A bevezetni kívánt kancellári rendszernek nem az elképzelésével vagy pénzügyi céljaival van a gond, hanem az átgondolatlanságával.
– A mostani modell működésképtelen. A rektorokat az egyetem oktatói maguk közül választják. Lehet, hogy az illető kiváló halbiológus, de egy nagy egyetem már egy több tízmilliárdos, komplex szervezet, amelynek mindenre kiterjedő menedzseléséhez a jelöltnek ritkán van meg a szükséges tapasztalata – ezt még dékáni szinten sem lehet igazán megtanulni. De sokszor nemcsak a kompetencia hiányzik a nagyszabású változtatásokhoz, hanem a szándék is. Mandátumának lejárta után a rektor szeretne visszamenni tanítani, nem csoda, hogy nem akarja elidegeníteni kollégáit.
– Milyen előnyei lehetnek a kancellárok kinevezésének?
– Átláthatóvá válhat a gazdálkodás: vezetői információs rendszerekkel végre naprakészen tudnák követni anyagi helyzetüket. Segíthet abban is, hogy ne forduljon mínuszba az intézmény költségvetése, és megszűnjön az a gyakorlat, hogy „mindegy mennyi a hiány, az állam majd kifizeti”.
– Mi lehet a probléma a kancellári szisztémával?
– Az, hogy minden szinten végiggondolatlan. Az látszik, hogy az állam nagyobb beleszólást akar az egyetem ügyeibe, ami önmagában nem is lenne baj, hiszen állami egyetemekről van szó. Az USA-ban is ott ülnek az állam képviselői az állami egyetemek szenátusában. Viszont nincs tisztázva, hogy mit vár el az állam az egyetemektől, milyen társadalmi küldetést szán nekik, és e célok elérését hogyan segítheti a kancellár. Másrészt pedig az erősebb kontroll egyre kisebb támogatással jár – vannak intézmények, ahol a bevételek alig 30 százaléka származik központi forrásból. Vagy több pénzt adjon az állam, vagy nagyobb mozgásteret – az erős kontroll és az elvonás együttese nem működik.
– Nem áll fenn az a veszély, hogy nem lesznek kellőképpen kvalifikált jelentkezők kancellárnak?
– Ettől én nem félek. Számos, évtizedek óta az üzleti világban dolgozó topmenedzser menne el szívesen egy időre az akadémiai vagy a közszférába. Ott is ki akarják próbálni magukat, meg akarják mutatni, hogy képesek nagy reformokat végigvinni. De megint a végiggondolatlanság: nagyon sok fog múlni a kancellár emberi tulajdonságain, a rektorral kialakított viszonyán, mert intézményi garanciák nincsenek a hatásköri megosztásra. Biztosan lesznek jó példák, de kialakulhatnak olyan helyzetek, mint ami most van a Corvinuson, hogy a gazdasági főigazgató és a rektor szembefordul egymással, és a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak.
– Mennyire szkeptikus a rendszer életképességét illetően?
– A 2014-es év jó indikátor lehet – ha a kísér-leti időszak végén független külső szakemberek alaposan kiértékelik a tapasztalatokat, és az alapján finomhangolják a működését. Ha nemcsak a pénzügyi oldalra koncentrálnak, hanem az intézménymenedzsmentre, a fejlesztésekre is, és ebbe minden érintett fél beleteszi a maga munkáját, akkor egészen jól működtethető szisztéma alakulhat ki.
