Határvonalhoz érkezett az információbiztonság: 2011-ben olyan események szemtanúi lehettünk, amelyek új korszak hajnalát jelzik. A kérdés, hogy erre az illetékesek mikor ébrednek rá és teszik meg a válaszlépéseket.
– Biztonsági szempontból kicsit sem volt unalmas a mögöttünk álló év. Miről marad leginkább emlékezetes?
– Amikor majd évtizedek múltán az informatika történetét írják, 2011-hez fogják feljegyezni, hogy megkezdődött az aktív kiberhadviselés. Ha csak az elmúlt hetek eseményeit nézzük: az orosz választásokat kísérő hekkertámadások vagy az amerikai automata kémrepülő Irán feletti leszedése is egyértelműen bizonyították, hogy a kibertér hadszíntérnek minősül. De nemcsak az államnak, hanem a gazdasági szereplőknek is van félnivalójuk. A tavasszal például végignézhettük a Sony katasztrofális küzdelmét, és láthattuk, ahogy néhány hekker 3 milliárd dolláros veszteségbe fordít 800 millió dolláros nyereséget. És igazából ennek az évnek volt a terméke az Anonymous-sztori is: korábban ki gondolta volna, hogy politikai és ideológiai céloktól vezérelt hekkercsoportok bármit megtámadhatnak vagy ujjat mernek húzni a drogkartellekkel?
– A védekezés terén is voltak hasonló nagyságrendű változások?
– Abban sikerült áttörést elérni, hogy az illetékesek végre nem dugják homokba a fejüket, és nem szimplán rendőrségi ügyként kezelik a hekkerek tevékenységét. Az angol miniszterelnök például november elején jelentette be, hogy 650 millió fontot fordítanak kibervédelemre, és a németek is felállították a kiberhadseregüket.
– Magyarország hogyan áll a védelem terén?
– Itthon apró tüzek már gyúltak, de ez kevés, pedig mi is könnyen célkeresztbe kerülhetünk. A védekezést nem akkor kell fokozni, amikor már megtörtént a baj, hanem jóval előtte. Követnünk kellene a német és az angol mintát. Jó lenne felelős magyar politikustól is hallani, hogy több hangsúlyt kellene helyezni a kibervédelemre, és igenis, költeni kell rá. Tudom, hogy katonai oldalról már bejelentették egy hazai kibervédelmi stratégia készítését. Ez fontos lépés, de továbbiak is szükségesek. A kiberterroristákat és a hekkereket a jó szándék nem állítja meg: ezt csakis és kizárólag a gyakorlati védelmi intézkedések, a kiberpajzs és a kibergumibot teheti meg. Idáig kellene villámgyorsan eljutnunk.
– A civil szféra mindenesetre felajánlotta a segítségét. Augusztusi létrehozása óta mi történt a KIBEV-ben, az Önkéntes Kibervédelmi Összefogásban?
– Az intenzív létszámbővülés időszakát éljük, folyik a kapcsolatfelvétel az államigazgatás illetékes szereplőivel, és nagy örömünkre szolgál, hogy a fogadtatás általában pozitív. Konkrét eredményekről a munkának ebben a fázisában még nem lehet beszámolni, de már az is hasznos, ha a témát folyamatosan sikerül napirenden tartanunk.
– Amikor nő a fenyegetettség, mennyire lesz fontos a személyes adatok és a magánélet védelme? Fel kell áldoznunk az utóbbit a biztonság oltárán?
– Biztonsági szakemberként azt mondom: valamennyit biztosan fel kell áldozni belőle. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az erre feljogosított szervezetek vagy a magánszektor jobban megfigyelik a tevékenységünket, belelátnak a privát szféránkba, és így a kibertérben sem létezhetünk teljesen nyomtalanul. Én nem is amiatt aggódom, hogy milyen adatokat gyűjtenek rólunk, sokkal inkább tartok attól, hogy ezeket az adatokat hogyan védik meg az esetleges támadóktól.
– Mit vár 2012-től: mit remél, vagy mitől tart a legjobban?
– A legnagyobb problémát szerintem a hatalmas adatmennyiség fogja jelenteni, illetve az egyre bonyolultabb hálózatok működtetése, felügyelete. Hogyan fogjuk megtalálni ebben a kiberbűnözőt, a kiberterroristát, a gyerekpornót, a kártevőket, amelyek számtalan formában és csatornán terjedhetnek? Szerintem olyan összefüggésekre derül fény, amelyek komoly meglepetéseket fognak okozni, és lesznek nagyon komoly támadások kritikus infrastruktúrák ellen. De abban is bízom, hogy az európai országok védelmi intézkedései meghozzák első gyümölcseiket, és lefülelnek néhány kiberbűnözői hálózatot. Ami Magyarországot illeti, csak remélni merem, hogy a kibervédelem ügye legalább egyszer-kétszer téma lesz a parlamentben. Hogy a kritikus infrastruktúrák üzemeltetői is vezérigazgatói szinten foglalkoznak vele, és hogy a felek között megkezdődik majd a magas szintű állami egyeztetés a témában.
