Business

22_facepalm_121208_05_420
Forrás: -

Rövidítések szóban? OMG!

Ha elterjed, bevezeti az MTA

A fél vagy egész életüket netezéssel töltő ipszilonok – vagy inkább zék? – annyira idomultak a virtuális világ szokásaihoz, hogy szinte már IRL (Lásd a keretet!) sem tudnak elszakadni tőle. Ez többek között beszédükön hallható. Sajátos „digilektusuk” csak növeli a generációs rést – szakadékot – köztük és szüleik, tanáraik között.

Az állandó lógás a neten, a csetelés, fészbukozás masszívan befolyásolják az Y, Z korosztály nyelvhasználatát. Mert mit is hallunk, látunk? Magyarul toldalékolt angol szavakkal megspékelt mondatokat, új szavakat, rejtélyes rövidítéseket, sajátos helyesírást. Közben visszatérnek a képíráshoz, amit előkelően emotikonnak hívnak. Hja, az idő pénz, nem bajmolódunk hosszú szavak bepötyögésével. Ez a digitális nyelvváltozat – vagy ahogy Veszelszki Ágnes, az ELTE mai magyar nyelvi tanszékének a munkatársa nevezi: digilektus – erősen meghatározza a szövegértést.

 


 

 

Arcpálma

Az még hagyján, hogy az interneten felgyorsult kommunikáció erősen egyszerűsített írásbeliséget követel. Csupa kisbetű, az ékezetek, írásjelek elhagyása, rövidítés (valszeg az ekezetek nehezitett elerese miatt a mobiltelefonon), betűszavak és fonetikus írásmód jellemez. „nemtom ez kit erdekel de asszem senkit kezzed evvan”. Az idősebb generáció meg kapkodja a fejét. Vagy nem ért semmit. Mint az az anya, aki sms-ben kérdezte lányát: mit jelent az IDK, az LY és a TTYL? Válasz: Nem tudom, szeretlek, később beszélünk. Erre az anya: Rendben, akkor majd megkérdezem a nővéredet.

Ám hogy ugyanez megjelenik a beszédben is, az már arcpálma (facepalm: lásd a keretet!). Súlyosabb esetekben headdesk (lefejeli az asztalt). Amikor például egy srác viccet mesél a buszon a haverjának. A fél busz dől a röhögéstől, de a haver fapofával csupán ennyit mond: LOL. Jobb esetben ROFL. Még jó, hogy a viccmesélő a sztori végén nem kiáltott fel: és akkor ikszdé!

 

FYI (for your information: gyengébbek kedvéért)

ASL – age, sex, location?
OMG – oh, my god
IDK – I don’t know
IRL – in real life
LOL – laughing out loud
LY – love you
ROFL – rolling on the floor laughing
TTYL – talk to you later
XD – nevetős szmájli
facepalm – arcát feldúltan a tenyereibe rejti

ASL?

A bulin a srác odaáll a csaj (vagy annak látszó személy) elé, s a dübörgő tuc-tucban a képébe ordítja: ASL? Manapság ugyanis az S (sex) vizuális érzékelése nem egészen biztos. S miután ráztak egy sort, és volt némi smaci is, a csávó belesuttogja a csajszi fülébe: „szercsi van…” Mire amaz félszeg mosollyal: „jaja, lávcsi”. Ómagyarul, szeretlek.

Veszelszki Ágnes tudományosan magyarázza: „az, hogy e kifejezésekben a cselekvő grammatikailag nincs explicit módon jelölve, minden bizonnyal a beszélő arcát védi”. Vajon mitől?

Ez a generáció nem tud, nem akar különbséget tenni a szóban is használt netes írásmód és a hagyományos írásbeliség között, ami nem csak nyelvtani vagy írástechnikai furcsaságokat hozhat. Hosszú távon mélyreható kulturális következményekkel is járhat. Egyre gyakoribbak lesznek a digitális bennszülöttek és a „kint rekedtek” közötti megértési nehézségek.