia #mindjártvége

Trendek a távoli jövőre

Túl sok a jelenleg is kiaknázható technológia ahhoz, hogy a social media ne olvadjon össze egyik-másikkal, vagy éppen mindegyikkel. A kiterjesztett valóság (ar) legjobb példája a Google indította területfoglalós játék, az Ingress: szépen burjánzó összeesküvés-elméletet fest a konyhánkba, ha nem figyelünk oda. A virtuális valóság (vr) és a közösségi média kapcsolata már régóta jól ismert például a Second Life-ból, a Linden Labs 2003-ban indított társadalmi kísérletéből. A kérdés, hogy a vr és a social media mit kezdhet egymással, idén márciusban röppent fel újra, amikor Mark Zuckerberg bejelentette, hogy felvásárolták a világ vezető virtuálisvalóság-készülékét, az Oculus Riftet gyártó céget. És miként árnyalják a közösségi oldalak fejlődését a Rifthez hasonló felszerelések? (Ugyanis a Sony, az Apple és a Valve is saját headsetet fejleszt.) Kihúzhatja-e az internetet a szemünkre fektető Google Glass a Google Plust a kátyúból és átértelmezheti-e a csoportos vagy akár kétszemélyes kommunikációs élményt? És mi van azokkal a randioldalakkal, amelyek fizikai közelség esetén kapcsolnak csak be? Ilyen például a Tinder. Mi lenne, ha a bőrünk alá ültetett jelzőfény vagy rezgő bekapcsolna, amikor a keresésünknek megfelelő személy pár méteren belül tartózkodik? Nem is lenne olyan bonyolult legyártani.