Business

22_facebook-friends_420
Forrás: -

Őrjítő facebookos szokások

Szeressük ismerőseinket!

Kiváló kapcsolattartási eszköz a közösségi háló, ha azonban valamelyik ismerősünk az agyunkra megy a mániáival, rémálommá válhat. Szerencsére van megoldás, méghozzá nem is durva.

Meglehetősen vegyes képet mutat egy átlagos Facebook-user ismeretségi köre: vannak benne visszahúzódók, akik alig posztolnak valamit, inkább csak figyelik az eseményeket, és vannak benne olyanok, akik teljes sávszélességgel ránk zúdítanak mindent, ami foglalkoztatja őket. Utóbbiak közül azok a legfárasztóbbak, akik úgy elárasztják az üzenőfalunkat a posztjaikkal, hogy alig találjuk meg közöttük a minket érdeklő bejegyzéseket. Úgy tűnik, ezek a barátaink mindent lájkolnak, ami mozog, néha már arra gondolok, valaki fizet nekik. De hát lehet – mondhatnánk mentségükre –, hogy pont olyasmikre hívják fel a figyelmünket, ami minket is érdekel. Így egyfajta előszűrést végeznek nekünk, amiért akár hálásak is lehetnénk. Sajnos, nem ez a helyzet.

 


 

 

Jóból is megárt a sok

Itt vannak mindjárt a kutyások-macskások, akik ötpercenként küldenek nekünk képeket magukra hagyott házi kedvencekről, amelyeket rövid időn belül elaltatnak, vagy éhen halnak, hacsak nem fogadjuk be őket. Miből gondolják, hogy mi majd kezelni tudjuk ezt a szörnyű helyzetet, amikor ők sem tudták – ezért passzolták át nekünk a problémát.

Hasonlóan nehéz elviselni a politikai nézeteiket nyíltan vállaló társainkat, akik folyton-folyvást olyan cikkeket ajánlgatnak nekünk, amelyekkel történetesen nem értünk egyet. Ebbe a kategóriába tartoznak még a sporttevékenységeikről, játékaikról, hobbijaikról túláradóan tudósítók, fényképeket küldők, különösen, ha más téma iránt egyáltalán nem mutatnak érdeklődést. Kirívó eset a magamutogatás, srácoknál a meztelen felsőtesttel való kérkedés edzőteremben, tükörben, csajoknál a bulifotók tömege piásan csücsörítve vagy fenékriszálással. Nem beszélve az önkéntes tudósítókról, akik naplószerűen beszámolnak mindarról, ami aznap történik velük. Ennyire unatkoznak vagy magányosak, és komolyan azt hiszik, hogy annyi időnk van, hogy mindezeket elolvassuk?

 

Önjelölt marketingesek

Vannak akik mindenáron el akarnak adni nekünk valamit, állandóan a vállalkozásukat reklámozzák, vagy egyszerűen csak arra kérnek meg minket, hogy szavazzunk rájuk, mert valamilyen nyereményre hajtanak. A naivak olyan posztokat osztanak meg, amelyek a lájkolásért cserébe azt ígérik, hogy nagy értékű műszaki cikket nyerhetünk, vagy, hogy nevünkben átutalnak egy bizonyos összeget beteg gyermekek megsegítésére.

Végül meg kell emlékeznünk a siránkozókról. Ők a nyilvánosságra nem tartozó személyes problémáikat teszik közszemlére, vagy újonnan visszaigazolt ismerősükre rontanak rá azonnal egy állás reményében – amikor aztán kiderül, hogy nem tud segíteni, tojnak rá nagy ívben.

Még a cikk elején ígértem egy megoldást arra, hogy miképpen szabadulhatunk meg kedves ismerőseink fárasztó üzeneteitől. Nem kell mást tennünk, mint átpasszolni őket az „Ismeretségek” csoportba, így posztjaik többé már nem szemetelik tele az üzenőfalunkat.