Legfrissebb

Kína
Forrás: picturesofchina.net

Ez a Kína egy újabb BLÖFF?

Kezdte így az előadását Lőrince Péter, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöki főtanácsadója az Ázsia Európa Felé Tart című konferencián és szakmai dialóguson.

 

A felvetése teljesen jogos, hiszen korábban az oroszoktól, majd a USA-tól, vagy az araboktól vártuk, hogy befektetéseikkel „csodát”  csináljanak Magyarországon, hát egyikből sem lett semmi.
Végighallgatva, hogy a szervezők miben látnak lehetőségeket az együttműködésre, a „csoda” szó használata tényleg helyén való. Néhányat azért megemlítenék, döntse el mindenki saját maga.

A szervezők szerint a magyar focit ki kellene vinnünk haknizni Kínába a „nagy nyugat-európai klubcsapatok, mint például a Manchester United vagy a Chelsea mintájára, de nem Kína frekventált tengerpart menti régiójába (ahol még az említett csapatok is hajlandóak jó pénzért játszani), hanem az elmaradottabb belső területekre. Arra nem tért ki az előadó, hogy ezt válogatott, vagy klubcsapat szinten képzeli el, de egy biztos: ha ezek a területek elmaradottabbak is, nem a Debrecen-UTE összefoglalókat nézik a tévében.
Azért azt zárójelben érdemes megemlíteni, hogy nem véletlenül fókuszálnak a part menti sávra a nagy csapatok is, mert a haknit kiegészítendő merchandising szempontjából ott van tényleges fizetőképes kereslet.  Kicsi az esély rá, hogy lelkes kínai kiskölykök hamis UTE mezben rohangálnak majd a flaszteron és ha mégis, hát az a mi gazdaságunkon vajmi keveset segít.


A következő meghökkentő ötlet az volt, hogy a tradicionális kínai gyógyszereket rövidítve TCM-et (Traditional Chinese Medicine) kínai know-how, azaz kínai kertészek importálásával kezdjünk el termeszteni Szabolcsban és innen Nyugat-Európába exportálni.

Csakhogy mindenki számára világos legyen, mi is a Traditional Chinese Medicine, a képen látható ”szert” néhány éve kaptam Mr. Wong-tól, akinek családja évek óta köztiszteletben áll az ilyen jellegű gyógyszerek előállítása és értékesítése okán. (Ha netán rosszul látszana, szó szerint füvek és virágok vannak leszárítva a zacskóban. A szer amúgy köhögésre és légúti megbetegedésre való és tényleg működik. )

Kínai licenc alapján gyártott magyar gyógyhatású készítményekkel azonban betörni egy olyan piacra, ahol a gyógyszergyártók lobbija és marketingtevékenysége miatt már szinte szabad reklámhely sincs a médiában, elég esélytelennek tűnik. Arról nem beszélve, hogy a ma Magyarországon működő hagyományos klinikai orvoslásban dolgozók nyilván nem értenek hozzá, ehhez tehát kínai orvosokat is kell majd importálni...

További, jó néhány hasonlóan érdekes kérdést felvető ötlet között azért akadt használható is.

Mendelényi Dániel a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól valós problémát vetett fel. Mivel a kínaiak jelenleg nagyon nehezen jutnak vízumhoz az EU-ba, így ha ezt a Magyar Nagykövetség rugalmassá tudja tenni, és fel tudja gyorsítani amennyire csak lehet, akkor ezzel jelentős számú (tranzit)turistát tudnánk hazánkba csábítani. Jelenleg ugyanis a szabályok értelmében az EU zónába belépni csak a vízumot kiállító országban lehet.

A rendezvény talán leghasznosabb mondata Pető Ernőtől hangzott el a ChinaCham, azaz a Magyar-Kínai Gazdasági Kamra képviseletében.  E szerint nem azt kell kínálnunk, amihez számunkra jól jönne a kínai befektetés, hanem meg kell vizsgálnunk azt a top200 dolgot, amire a kínaiaknak szüksége van, és próbáljunk meg ebben úgy együttműködni, hogy még nekünk is jó legyen.

Most már sok éves kínai export-import múlttal és aktív kínai vállalati kapcsolatrendszerrel rendelkezőként elmondhatom, hogy ellentétben a tévhitekkel, a kínai vállalatok - már amelyik túlélte a piac visszaesését - ugyan keresik az újabb lehetőségeket, de nem bármi áron, hanem meglehetősen óvatosan és körültekintően.

Ne felejtsük el ugyanis, hogy aki befektet, az profit reményében teszi, és ehhez kell nekünk olyan környezetet teremteni, hogy ez lehetséges legyen, mindezt úgy, hogy nekünk is előnyökkel járjon (új munkahelyek teremtése, infrastruktúrafejlesztés, stb..). És ez a 2008 óta beszűkült piacon, nem könnyű.

A rendezvényen Czinkos Pál a Magyar Logisztikai Egyesülettől az infrastrukturális követelményekről beszélt az ázsiai kereskedelem bővítése vonatkozásában.

Elsősorban a vasúti és egyéb alternatív útvonalak lehetőségét mutatta be, a jelenleg jellemző hajón történő szállítás helyett. Ezzel csak az a probléma, hogy a válság óta Kínából érkező áruk mennyisége a korábbi felére, harmadára csökkent, így jelenleg még a „peek season”-ben sem jelent problémát a hajótérkönyvelés, vagyis helyet szerezni az árunak egy idetartó hajón. Az EU-ba importált áruk 70-80 százaléka Kína tengerparti övezetéből érkezik, ami kézenfekvővé teszi a tengeri szállítást.

Összefoglalásul egy találó gondolat Dr. Matura Tamástól a Magyar Külügyi Intézet képviseletében: mi Magyarok egy olyan gyorsvonaton utazunk, ahonnan nézve - a nagy sebesség miatt - a múlt már nem érdekes, a jelen mellett 300Km/h-val suhanunk el, a jövő pedig olyan homályos, hogy csak találgatni lehet.

Ez a találó metafora is alátámasztja a nyitó gondolatot, hogy „ez a Kína valóban csak egy újabb blöff?”

Az azonban örvendetes, hogy mind kormányzati, mind civil részről reálisan látják, hogy Kína Európa felé történő nyitása egy lehetőség számunkra is, ami önmagában azért nem a Kánaánt jelenti, és minden apró sikerért nagyon keményen meg kell dolgozni, mind kormányzati, mind vállalati vonalon.