Évtizedekre lesz szükségük a világ vezető gazdasági hatalmainak ahhoz, hogy ledolgozzák
a mostani válság miatt felhalmozott, a második világháború óta nem látott mértékű
adóssághegyüket. Ennek súlyos politikai ára is lesz, ami várhatóan megnyilvánul
majd a G8 ma kezdődő csúcstalálkozóján is - írta a Bloomberg.
Sanghaiban 100 km metró épült pár szezon alatt (forrás: flickr.com9
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint 2014-re a legfejlettebb gazdaságok
GDP-arányos adóssága legalább 114 százalék lesz, több mint háromszorosa a vezető
fejlődő országok, köztük Kína 35 százalékos arányának. A hírügynökség elemzői
úgy látják, hogy az eladósodás felgyorsítja a világ hatalmi súlypontjának eltolódását
a feltörekvő országok felé, gyengíti a vezető ipari hatalmak tekintélyét, meggátolhatja,
hogy ráerőltessék a világra gazdasági doktrínájukat, árfolyam-politikájukat vagy
az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló stratégiájukat.
A Bloomberg írásában kifejtik: a mostani nemzedékek még nem találkoztak olyan
válsággal (és következményeivel), mint a mostani. Példaként hozák, hogy az USA-nask
a második világháború óta nem volt ilyen nagy arányú (13,6 százalék lesz, amire
a második világháború óta nem volt példa, a japán GDP az első negyedévben annualizáltan
14,2 százalékot zuhant, ami szintén nem fordult elő a háború óta, és 2009 első
három hónapjában a német export az adatgyűjtés 1970-es kezdete óta nem látott
mértékben esett.
Az egyenlőtlen fejlődést jól példázza, hogy a fejlődő országok részesedése a
világ piaci kapitalizációjában már 2007 elejére a korábbi 15-ről 24 százalékra
ugrott, párhuzamosan azzal, ahogy a befektetések a leggyorsabban növekvő gazdaságokba
vándoroltak át.A csúcstalálkozó előtt a Világbank levelet intézett a részt vevő
vezetőkhöz, figyelmeztetve őket: nem szabad abból kiindulniuk, hogy már közel
a válság vége.
Bár a kormányok és a jegybankok intervenciója megállította a világgazdaság zuhanását,
2009 még veszélyektől terhes, és korántsem biztos a 2010-es gazdasági növekedés.
Robert Zoellick, a Világbank elnöke méltatta a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF)
biztosított nagyobb hatáskört és eszközöket a válság elleni harcban, de mint írta,
ez sem oldja meg a fejlődő, különösen a legszegényebb országok minden problémáját.
Az ezekkel való szolidaritás mellett felhívott a protekcionizmus elleni harcra,
figyelmeztetve, hogy még a nemzetközi kereskedelmi szabályok által megengedett
korlátozások is veszélyesen elterjedhetnek.