Bár ma már elképzelhetetlen lenne az életünk a különböző feladatú műholdak nélkül, de a rengeteg űrjármű létezésének árnyoldalai is vannak Például a csillagászok életét rettenetesen megnehezítik a minden felvételbe betolakodó apróságok.
A probléma valódi súlyát támasztja alá az a friss tanulmány is, amely a Hubble Űrteleszkóppal 2002 és 2021 között készített felvételek elemzésére alapul. A mélytanuló algoritmusokkal most minden eddiginél alaposabban megvizsgált, átlagosan 11 perces expozícióval készült felvételek 2,7 (±0,2) százalékán látható műhold, amely a kép hosszú rögzítési ideje alatti mozgásával csíkot húz a felvételben, kitakarva annak egy részét.
Ráadásul a statisztikák szerint ez az arány rohamosan nőtt már a megfigyelt időszakon belül is: 2018-2021 között ez az arány már 4,3 (±0,4) százalék volt a Max Planck Intézet Garching bei Münchenben működő, csillagászati asztrofizikával foglalkozó részlegénél kutató Sandor Kruk professzor és csoportja szerint. Természetesen ez az érték függ a megfigyelt terület nagyságától, az expozíciós időtől, a távcső irányától és az alkalmazott szűrőktől is.
A problémák egyre jelentősebb részét a StarLink-hálózat műholdjai okozzák, de az FCC engedélyét követően hamarosan az Amazon is több mint 3000 műholdat fog Föld körüli pályára juttatni.
